Éppen ma olvastam, hogy a dél-portugáliai Albufeira – talán van, akinek ismerős – a brit turisták egyik paradicsomává vált (eggyé a sok közül), amely ennélfogva olyan szinten élhetetlenné vált sokak szerint, hogy már vannak olyanok is, akik elköltöznek onnan. Nyilván ezen távozók száma egyelőre alacsony és lehet azt mondani, hogy egyébként is az odaérkező (többek között) britekre szüksége van a portugál gazdaságnak, hiszen mégis csak fontos bevételi forrás a turizmus az ország számára, de ettől még az emberek többsége olyan turistákat szeretne vendégül látni, akik betartják a szabályokat és tiszteletben tartják a helyieket. (Ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak.) Nos, a brit turisták egy része erre sajnálatos módon nem hajlandó, ezért nem is szívesen látott vendégek bizonyos helyeken. Nem arról van szó, hogy bárkit is a nemzetisége miatt ítélnének el, hiszen ilyen értelemben senki sem felelős a nemzettársaiért, hanem a viselkedésük miatt. Például a spanyolországi Benidorm vagy Magaluf nem éppen azoknak az utazási célpontja, akik kellemes kikapcsolódásra vágynának Spanyolországban. Ezek a városok ír bárokkal, angol reggelit kínáló éttermekkel és Premier League mérkőzéseket sugárzó sport bárokkal vannak tele.
Persze az csak egy dolog, hogy valaki abban leli a kikapcsolódást, hogy elmegy külföldre, ahol focit bámul és azokat az ételeket eszi, amelyeket amúgy otthon is, de a dél-portugáliai Albufeirában a helyzet ennél sokkal súlyosabb. Főleg azért, mert itt már nem csak alkoholt isznak az ideérkező, elsősorban brit turisták, hanem drogot is fogyasztanak, amelynek következtében már halálesetre is volt példa nemrégiben. Ide sokszor lány- vagy legénybúcsút tartó britek érkeznek, akiket teljesen hidegen hagy maga az ország és annak kultúrája, ők bulizni mennek oda. Egy felejthetetlen éjszakát kívánnak eltölteni, mert úgy érzik, otthon ugyanezt nem tudnák megtenni, hiszen ott ismerik őket. Azonban egy másik országban senki nem ismeri őket, ezért azt tesznek, amit csak akarnak. Csakhogy az ilyen fajta viselkedés nem könnyen tolerálható, mivel mindennek megvannak a határai. Ezeken a településeken értelemszerűen vannak helyben lakó polgárok, akik nyugodt körülmények között szeretnének létezni, és nem arra akarnak felkelni reggelente, hogy valaki a házuk előtt okádja össze a járdát.
Persze a lerészegedés csak egy dolog, hiszen az talán a legtöbb emberrel előfordult már élete során, de hogy valaki csak azért utazzon egy másik országba, hogy ezt megtegye, azt én személyesen nem tudom megérteni. Mint ahogy azt sem, amikor valakit teljesen hidegen hagynak annak az országnak az írott és íratlan civilizációs szabályai, ahova megérkezik. Persze lehet mondani, hogy nem fair az, hogy sokan egyetlen nemzetet emelnek ki, mint az elviselhetetlen turisták szimbólumát, de az igazság az, hogy a britek sokszor úgy vélik, hogy nekik szükségük van az otthonuk kényelmére és szokásaira más országokban is. Ez alatt a focimeccseket, az angol reggelit és az olcsó italokat értem, amelyek sok brit fiatal nyaralásának központi, elengedhetetlen részét képezik. Persze az is igaz, hogy az az ország, ahol ezeket a vendéglátó biztosítja, hibát követ el, hiszen megadja a lehetőséget arra, hogy valaki ilyen formában szórakozzon. Csak hát ez a tipikus kereslet-kínálat helyzete, amely már számtalan várost tett tönkre világszerte. Ahogy Velence lakói kiárusították a szigetüket, és most siránkoznak amiatt, hogy azt gyakorlatilag egy élményparkká változtatták az odaérkező turisták.
Véleményem szerint nem kötelező a pénzért mindent feladni. Nem kell az embernek teljesen hülyét csinálnia magából csak azért, mert erre számítanak egyesek. A britek nyilván most is tömött sorokban érkeznek Albufeirába, hiszen azt hallották, hogy ott nincsenek szabályok és azt tesznek, amit csak akarnak. De hát ki hagyja ezt nekik? Ki dönt arról, hogy ez rendben van-e, vagy sem? Könnyű mindig csak az egyik felet hibáztatni a kialakult helyzetért, miközben jó eséllyel mindkét fél hibáztatható, hiszen a könnyen megszerezhető pénz ígérete lebegett a szemük előtt sokaknak, de abba már nem gondoltak bele, hogy ez mit fog tenni a várossal. Ahogy kiárusították Prágát, úgy megtették ezt sok más európai várossal is. Ha a turisták bármit megtehetnek valahol, akkor meg is fogják tenni. Ez egészen addig így lesz, ameddig valaki nemet mond erre, onnantól pedig kénytelenek keresni maguknak egy másik olyan helyet, ahol újra korlátozások nélkül élhetik ki magukat. A probléma az, hogy mindig lesz ilyen régió, város, település, ezért javulhat a helyzet Albufeirában, legfeljebb majd valahol máshol leromlik ezzel párhuzamosan. Nem tudom, hogy mit lehetne tenni az ilyenfajta turizmus ellen, de hogy annak bátorítása nem megoldás, az egészen biztos. Az nem elfogadható, hogy valaki egy ostoba döntés miatt az életét veszti, márpedig egyes bulivárosokban pontosan ez történik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.