NEHAZUGGY

Csak okosan, libsik! Csak ésszel! Mert a végén még eljár a viszkető kezem

Vogronics András | Május 16, Péntek | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,295,834 forint, még hiányzik 1,704,166 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ilyen az, amikor a végjáték elkezdődik. Így néz ki egy összefosott trón, egy pánik üzemmódba kapcsolt, kapkodással és fenyegetéssel operáló birodalmi állampárt haláltusája. Tudják ezt ők, mérik, számolják, csak még nem sikerült szembenézni vele és feldolgozni. Kicsit olyan ez, mint amikor egy vizsgálat nyomán találnak valamit a szervezetében, és közlik a magát egészségesnek gondoló emberrel, hogy sajnos a közeljövőben meg fog halni. Az én értelmezésem szerint valami ilyesmi történik most politikai síkon. Túl vagyunk már mindenféle orvosi és kevésbé orvosi alternatív kezelésen, túl vagyunk mindenen. Hiába hódította meg Nagy Sándor a fél világot, végül egy betegség vitte el.

A Fidesz kifelejtette a képlettből a humánumot. Csak a jog, a törvények megerőszakolását, megcsúfolását, és az önkényt alkalmazta, elhitte magáról, hogy legyőzhetetlen. Nem. Senki nem az. Mindig van egy erősebb és fiatalabb, mindig van egy olyan tényező, ami közbeszólhat. Tökéletes bankrablás nem létezik. Bármennyire is zárt és sérthetetlennek tűnik, egy ekkora szervezet tele van támadási felülettel. Főleg ha ezt a hatalmas monstrumot egy sértett, megalomániás, frusztrált, komplexumos ember vezeti.

Tényleg végük van. Elég megnézni a batidai Drakula gróf utcai fórumait, amelyeken amellett, hogy nem verik le egymást az érdeklődők, egyre inkább csak elégedetlenkedő hangokat, bekiabálást és számonkérést hallani. Ilyen jó pár éve, talán még két éve is elképzelhetetlen lett volna, pedig már a koronavírus-járvány végigsepert a világon, és Ukrajnában is már bőven dúlt a moszkvai agresszor háborúja. Az a helyzet, hogy szétcsúsztak, és nem tudják kontrollálni az eseményeket. Sodródnak az árral, amit jelentős részben tényleg a Tisza áradása okozott. A szelep, amit eddig az ATV azért elég jól betöltött, nagyjából elveszítette funkcióját és a kuktáról lerepült a fedő.

Hibát hibára halmozva kapkod az állampárt, fenyegetnek és olyan törvényeket hoznak, amelyektől azt remélik, hogy megijed ez a leuralt, hosszú éveken át propagandával és hazugságokkal zsibbasztott társadalom. Nem fog. Majdnem biztosan rekordrészvétel várható a Pride-on, és szerintem olyan passzív ellenállásba fognak ütközni a civilek és médiaorgánumok ellen hozott törvénnyel, ami példátlan lesz 15 év után. A társadalom kezd (újra) szolidáris lenni, amit eddig ezek elég nagy sikerrel semlegesítettek. Erre játszottak, ezt használták fel különböző csoportok, szervezetek és akár egyének ellen: az általuk elaltatott szolidaritás hiányát. A megosztottság kezd megszűnni, és mintha elkezdődött volna valami, amit valóban lehet összefogásnak nevezni. Nem mesterségesen, hanem spontánul, nem parancsszóra, hanem önkéntesen. Egyre többen kezdik felmérni, hogy ez így nem mehet tovább, ha csak nem moszkovita típusú államban szeretnének éldegélni. Az pedig még abban a generációban is hidegrázást vált ki, akit eddig meg lehetett vezetni a putyinista agymosással.

Olyan hibákat, amiket elkövetett a rezsim az elmúlt napokban, egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, mint ahogy az is betette az ajtót, hogy Gyurcsány a szó szoros értelmében eltűnt a közéletből. Nincs, megszűnt. Amivel párhuzamosan a Momentum pedig felmérte, hogy inkább visszavonul és háttérbe helyezi a pártérdeket azt ország érdekével szemben. Ugyanakkor ez azt is jelenti: 35 év után sajnos ott tartunk, hogy nem többpártrendszer van az országban, hanem egypártrendszer, és nagyon úgy néz ki, hogy az is marad, vagy legjobb esetben kétpártrendszer, hiszen ez az aljas ember úgy keverte a kártyát a választással kapcsolatos önkényes törvénymódosításaival, hogy csak egy az egyben lehessen legyőzni őket. Ez van. Bizalmat kell adni egy új pártnak, és reménykedni kell abban, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor visszatérhetünk oda, ahonnan ez a rablóvezér letérítette az országunkat több mint tizenöt évvel ezelőtt. Most már tisztán látszik, az orosz mintájú ügynöktörvényük után tényleg senki nem mondhatja, hogy nem világos: ezek abszolút bármire képesek és bármit elkövetnek, hogy ez ne következzen be.

Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de ha ez sem lesz hatásos, ha jövő áprilisban sem sikerül elhajtani őket, akkor jön majd az a rész, amit a Disztópia 2038 című könyvemben megírtam. Most már minden lehetséges, és ahogy elnézem a Bicskéig és Lovasberényig gondolkodó tudatrepedésünket, ez nem riad vissza semmitől. És ha ő nem is, majd a tartótisztje gondoskodik róla, hogy ne essen ki a hatalomból. Maximum egy magas ház legfelső emeletéről, mert az eddig jól bevált azokkal szemben, akik nem engedelmeskedtek, vagy nem simultak be. De vannak ennél csúnyább módszerek is, elég Navalnijra gondolni, aki ugyan túlélte a novicsokos merényletet, ennek ellenére visszament a gyilkos országába, ami az életébe került. Szerintem Magyar Péternek most van félnivalója. Amennyiben nem fog rajta semmi, ami eddig működött másokon. Amikor sikeresen túlkiabálták a lázadó ellenfelet, vagy személyében elkezdték támadni, ócsárolni és az élettől is elvenni a kedvét, majd haláltáncot járni a politikai hullája felett össznépileg és összbátorilag kórusban, majd elégedetten vihogtak, mint a hiénák a megszeppent áldozat képébe.

Most nem ez a helyzet. Most az a helyzet, hogy semmi sem úgy van, ahogy ezek hazudták. Most nem elég bemondani, hogy ilyen a béke, meg nem elég szómágiával puskavégre kapni az infláció nevű tigrist, most nem elég ígérgetni, most cselekedni kell. Most oda kell baszni az asztalra, mert Magyar és a fél ország nem tud viselkedni Mária országában, Testes László parlamentjében és Júdás birodalmában. Lázadozik a paraszt, elégedetlenkedik a jobbágy. Hát nem volt elég az osztogatás? A 13. havi nyugdíj? Az ilyen-olyan látszatintézkedések? Akkor nesztek, bazdmg! Kussolás jön, megfigyelés, NAV-bírság és vegzálás. Büdös alattvalók! Majd adok én nektek ellenállást és szervezkedést! Apám is belém verte a tiszteletet, majd én is megmutatom nektek, milyen is a magyarok Istene! Fogtok ti majd könyörögni, fogtok ti még majd fohászkodni, hogy ne üsselek titeket! Valamennyien a sarokba, kukoricát a térd alá, és nadrágszíjat elő! Mocskos libsi, hazaáruló szemét hálátlan banda! Főleg a Magyar, aki elárulta a bűnszervezetet, és most minden szarság napvilágot lát, amit eddig gondosan kitakartunk a kíváncsi szemek elől. És persze Brüsszel, a másik libsifertő, a másik szarkeverő banda! Majd néz nagyot a sok kis geci, ha egy éjfél előtt három perccel benyújtott törvényjavaslattal kiléptetem onnan az uradalmamat, és inkább visszabújok a szovjet tavaris seggébe! Csak okosan, libsik! Csak ésszel! Mert a végén még eljár a viszkető kezem, aztán majd lehet nézni, mint ruszli a hagymák közt a befőttes üvegben.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!