NEHAZUGGY

Ez nem politika, ez jellem és emberi minőség kérdése

„Egy szószéket a sok közül kibérlek / Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.” Bocsánat, ezt nem ide. Egy gyémántot ne kenjünk össze turulszarral. Még véletlenül se. Ha ezt a nyomorúságos jelent látnák és hallanák azok, akik gyöngybetűkkel és arany szavakkal ilyeneket írtak, miközben a vérük volt a tinta, szerintem a saját kezükkel vetnének véget az életüknek szerencsétlenek. Szégyenükben. Ha másért nem, legalább az ő emlékük és valódi hazaszeretetük miatt takarítsuk már el ezt a velejéig rohadt és hazaáruló bandát. Drága Karinthy Frigyes, te ugyan nem mondhattad el senkinek, mégis elmondtad mindenkinek, bár béna volt a kezed és dadogott a szád.

Nekem szerencsére még nem lépett láb a mellemre, és még nem tapostak el, ezért ameddig mozog a kezem és a szám, és ameddig el nem takarodik ez a rezsim, szólni fogok, amilyen hangosan lehet. Most is szólnom kell, minden nap, minden órában, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy kussoljak. Még mindig próbálom utolérni magam, eddig jutottam: miután péntek reggel telehazudta a nyilvánosságot a lopott közrádión keresztül, ez az elvetemült délután még megjelent a Tihanyi Apátság felújított épületének átadásán, és ott is rázendített, megint keverte a szezont és a fazont, megint hergelt és megint porig égetett minden olyan embert, akinek minimális fogalma van arról, hogy mi folyik itt idestova 15 éve. A csávó magát igehirdetőnek és főpapnak képzeli, mert úgy szónokolt az ezer éves templomban, mint egy bencés rendi apát, aki éppen most mászott elő valami önkéntes száműzetésből és világosodott meg, miközben rátalált Istenre:

A bencés rend bölcsessége és imádsága itt, Tihanyban már Szent István királyunk előtt gyökeret vert, és szárba szökkent. Az ország vezetőinek van mit tanulniuk a tihanyi szerzetesektől a túlélésről és az újrakezdésről is. A tihanyi bencéseket a történelem során háromszor próbálták meg eltörölni a föld színéről. Ám mindannyiszor újra egymásra találtak, és visszaépítették a lelki házat és a kőfalakat is. Van, akit meglep, de úgy tűnik, hogy a török, a jozefinista, majd a kommunista bezárás és üldözés közül az utóbbiból volt legnehezebben talpra állnia a Tihanyi Bencés Apátságnak. Hiába, a kommunisták nem ismernek se Istent, se embert, se alapítólevelet. Nem volt ez olyan régen, jó, ha észben tartjuk.

Szerintem nem a túlélésről és nem az újrakezdésről kellene elmélkedni, Júdás! Bűnöző Antal benézte a rajzot. Pontosabban nektek most éppen ez jött le a bencések történelméből, és ez egy elég sajátos látásmódra utal, főleg ha csak azt nézzük, hogy a szerzetesek alaptézise a következő: lege, ora et labora. Vagyis: olvass, imádkozz és dolgozz. Ezt még ki lehet egészíteni azzal is, hogy gyógyító tevékenységet is elláttak, tulajdonképpen ma is ezt teszik. Ha erről deliráltál volna, akkor talán nem lenne ennyire szánalmas az, ami nálatok alapvetés. Mégpedig az, hogy mindenáron propagandát, a pillanatnyi érdekhez igazított tömény, ragacsos politikai mondanivalót kell tölteni mindenbe. Akár helyénvaló, akár nem, akár ízléses, akár gusztustalan.

Mondjuk abban egyetértünk, hogy a kommunisták nem ismernek se Istent, se embert, de szerintem ti utcahosszal vezettek ebben a versenyben is, nem beszélve arról, hogy a 133 bátorak közt érdekes módon ott tenyészik egy valag volt kommunista. Apuról és Kövérről ne is beszéljünk, de van ott nyilas leszármazott is bőven. Szóval én a helyedben kussolnék, bár te nem az fajta vagy, sőt, te akkor is ugatod a Holdat, ha az nem látszik a felhőktől. És igen. Nem volt ez olyan régen, ellenben ti meg túlságosan is régóta szívjátok ennek az országnak és lakóinak a vérét. Mindenféle értelemben. Na szóval, volt ott még más is, ahonnan ez jött, mert mi másra kell használni egy templomi szószéket, mint nem arra, hogy onnan beleugassunk más országok belügyeibe, választási kampányába, és onnan küldjünk szerelmes üzenetet annak a szélsőjobbos csávónak, aki valószínűleg, ha valami csoda nem történik, Románia új elnöke lesz. Sokan, sok helyen idézték, de annyira hihetetlen, hogy muszáj felidéznem: 

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: „»Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.« Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.”

Tisztelt hülyének nézett polgártársaim! A nem szólunk bele a most zajló román elnökválasztási küzdelembe, de annyit azért üzenünk innen kezdetű dumának és az ehhez hasonlóknak a DE utáni része szokott lenni a mérvadó. Vagyis de, beleszóltok, és nem elég, hogy beleugattok, de még piedesztálra is emeltétek ezt a minden hájjal megkent Simon urat, aki konkrétan az úzvölgyi magyar katonai temető meggyalázásától jutott el a nagypolitikáig, majd sorra magyarellenes kirohanásaival szerzett magának aggasztóan nagy támogatást, és a mai napig hungarofób és nacionalista politikát folytat. Az egy dolog, hogy ezt teszi, nincs ezzel egyedül a világpolitikában, de attól az embertől, akinek a népe ellen hergel és uszít ez a bizonyos Simion úr, aki konkrétan fenyegetést jelent ennek az embernek a leghűségesebb rajongóira, a külhoni magyarokra, ilyen nyilvános felszopásra még én se számítottam. Sok gusztustalanságot művelt már Júdásunk, de sorsközösséget vállalni ezzel az alakkal azért, mert felmondja a Kreml és a Karmelita kottáját, példátlan ízléstelenség. Szerintem még az RMDSZ vezetője is így gondolhatja, pedig őt aztán végképp nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne elfogult Júdás iránt. Továbbá helló Böjte Csaba, helló Tőkés László! A bálványotok annak a szélsőjobboldali román elnökjelöltnek az egyik kijelentésével értett egyet, aki ellen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kampányol, aki ezután a penetráns böfögés után kénytelen volt megszólalni és tisztázni, hogy Simion nem a magyarok barátja, és nem is lesz az. Kelemen Hunor arról beszélt Facebook-videójában, hogy Simion minden porcikájában azt az elvet képviseli, hogy Romániában a magyaroknak nincs helye. „Aki támadja a székely zászlót, a magyar zászlót, az anyanyelvhasználatot, az iskoláinkat, az nem a mi emberünk” – mondta az elnök, aki szerint a legfontosabb az, hogy a magyar családok biztonságban legyenek és a magyar identitáshoz tartozó intézmények működjenek, megmaradjanak. „Nem felejtjük el, hogy Simion Úzvölgyében nagyapáink sírjain táncolt, és nem felejtjük el, hogy perek százaival támadja anyanyelvünket, zászlóinkat, szimbólumainkat.”

Ez van, amikor bizonygatni sem kell valakiről, hogy mekkora köpönyegforgató pávatáncos, hogy mennyi jellem szorult bel, és hogy a saját érdekei mindig fontosabbak voltak az elveinél és egy közösség érdekeinél. Igen, a határon túli magyarokénál is, akiknek évtizedekkel ezelőtt bejelentkezett a védelmére. Ezt láthattuk most. Remélem, ezek után a romániai magyarok elgondolkodnak azon, hogy érdemes egy árulót támogatniuk a jövőben, aki simán összefekszik egy magyarellenes politikussal csak azért, hogy az ő Brüsszel ellen vívott nagy keresztes hadjáratához szövetségest találjon. Ez Júdás, és mindig is ez volt. Ez nem politika, ez jellem és emberi minőség kérdése. Nem tudom, mi lett volna ha ez az alak lett volna a miniszterelnök, amikor kitört az 1989-es román forradalom. Segített volna Ceaușescunak leverni, TEK-eseket küldött volna, hogy segítsék a Securitate munkáját? Nincs is több kérdésem.

A halhatatlan Karinthy Frigyessel kezdtem, vele is zárom soraimat: Elmondanám, az út hová vezet, / Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. / Emeljetek fel, szólni, látni, élni, / Itt lent a porban nem tudok beszélni.

Én viszont még tudok, és fogok is. Ne félj, pihenj nyugodtan!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább