NEHAZUGGY

Döntsünk már megfelelően, legalább egyszer ebben az életben

Lázár Gergő | 2022. Május 8, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A miniszterelnök tegnapi interjújában világosan elhangzott, hogy az Oroszországból érkező olaj embargója (azaz betiltása) Magyarország számára „gazdasági atombombát” jelentene.

Hozzá kell ehhez tennem, hogy ennek a gazdasági detonációnak a nagy iparvárosok – így Székesfehérvár – volna az epicentruma.

Mindaz, amit rengeteg munkával építettünk fel, a számtalan iparhoz (és ezek ellátási láncaihoz) köthető munkahely komoly veszélybe kerülne.

Ha nincs olaj (amit majd követ a gáz is), nincs üzemanyag, bizonytalan lesz az energiaszolgáltatás is, a műanyagok gyártása is veszélybe kerül, így tovább. A következmények beláthatatlanok a városainkban. A tömeges munkanélküliség mellett, nem lenne hulladékszállítás, nem lenne melegvíz (októbertől pedig fűtés) a lakásokban, nem mennének az autóbuszok.

Szerintem épelméjű vezető nem kérhet egy (vagy több) országot, hogy lépjen vissza a kőkorszakba, akkor sem, ha emögé erkölcsi érvet tesz.

Mert az erkölcs nevében senki sem diktálhatja, hogy azzal esetleg – talán segíthetünk felebarátainknak, hogy magunkat feláldozzuk. Ez legfeljebb az együttérzés egészen szélsőséges, klinikai kategóriája lehet, nem pedig a valós segítségnyújtásé.

Ezek Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester gondolatai az olajembargó kapcsán. Pontosabban ez csak egy részelete az általa kifejtett gondolatnak, de nem érzem szükségét annak, hogy az egész bejegyzést iderakjam. A lényeg ugyanis már itt is jól látható, hiszen Cser-Palkovics ugyanazt ismételgeti, amelyet a kormány is elmondott már párszor, miszerint Magyarország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egyik napról a másikra leváljon az orosz gázról és kőolajról. Pont ezért kért halasztást Szlovákia mellett Magyarország is ezen embargóval kapcsolatban, amit vélhetően meg is fog kapni, hiszen igaz, hogy egyszerűen nem vagyunk felkészülve az orosz olajtól való függetlenedésre.

A fent leírtak akár még igazak is lehetnének, de azért azt ne felejtsük már el, hogy Orbán 12 éve kormányozza ezt az országot, és most újabb négy évet kapott. Lehet itt a korábbi kormányokat vádolni – jogosan, hiszen ők sem törekedtek arra, hogy leváljunk az oroszokról -, de 12 év alatt bőven megléphették volna ők is, ha annyira szerették volna. Akkor viszont miért nem történt változás ebben az ügyben? A válasz elég egyszerű és egyértelmű: az orosz gáz és olaj olcsó, megéri a kormánynak, hiszen a rezsicsökkentés hazugságával továbbra is választásokat tudnak nyerni, mint ahogy a MOL is milliárdos nyereséget termelhet közben. Hülyék lettek volna függetlenné tenni Magyarországot az orosz energiahordozóktól, hiszen pénzügyileg nagyon is megérte ez nekik.

Nyilván nem csak Magyarország van ebben a helyzetben, nyugati országok is függnek az oroszoktól, de nem mindegy, hogy ők most minden erejükkel azon vannak, hogy ezt megváltoztassák, vagy inkább nekiállnak picsogni az embargó kapcsán. Nem most, hanem már évekkel, ha nem évtizedekkel ezelőtt bele kellett volna húzni az oroszoktól való függés felszámolásába. Akár békés demokrácia, akár diktatúra Oroszország, egyszerűen nem szabad ilyen mértékben függeni egyetlen országtól sem. Ez nem csak az energiahordozókra igaz, hanem a gazdaság minden más területére is. Senki sem állítja, hogy Magyarország ki tudna termelni elegendő nyersanyagot ahhoz, hogy biztosítsa az ország szükségleteit, de köthetnénk szerződést olyan országokkal, amelyek legalább demokratikusan működnek, és nem tervezik tankokkal lerohanni a szomszédjukat.

Ehhez nyilvánvalóan átalakításokra lenne szükség a hazai finomítókban, amellyel kapcsolatban a G7 írt egy fontos magyarázó cikket. Ebből kiderül, hogy valóban egy valamennyi időt venne igénybe, hogy le tudjunk csatlakozni az orosz energiahordozókról, de lényegében csak akarat és pénz kérdése, hogy ez megtörténjen. Ez annyit jelent, hogy egyáltalán nem lehetetlen feladat ez, de meglenne az ára, amit a kormány vélhetően nem akar megfizetni. Mit érdekli őket az ukránok sorsa, nekünk kell a rezsicsökkentett gáz és áram, mi nem fogunk többet fizetni azért, mert szolidaritást kívánunk vállalni az ukránokkal. Orbánnak mindig is fontosabb volt a saját hatalmának megtartása, mint az, hogy bárkivel is szolidaritást vállaljon.

Ezzel sajnos magyarok millióit hozta olyan helyzetbe, amelyet egyszerűen megvédeni sem lehet. Mert azt nem lehet megmagyarázni, hogy miért van olyan kormányunk, amely számára fontosabb az olcsó gáz és áram, mint az erkölcsi minimumok. Gyáva kormány képes csak ilyenre és mi (mármint nem én, és nem is közel 2 millió magyar) ezeket újra megszavaztuk kétharmados többséggel. Állandóan csak mantrázzuk, hogy mit miért nem lehet végrehajtani, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy miként lehetne ezen változtatni. Ez most nem a siránkozás időszaka, hiszen az a kérdés, hogy kisegítjük azt az országot, amelyet az oroszok lerohantak azzal, hogy szankciókat hozunk velük szemben, vagy inkább gyáván, a saját érdekeinket előtérbe helyezve ismét szegénységi bizonyítványt állítunk ki magunkról.

Még Cser-Palkovics bejegyzése alatt is olyan kommentek vannak többségében, amelyek nem értenek egyet a magyar kormány álláspontjával. Ők is azt szeretnék, ha végre leszállnánk Putyin csecséről és egy olyan ellátási láncot építenénk ki, amely kedvezőbb az ország számára. Úgy érzem, lassan vége lesz a magyarázkodásnak és Orbán kénytelen lesz változtatni, mert ha ezt nem teszi meg, akkor talán még a saját szavazói is szembe fognak vele menni. Lehet persze, hogy most is naiv vagyok, de ezt gondolom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!