NEHAZUGGY

Ki mondja meg, hogy ki érkezhet Európába?

Lázár Gergő | Április 23, Szerda | 20:24

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,531,729 forint, még hiányzik 1,468,271 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A manapság divatos terroristamosdatás célja, szalonképessé tenni a bevándorolni vágyó „új európaiakat”.

Ezt az a Robert C. Castel állította még jó pár nappal ezelőtt, aki a Mandiner egyik kedvenc kiemelt szerzője, hiszen nem elég, hogy azt a hangnemet üti meg elég sok kérdésben, amivel egyetért a propaganda is, de emellett úgy vélik, hogy szakértőként is eladható. Az, hogy a szaktudását megkérdőjelezhetjük, valamint azt is kimondhatjuk, hogy nem éppen a legfüggetlenebb emberről van szó, az úgy vélem, nem lehet kérdés. A szakértő úr szeret állandóan terroristázni és előszeretettel kiált antiszemitizmust is. Persze ehhez minden joga megvan, hiszen bárkinek lehet véleménye, de ez az ember úgy viselkedik, mintha neki legalábbis előjogai lennének a kontinensen. Úgy beszél, mintha ő egyszemélyben megmondhatná, hogy ki érkezhet Európába, és ki nem, ami véleményem szerint igencsak felsőbbrendűségi komplexusról árulkodik. Mert hát azért tegyük hozzá, hogy egy Aradon született, Izraelben élő emberről van szó, aki meg akarja mondani, hogy kinek is van helye Európában, és kinek nincs.

Én szívesebben látok Európában egy olyan egyiptomi, libanoni, vagy szíriai embert, aki a jobb élet reményében érkezett – tehát igen, tekinthető gazdasági menekültnek –, viszont mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen, ezen kívül hálás is azért, hogy Európa befogadta, mint egy olyan embert, aki úgy véli, hogy neki előjogai vannak azért, mert volt olyan szerencséje, hogy egy európai országba született. Sokan folyamatosan megfeledkeznek arról, hogy a terrorizmus nem függ vallástól, bőrszíntől és etnikai hovatartozástól, hiszen volt már példa új-zélandi keresztény vagy éppen amerikai zsidó által elkövetett terrortámadásra is. A gyűlölet és xenofóbia sajnos nem válogat, mint ahogy az Isten nevében elkövetett mészárlások sem. Európába márpedig érkeznek keresztények, zsidók és iszlamisták egyaránt, noha az lehet, hogy elég sokan érkeznek olyan keleti országokból, ahol az istenük neve Allah.

Európa fennállása óta folyamatosan változott és változik ma is. Egyes évszázadokban zömmel keresztények lakták, más évszázadokban az iszlám nyert teret. Azt megelőzően pedig különböző istenségekben hittek milliók. Európa lényegében fennállása óta egy olvasztótégelye a különböző kultúráknak, vallásoknak, amit nagyon időszerű lenne már elfogadni. Mint ahogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is ideje lenne ezt megérteni, úgy az európai kontinensen is. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellene megvizsgálni mindazok hátterét, akik a kontinensre érkeznek (ez egyébként érvényes a pénzes oroszokra vagy éppen fehéroroszokra is, akik Európába igyekeznek), de ezek az emberek már nem erről beszélnek, hanem arról, hogy a más vallású, sötétebb bőrű embereknek nincs helyük Európában. A gond csak az, hogy ezt nem egyes személyek, hanem kormányok mondják meg, akiket ugyan az emberek választottak meg, de ezek az emberek milliók véleményét képviselik. Az ugyanis csak egy dolog, hogy valaki idegengyűlölő, akként is viselkedik és felháborítja mindenki, akinek más a bőrszíne és a vallása – elsősorban az arab muszlimokkal van a probléma -, de ezzel nincs mindenki így.

Nem mondom, hogy nincsenek problémák egyes országokban a tömeges bevándorlás miatt, de ennek oka nem az, hogy az odaérkezők zsigerileg gonosz és rossz emberek lennének, hanem az, hogy a befogadó országok kormányai nem hozták meg a megfelelő döntéseket az integrálásuk érdekében még időben. Számtalan olyan város van Európa-szerte, amely a bevándorlók játszóterévé vált, ami az őket befogadókat is minősíti egyben. Amennyiben ezek az emberek kapnak megfelelő lehetőséget (például dolgozhatnak minden gond nélkül), akkor a legtöbb esetben élni fognak vele, hiszen ki ne akarna tisztességesen megélni a munkájából, hogy aztán a családja számára elő tudja teremteni a jóléthez szükséges feltételeket? Ahelyett viszont, hogy a kormányainkat sarkalnánk arra, hogy javítsanak a helyzeten, inkább idegengyűlöletbe kezdünk, hiszen az ingyen van és nagyszerűen működik. Ennek lett az eredménye az, hogy vidéken akár még a rendőröket is kihívták azért, mert sötétebb bőrű, magyarul nem beszélő embereket láttak.

A mai korban, amikor sokan a globális felmelegedés pusztító hatása, háborúk vagy éhínség elől menekülnek az élhetőbb területek felé, nem meglepő az, hogy sokan Európa felé vették az irányt. Könnyű szerencsés európaiként hibáztatni őket, de kérdés, hogy mi mit tennénk az ő helyükben? Erre mindig jön az a nagyszerű válasz, hogy ők otthon maradnának és küzdenének a jobb életért, de ezt mindig könnyebb mondani, mint megtenni. Pláne akkor, ha az ember nem a saját bőrén tapasztalja ezeket. Az 1956-os szabadságharc leverését követően is magyarok százezrei hagyták el az országot, mivel nem akartak elnyomás alatt élni. Az ember szabadon, élhető körülmények között szeretne létezni, nem pedig egy olyan helyen, ahol csak túlélni van lehetősége. Márpedig Szíriában, Líbiában vagy Szudánban másra nagyon nincs lehetőségük az ottani embereknek. Ettől még persze nem kötelező befogadni senkit, de ha már nem kívánunk befogadni valakit, legalább ne hirdessük büszkén még azt is, hogy mi idegengyűlölők másokat is erre szeretnénk ösztönözni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!