Csak a kampány hevülete szülte azokat a cikkeket, amelyek szerint „gigantikus beruházás készül a Fertő tónál, természetvédelmi területen zajlik az építkezés, visszafordíthatatlan a károkozás a Fertő tónál”, mondta Áder János a saját podcastjában.
Nehéz nem vitába szállni ezekkel a gondolatokkal, hiszen Áder János – mióta hivatalában van – egy sor ökörséget jelentett ki és annak ellenére sem tett semmit a hazai környezetvédelemért, hogy azt tekintette egyik legfontosabb feladatának. Állandóan a vizekről beszél és előadásokat tart, de ha egy kormányközeli, egyébként természetkárosító beruházást kell megmagyaráznia a közvéleménynek, akkor gond nélkül megteszi ezt. Hagyta, hogy a Balatont lebetonozza a NER – teszem hozzá, a helyi választók erre szavaztak – és azt is szó nélkül tűrte, hogy a Fertő-tó talán legismertebb nevezetességeit, az ott évtizedek óta álló cölöpházakat elbontsák. Számtalan romboló tevékenységet tűrt szó nélkül, hiszen a Fidesznek és a hozzájuk közel álló vállalkozóknak ezek az építkezések kifizetődőek voltak.
Nem a kampány hevületében nevezte az EU és az UNESCO is a magyarországi beruházást természetrombolónak, hanem azért, mert anyagi érdekekért az élővilágot kívánják károsítani. Sok helyen megtették már ugyanezt és úgy tűnik, hogy semmi sem szabhat gátat ennek a terjeszkedésnek. A Balatont leuralták, nádasokat tüntettek el, szabadstrandokat számoltak fel, hegyoldalakat vitettek el építkezések kedvéért, vagy erdőket irtottak ki teljesen értelmetlenül. Ezek ellen nem azért szólalt fel a sajtó mellett több tízezer civil, mert épp választásokat tartottak, hanem azért, mert a természet részei vagyunk mi magunk is, nem lehet célunk annak elpusztítása. Hány figyelmeztető jelre van még szükségünk ahhoz, hogy felfogjuk végre, ezt nem csinálhatjuk tovább?
A minket körülvevő világot meg kellene becsülnünk és az ott élő növényekkel, állatokkal kellene osztozkodnunk. Miért akarunk mindent lebetonozni? Miért akarjuk a természetet a saját előnyünkre fordítani úgy, hogy annak eredményeként magát a természetet károsítjuk meg? A pénz messze nem minden, fogjuk már fel végre. Tavaink, erdőink és hegyeink olyan kincsek, amelyeket felelősségünk megőrizni az elkövetkezendő generációk számára, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor a saját élőhelyünket tesszük tönkre idővel. Nyilván nem a Fertő-tavi beruházások fogják az utolsó szöget jelenteni a Föld klímájának koporsójában, de a sok kicsi bizony összeadódik.
A természetvédelmet el kellene választani a politikától és felfogni, hogy a természet mindannyiunké. Fideszesé és ellenzékié. Nem lehet politikai vita tárgya az, hogy beépítsék-e a Balatont, vagy a Fertő-tavat, mint ahogy az sem, hogy elfogadható-e több száz éves erdőrészek kivágása azért, mert oda egy szép villát álmodott meg a NER egyik kitartottja. Ezeket a kezdeményezéseket már a legelején el kellene utasítani, politikai hovatartozástól függetlenül, hiszen Földünk csak egy van. A gazdasági érdekek viszont tönkretehetik az élőhelyünket. Azt az élőhelyet, amely a biztonságot, az ételt és a vizet biztosítja számunkra. Áder János ostoba akkor, amikor a fentiekhez hasonló kijelentéseket tesz, hiszen a pártpolitikának és a választásoknak az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, ami a Fertő-tóval kapcsolatban történt.
A gond csak az, hogy Áder távozásával sem fog semmi sem változni az államfői poszton, hiszen Novák ugyanúgy pártérdekeket képvisel, mint azt tette Áder. Orbán Viktor kegyelméből van ott, ahol van, és fogja szolgálni az őt hatalomra segítőt. Egyetlen önálló gondolata sem lehet majd, ezért ha a Fertő-tavi beruházások továbbra is a NER érdekeit fogják szolgálni – miért is ne lenne ez így? -, akkor semmiféle akadályt sem fog állítani az építkezések el. Megtámadhatják a civilek azon az európai bíróságon, amelyen csak szeretnék, ha a kormány le akarja betonozni azt a részt a magyarországi szakaszon, akkor meg fogja tenni. Mondhat bármit az EU, az UNESCO, vagy bárki más is, a magyar kormány felhatalmazva érzi magát arra, hogy azt tegyen, amit csak akar. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánítanak valamit, és a szabályok mennek is azonnal a levesbe. Bármit megtehetnek, hiszen nemzeti érdek fűződik hozzá, amiről kizárólag a kormány dönthet. Csak hát hogyan ítéli meg bárki is, hogy mi a nemzeti érdek? Ők tudják, mert kétharmados többséget kaptak a parlamentben?
Szomorú, hogy a dolgok így működnek, de mit tehetünk? Volt választási lehetőségünk április 3-án, de 3 millió ember ezekre szavazott. Arra, hogy a korábban megkérdőjelezett beruházások újraindulhassanak és folytatódhasson a nemzeti értékek szétlopása és lerombolása. Pár tucat ember ezzel anyagilag jól jár, viszont milliók lehetőségét fogja elvenni attól, hogy megismerhessék a korábban ott létező természeti értékeket. Valóban megéri az a pár százmillió forint? Persze sajnos tudom a kérdésre a választ.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.