NEHAZUGGY

Sokan rálelnek a ruhatárban feledett gerincükre

Tamás Róbert | Május 26, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,187,293 forint, még hiányzik 812,707 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Itt megvan minden. Napsütés, meleg, virágzó olajfák, gránátalmafák, lonc, gesztenye, rózsa és még millió más, meg persze allergia és fuldoklás is, mert aki olyan hülye mint én, és az allergiája (főként olajfára) ellenére olyan országba, annak is abba a részébe költözik, ahol több az olajfa mint a fű, az így jár.

A 21. század gazdasági világrendje drámai átalakuláson megy keresztül: az USA bezárkózik, Kína agresszívan építkezik, Európa önmeghatározási, versenyképességi válsággal küzd. Ebben a turbulens geopolitikai-történelmi pillanatban egy kis, nyitott gazdaság – mint Magyarország – „sok tűz között” találja magát. De mit tehetünk? Merre van előre?

A bevezetőben felvázolt téma köré szerveződött kerekasztal-beszélgetés az Indamedia által szervezett Budapest Automotive Summit 2025 konferencián Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója és Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője részvételével. A beszélgetés nem csupán a makrogazdasági kilátásokat, hanem többek között az innováció, valamint a szabályozás mély szerkezeti problémáit is fókuszba állította – több esetben egymástól eltérő álláspontot képviselve. (Index)

Majd Orbán Viktor és Nagy Márton megmondja. Azt persze nem, hogy mit tehetünk, de azt feltétlenül, hogy merre van az előre és azt is, hogy ki tehet arról, hogy mi még mindig próbálunk irányba állni – csak még azt nem tudjuk, merre keresgéljük -, miközben az összes többi uniós tagállam vígan gyalogol előre az ösvényen. Együtt, egy irányba, egymást segítve. Ha jól sejtem, most ez a rendezvény (is) arról szól, hogy elmagyarázzák az egyre ingerültebb országlakóknak azt, hogy véletlenül sem az Orbán-kormány 15 éves rombolása miatt tartunk itt, tartunk sehová sehonnan, hanem külső körülmények okozzák a bajt. Az unió, és ezek szerint már Kína és az USA is. Érdekes, hogy most jöttek rá arra is, hogy Magyarország nem világpolitikai tényező, hanem kicsi és nyitott gazdaságú ország. Olyan ország, aminek elemi érdeke lenne a lehető legjobban beágyazódni a nagy Európai Unióba, mert csak ez tudná megvédeni a gazdaságunkat a sokkal nagyobb és erősebb nagy halaktól. De sajnos a jó miniszterelnök úr hosszú évek óta a természetes szövetségesünk, az Európai Unió ellen harcol, mára el is érte, hogy Magyarország kisodródjon a perifériára és keresnie kelljen más, unión kívüli országok kegyeit. Csak éppen a nagyhatalmak valamiért észre sem veszik, hogy az évezredenként egyszer megszülető megazseni ott ugrál a cipőjük orra előtt.

„Ezúton szeretném Önöket tájékoztatni, hogy a mai nappal lemondok az alpolgármesteri tisztségemről” – írta a Facebookon pénteken Kalotay Kristóf, Sümeg KDNP-s alpolgármestere. Döntését azzal indokolta, hogy a héten olyan események történtek a hivatalban, amelyekkel nem tud azonosulni. Amellett, hogy távozott, feljelentette a helyi fideszes önkormányzatot is, mert állítása szerint hisz abban, hogy „az igazság és az elszámoltathatóság nem üres szavak, hanem alapkövei a hiteles közéleti szerepvállalásnak ma Magyarországon”. A politikus azt tervezi, hogy továbbra is szerepet vállal a közéletben a sümegi KDNP titkáraként, és továbbra is kiáll a keresztény-konzervatív értékek mellett.

Pár nappal Kalotay előtt egy másik KDNP-s politikus is a nyilvánosság elé állt kritikáival. Gaal Gergely bejelentette, hogy lemond a párt országos tagságáról, egyúttal fegyelmi és etikai eljárást kezdeményez Semjén Zsolt pártelnökkel és Latorcai János, a párt országos választmányának elnökével szemben. (HVG)

Alakul ez. Amikor már egymás ellen fordulnak a nertársak, az tényleg a végét jelzi a hosszúra nyúlt rémálomnak. Ez így szokott lenni, amikor egy rezsim elkezd összeomlani. Sokan rálelnek a ruhatárban feledett gerincükre. És ez annak az időszaknak a kezdetét is jelzi, amikor sorra fognak előkerülni azok a disznóságok, amiről az elkövetők úgy hitték, már régen megfeledkezett róluk mindenki. Aztán kiderül, hogy semmi nem potyogott a feledés feneketlen kútjába, vannak tanúk, vannak bizonyítékok és vannak olyanok, akik hosszú ideig tűrtek, de most bosszút akarnak majd állni a sérelmeikért. Azt hiszem, tökéletes kampánynak nézünk elébe.

Helyiek álltak ki a szentendrei rendőrkapitányságnál a rendőr mellett, akit azután fosztottak meg őrsparancsnoki státuszától, hogy bilincsben vitt el egy rendzavarót a Tisza párt rendezvényéről még áprilisban – számolt be az RTL Híradója.

Néhány nappal ezelőtt a 444 több, egymástól független forrásra hivatkozva írta meg, hogy belső eljárás indult a rendőr ellen, aki előállította rendezvényt megzavaró volt unitárius lelkészt, a Megafon kötelékében is megtalálható Albert-Nagy Ákost. A férfit azért állították elő, mert nem viselkedett együttműködően. Volt egyháza azóta elhatárolódott tőle. A rendőrt már egy nappal a történtek után retorziók érték. (HVG)

Ez pedig a másik jele a rezsim bukásának. Amikor a polgárok, akik eddig szinte semmire nem reagáltak – ez persze így nem teljesen igaz, mert régebben voltak demonstrációk, tüntetések, de aztán azok elhaltak és csak a süket csend maradt -, elkezdenek nem félni. Amikor már annyit rettegtek és annyit hallgattak, hirtelen immunissá válnak és akár néhány tucatnyian is ki mernek menni az utcára, vállalni merik a véleményüket, mernek kockáztatni, felegyenesedni. Ilyenből valószínűleg egyre több lesz, kisebbek és nagyobbak, aztán alighanem lesznek sztrájkok és komolyabb megmozdulások is. A fásult, zsibbadt társadalom végre feláll és kinyújtózik. Nagyon helyes, éppen itt az ideje!

A végére egy szolgálati jajveszék: talán észrevették az olvasóink, talán nem, de mi nem sopánkodtunk eddig(sem), hogy veszélyben a sajtószabadság és tessenek minket támogatni. Azonban az feltűnt, hogy bár az olvasók száma növekszik, a támogatások csökkennek. Pedig anélkül mi is kimúlunk még akkor is, ha a magyar kormány nem tud a szánkba lépni. Ott van minden cikk fölött az elszámolás, a diagramból pontosan látszik, mennyi adományra van még szükségünk a túléléshez. Aki teheti és akarja, ne fogja vissza magát! Köszönöm.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!