VENDÉG
A mi gyerekeink is itt élnek, sokuk nem is tudja, mit jelent a gyermeknap
Szalonna    |   Május 25,  Vasárnap   |   19:04
Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül
havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt
2,162,896 forint, még hiányzik
837,104 forint.
A Szalonnát
ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire
ITT tudsz előfizetni.
Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
„Tudatosítani kell a társadalomban, a szegények, a hátrányos helyzetűek is emberek, nem tehetnek róla hova születtek.”
/Dr. Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök/
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján ismét vendégül látta a város szegényeit. A gyermeknap alkalmából a szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk.
Az elmúlt hónapokban egyre többen álltak a sorban, látszik, a szegényeknek nincs semmi tartalékuk, a hónap végére már ételre sem igen futja. Ők semmit nem érzékelnek a meghirdetett repülőrajtból. Talán csak annyit, hogy a mindennapi élelmük egyre többe kerül.
Ma sem történt semmi „rendkívüli”. Rettentő sokan voltak, mindez egy olyan városban, amely gondoskodónak mondja magát. Szomorú látlelete mindez napjaink Magyarországának. A kezdés előtt egy órával már 150 vendég állt a sorban, szerencsére készültünk, így csak keveseknek nem jutott meleg étel. Az ételosztás végére legalább 250 sanyarú élethelyzetű embertársunk jutott töltött káposztához, friss kenyérhez, péksüteményhez, almához, pizzához.

A szüleikkel közel 100 gyermek érkezett a Petőfi térre. Többségük nem is tudja, mit jelent a gyermeknap, számukra ez is csak egy olyan nap, amikor a szüleikkel ételért állnak sorban. Sajnos a mi lehetőségeink korlátozottak. Debrecenben egyetlen olyan tehetős ember sincs, aki támogatná az egyesületet. Biztos bennünk van a hiba, minden igyekezetünk ellenére sem sikerült a több mint egy évtized alatt megszólítani -mondjuk – a debreceni milliárdosokat. Valószínűleg kis emberek vagyunk mi hozzájuk képest, és persze nem is tudnánk zsíros megrendelésekkel viszonozni a támogatásukat. Muszáj leírni, igaza volt Adynak: Debrecen a maradandóság városa. Többet is írhatnánk még, de mi értelme lenne? Akik tehetnének bármit, a szívük kőből van, az éhes gyermekek sírását úgysem hallják meg. Egy ilyen városban élünk.

Mi a gyermeknapi eseményeket nem közpénzből szerveztük. Nem volt ugrálóvár, semmi extra. Mi úgy mondtuk, népi játékokkal készültünk. Úgy mint kötélhúzás, sorversenyek, találós kérdések. Volt persze tombola, sok-sok ajándékkal. Egyetlen gyermek sem ment haza üres kézzel. A Fornetti Kft-nek köszönet, a mi kis vendégeinknek bőven jutott pizza. A hajdúsámsoni Mignon Cukrászda pedig süteményekkel kedveskedett a lurkóknak. Csodálatos emberek, még ki is szállították Debrecenbe.
Volt két születésnapos gyermekünk. Szüleik már napokkal előtte szóltak, így nekik külön ajándékokkal készültünk. Megható volt, amikor úgy 100 gyermek kívánt a kis ünnepelteknek boldog születésnapot. A 7 és 3 éves ünnepeltek tágra nyílt szemmel, fülig érő szájjal örültek a köszöntésnek. Akik a gyermeknapi eseményekről készült fotókat megnézik, önfeledt örömöt láthatnak az arcokon, olyan gyermekek boldogságát, akik nem az élet napos oldalára születtek, De tehetnek ők erről?
Mert az éhezés pártsemleges. Egy normális országban nemzeti minimum programnak kellene lennie: ne éhezzen senki, ne kerüljön senki olyan méltatlan élethelyzetbe, hogy a csillagok legyenek éjszaka a fejük fölött. Egy normális országban.

Beer püspök úr által mondottakat nem véletlenül választottuk mottónak. A gyermekek nem tehetnek arról, hova hozta őket a gólya. Nekik is joguk van a gyermeki lét öröméhez, boldogságához. Minden gyermek megérdemli, hogy álmait valóra is tudja váltani. Ma, az össznépi ünneplésben erről esik talán a legkevesebb szó. De nekünk muszáj megszólalni, nem maradhatunk csendben. Mert mit ér a mi boldogságunk akkor, amikor magyar gyermekek százai, ezrei fekszenek le éhesen? Vajon rendjén való mindez? Nyugodtan hátradőlhetünk jóllakottan, amikor tudjuk, sok gyermek korgó gyomorral fekszik le? Hol van ilyenkor a társadalmi szolidaritás, hol van ilyenkor a kormányzati segítség? A „gyermek az első” szlogentől még egyetlen éhes gyermek sem lakott jól. Most, legalább a gyermeknapkor ezt is tudatosítani kell a magyar társadalomban.

Szeretnénk mindenkinek megköszönni a segítségét. A fentebb már említetteken kívül, hálásak vagyunk a pékségek rendszeres támogatásért, köszönjük azoknak a debreceni nagybetűs polgároknak a segítségét, akik almát, gyermekjátékokat, édességet hoztak a Petőfi térre. Külön is köszönjük a Nagyerdei Kultúrpark vezetése által felajánlott három családi belépőt az Állatkertbe.
Az egyesület legközelebb 2025. június 29.-én várja vendégeit meleg étellel, szeretettel.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.
Aki bármilyen módon szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással:
Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2025
Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:
„Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”
Vajon hány magyar ember szíve telik meg melegséggel, hányan érzik úgy, segíteniük, tenniük kell valamit azért, hogy a mai gyermekeknek jobb életük legyen, mint a szüleiké?
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület vezetője
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!