Május 5,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nincs otthon elég probléma?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 89,144 forint, még hiányzik 2,910,856 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

J.D. Vance amerikai alelnök, aki bár nincs ezzel egyedül, szereti kioktatni a világot, különösen Európát demokráciából, ismételten nem csak véleményt formált az AfD extremista párttá nyilvánításáról, de lényegében Marco Rubio külügyminiszterhez, vagy a német demokráciáért szintén módfelett aggódó Elon Muskhoz és Dmitrij Medvegyev korábbi orosz elnökhöz, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyetteséhez hasonlóan beszólt a német kormánynak. Az X-en közzétett posztját rögtön azzal kezdte, hogy az AfD Németország legnépszerűbb pártja. Mivel Vance főnöke, Donald Trump, aki talán csak akkor nem hazudik, vagy mond egetverő baromságokat, amikor alszik (bár ki tudja, simán lehet, hogy álmában is beszél), le kellett ellenőriznem, hogy a nem ritkán álhírekkel operáló Trump adminisztráció embere állítása milyen viszonyban áll a valósággal, mert az tény és való, hogy az elmúlt években a neonácik nagyot erősödtek, többek között hála a terjedő menekültellenességnek. Az alelnök ezúttal nem hazudott, vélhetően arra az április elején megjelent Ipsos-felmérésre gondolt, amely szerint alapján a szélsőjobboldali AdD párt megelőzte a konzervatív CDU/CSU pártszövetséget két hónappal a német szövetségi választásokat követően. Ami az első alkalom, hogy az AfD vezető pozícióba került egy közvélemény-kutatásban.

Szóval Vance nem hazudott, viszont feljogosította magát, hogy míg Németország nem szólogat be Trump kormányának, ő kiselőadást tartson arról, hogy szégyelljék magukat. Nem mintha eddig ne lett volna egyértelmű, hogy az amerikai adminisztráció az AfD-t támogatja, szerintük ők az igazság, a normalitás képviselői, ők hivatottak megvalósítani, amit a német polgárok jelenleg szeretnének. Nos, az elégedetlenség valóban érezhető Németországban, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen szélsőséget el kellene fogadni, ami, vagy aki változást ígér. Annak idején Adolf Hitler is változást ígért, amit aztán el is hozott: megragadta a hatalmat, és bukásáig el nem engedte, közben meg emberek brutális tömegeit irtotta ki. A marha demokratikus felhatalmazására hivatkozva. Az egy óriási hiba volt annak idején, mivel félreismerték Hitlert, és korlátlan hatalmat adtak a kezébe azért, mert azt remélték, hogy az ő vezetése alatt javul Németország helyzete. Most is egy válaszúthoz érkezett Németország, mivel számtalan problémával néznek szembe – noha a helyzet messze nem annyira rossz, mint azt sok szélsőjobbos sajtóorgánum lefesti -, de a döntést jól meg kell gondolni. Ugyan az AfD kommunikációjában legalábbis mérsékelte magát, hiszen azért az eladhatóbb, mint a radikális viselkedés és kommunikáció, de aki azt hiszi, hogy a párt egyik pillanatról a másikra hirtelen ténylegesen is a háta mögött hagyta a minimum megkérdőjelezhető vadnacionalista gondolkodását, az szerintem téved.

A különbség viszont az, hogy egy ilyen véleményt én minden probléma nélkül megfogalmazhatok itt, hiszen ez egy magánvélemény, de az, amit J.D. Vance tesz már elég régóta, véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan. Nem csak azért, mert feszültséget szít, hanem azért, mert semmi köze sincs a német belpolitikához, márpedig abba megpróbál beleszólni. Lehetnek ellenérzései a német döntést követően, de arról hivatalosan ilyen hangvételű, lekezelő állásfoglalást közzétenni véleményem szerint elfogadhatatlan. Mert mi köze van J.D. Vancenek ahhoz, hogy a demokratikusan megválasztott német Parlament, vagy az alkotmányvédelmi hivatal, vagy a bármely állami intézmény milyen döntést hoz akár az AfD ügyében, akár más ügyekben? Miért hiszi azt annak az Egyesült Államoknak az alelnöke, amelyik jól láthatóan sárba tiporja nem csak a szólásszabadságot, de egyes esetben az emberi jogokat is, hogy neki joga van megítélni más országok kormányainak döntését? Ezzel az erővel az uniós országok vezetői is kritikával illethetnék nyilvánosan azt, amit az amerikai vezetés művel. Mi viszont hagyjuk, hogy a demokratikusan megválasztott vezetők úgy tegyék tönkre a saját országukat, ahogy azt szeretnék.

Nem értem, hogy miért képzeli azt az USA vezetése, hogy ők jelentik a moralitás aranyszobrát. A fél világ azon nevet, amit a jelenlegi kormányzat tesz. Számtalan amerikai polgár kért bocsánatot a kormányuk miatt a tapas túráimon, ami azért megmutatja, hogy milyen állapotok uralkodnak a szabadság hazájában. Persze azt tesznek, amit akarnak, nem a mi dolgunk megítélni, de jobb lenne ha a saját állítólagos demokráciájukkal foglalkoznának elsősorban, hiszen Németország minden, csak nem diktatúra. Ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol véleményt nyilvánító egyetemistákat, rákos gyerekeket, bűnözőnek titulált amerikai polgárokat deportálnak, vagy külföldi turistákat zárnak börtönbe azért, mert egy vízumot rosszul töltöttek ki. Miközben Donald Trump éppen az állami média támogatásának megnyirbálásáról döntött, az a hír járja, hogy egy több ezer katona bevonásával történő születésnapi parádét tartat majd magának az amerikai adófizetők pénzéből. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én inkább érzem úgy, hogy egy diktátor szárnypróbálgatásainak vagyunk szemtanúi, semmint a demokrácia védelmezőjének államférfiúi viselkedésének. J.D. Vance ennek az embernek dolgozik, tehát lenne mit szóvá tenni. Úgy vélem, az alelnök az amerikai polgárok képviseletére esküdött fel, nem pedig arra, hogy más országok kormányainak döntését kritizálja. De javítsanak ki, ha tévedek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.