Május 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Stratégiai nyugalom

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 522,304 forint, még hiányzik 2,477,696 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már nem is tudom mikor és mire mondta először Orbán Viktor a fenti kifejezést, de legújabban Szijjártó hozta fel ismét, Trump vámháborúja kapcsán. A nyugalmat értem. Az az, amikor nincs feszültség, nincs aggodalom, nincs félelem. Akár azt is mondhatnám, hogy olyankor béke van. Még magunkkal is megbékélünk. De vajon mit jelent a stratégiai nyugalom? Nyugalmat biztos nem. Ez inkább egy fajta kivárás. A téteket már megtettük. Mint a rulettnél. A kerék már pörög. Várjuk hová esik a golyó. Ülhetünk fapofával vagy pókerarccal, de ez csak tettetés. Ilyenkor izgalom van. Fokozatosan nő a feszültség. Ez a játék lényege. Ezért élvezzük. A szerencsejátékfüggőnél más a helyzet. Vagy amikor valaki túl sokat kockáztat. De amíg pattog körbe a golyó, addig reménykedhetünk, hátha ezúttal szerencsénk lesz.

A mi nagy játékosunk már régen megtette a tétet, ami gyakorlatilag Magyarországot jelenti. Az egészet feltolta a pirosra, vagyis Putyinra, abban az illúzióban ringatta magát, hogy ez sima ügy lesz, és nyereményként megkaphatja Kárpátalját. Csakhogy mégse lett ebből olyan sima ügy. Ezek a pofátlan ukránok nem hagyták magukat. Vagyis az a golyó csak nem akar megállni a pirosnál, hanem pörög tovább, pár nap, pár hét, pár hónap helyett még mindig tart az a nagyon különleges hadművelet, vagyis izgulhatunk tovább. A feszültség pedig egyre csak nő. Na ezt hívják ők stratégiai nyugalomnak. Hiszen nem tehetünk semmit, csak várjuk, hogy a golyó végre megállapodjon. Addig is eljátszhatjuk, mintha csinálnánk valamit. Például szórakozhatunk egy kicsit az árrésstoppokkal, korlátozhatjuk a gyülekezési jogot, megvédhetjük a szuverenitásunkat, leginkább olyanoktól, akik azt nem veszélyeztetik, netán botokat dugdoshatunk az Unió küllői közé, vagy hangosan döngethetjük a mellünket, hogy mi milyen faszák vagyunk a Brüsszel elleni szócsatában, miközben csendben aláírunk minden szankciót vagy épp kiódalgunk kávézni a szavazás alatt. Vagy addig is tovább mondogathatjuk, hogy a szemét háborúpárti Brüsszel, akiknek van pofája segítséget nyújtani a megtámadott Ukrajnának. És persze azt is mondogathatjuk, hogy ki miatt van minden baj. Legújabban mindig is a Kicsi miatt volt minden. Hol van már a tavalyi (vagy azelőtti, meg az elmúlt 8 évbeli) Gyurcsány? Úgy látszik inkább ő is stratégiai nyugalomba vagy nyugdíjba vonul, hiszen még le is mondott a DK vezetéséről, és még el is válik kedvenc párttársától. Végül is a válás a Kicsinek is bejött.

(Intermezzo: azért érdekes, hogy Gyurcsány akkor vonul vissza, amikor már nem lehet hatékonyan Gyurcsányozni. Még emlékszem, arra is, hogy Orbánék 2010-ben azt harsogták, hogy el fogják számoltatni Gyurcsányt. Lehet, hogy történt egy alku, miszerint megúszhatja az egészet, ha marad a politikában egészen addig, amíg hasznos a Fidesznek?)  

Azért most már tényleg jó lenne, ha Putyin összekapná magát, és végre elfoglalná egész Ukrajnát,  mert hogy közben akadt egy-két probléma. Nem sikerült hazahozni pénzt az Unióból (legalább tudjuk ki miatt), és közben lerohadt az ország, és hiába vettünk fel egy rakás kínai hitelt, és hoztunk ide egy rakás kínai gyárat, és nyaltunk be tövig Hszi Chin Pingnek, a helyzet nem változott, sőt még a Jolly Joker, azaz a fantasztikus Donald sem jött be, legalábbis nem az Orbán által vártak szerint. De legalább ennek apropójából a mi mini (gang)szterelnökünk a magyar humor történetének egy kiemelkedő gyöngyszemével örvendeztetett meg minket, amikor is azt tudta mondani, hogy „hát ilyen a béke.” És hát ilyen a stratégiai nyugalom is. Azaz várjuk, hogy hőn szeretett Putyinunk most mát tényleg tegyen pontot a különleges hadművelet végére, hiszen nyakunkon a választás, és ha mást nem, legalább ezt fel tudná mutatni Orbán, és döngethetné a mellét, hogy ez is az ő érdeme, vagyis mindenképpen válasszák meg újra. Nyilván a kórházak állapotával nem tud dicsekedni, bár az egészségügyi államtitkára még ezt is megpróbálta. Esetleg hallott már valaki olyat, hogy egy adott területért felelős politikai vezető azzal próbált volna kampányolni, hogy az ő vezetése alatt mennyire lepusztult minden? Fiúk, szerintem mehettek vissza a balettba ugrálni (csak hogy egy klasszikust idézzek).

Aztán még a NER-t is el kell tartani. Még a 2010-es évek elején el lehetett adni, hogy szükség van egy nemzeti tőkés osztályra (biztos azért, hogy legyen ki ellen osztályharcolni). Ezt persze sikerült összehozniuk, igaz elég szűk körű lett, viszont leginkább a politikusok családtagjaiból és haverjaiból verbuválódott. Viszont 15 év után se lettek önállóak, hiszen még mindig az állam csecsén lógnak, vagyis a mi adóinkból élnek azóta is. És persze biztos nagyon rossz néven vennék, ha elzáródnának az állami pénzcsapok. A szemét Brüsszel meg hagyja, hogy lerohadjon az ország. Hát tényleg mit lehet tenni ilyen esetben? A NER-nek azért lett egy-két ötlete. Például az, hogy vegyünk egy villát Olaszországban 1.7 milliárdért! Az úgysem tűnik fel senkinek. Ki gondolta volna, hogy az olasz média rögtön lecsap a témára, és persze „Orbán-villaként” emlegetik? Már megint a liberális mainstream! Pedig nyilvánvalóan hazugság, hiszen köztudott, hogy a mi puritán nemzetvezetőnk 15 éve ugyanazt az inget hordja, és különben is még mindig a banki kölcsönét törlesztgeti szegény. Ezek szerint Viktorunknak nem csak libernyákokat kell a hátán cipelnie, hanem felkapaszkodott még rá egy-két kullancs is, holott már azt is tudjuk, hogy Lázár Jánosnak is elege van a luxizásból. Biztos megcsömörlött a főúri életviteltől. Azt nyilván nem lehet sokáig kibírni (kastélyomat 3 szobás panelre cserélném).

A stratégiai nyugalom nyilván meghatározza a belpolitikát is, vagyis a kormányzati kommunikációt. Nos, a növekvő feszültség egyre jobban érződik ezen a téren is. Minden marhaságra megpróbálnak lecsapni, és minden lepkefingból elefántot próbálnak kreálni, ami minden alkalommal egyre izzadságszagúbb. Nyilván sokkal fontosabb Magyar Péter telefonlopási ügye vagy Ruszin-Szendi tokaplasztikája, sőt már a neve jelentése is, mint az, hogy több száz milliárd forintnyi közpénzt tüntettek el az MNB-ből. Az is sokkal jobb, ha inkább a zebrákról beszélünk. Lehet, hogy az olasz villát is ezért vették, hogy inkább az legyen a téma. Csak megfeledkezünk Matolcsy hasznos közreműködéséről, mint ahogy arról is, hogy még mindig nem sikerült megtudni, hogy ki lehet az a rejtélyes Tóni vagy Barbara. Lám, a harmadik nevet már el is felejtettem!

A lényeg, hogy stratégiai nyugalom van. Egészen addig, amíg a történelem főutcáján elől menetelő Donald kacsa majd megold mindent. Vagy nem. De talán eljön előbb-utóbb az a 24 óra is, amikor majd békét teremt. Addig is bízzunk abban, hogy Donald nem fog szankcionálni minket azért, mert orosz gázt és kőolajat vásárlunk amerikai helyett. Meg azért sem, mert nem csak üzletelünk Kínával, hanem szoros, szinte baráti kapcsolatot ápolunk velük, még az autó- és akkumulátor gyáraikat is betelepítettük az országba. Aztán itt van még a filmgyártás is, amit Orbán nagy haverja megpróbál visszaterelni az USA-ba, ami megint csak kínosan fog minket érinteni. Akárhogy is, eddig az egyetlen dolog, amiben Trump segített nekünk, az az volt, hogy levették Tónit a korrupciós listáról. Úgy tűnik, Polttal ellentétben, ő legalább tudja, ki az a Tóni. És ha már szóba került, gondolom mindenki számára megnyugtató az a fejlemény, hogy egy ilyen komoly, nagy kaliberű, független szakember, mint Polt Péter nem vonul nyugdíjba, hanem továbbra is hozzájárul Magyarország naggyá tételéhez, mint az alkotmánybíróság leendő elnöke. 

Szóval ha már úgy alakult, hogy a nagy játékos feltett minket a rulettasztalra, legalább izgatottan figyelhetjük, ahogy forog a kerék.

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.