NEHAZUGGY

Nem, a magyar egészségügy pont olyan borzalmas, mint ahogy azt gondoljuk

Lázár Gergő | Ma | 19:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 740,030 forint, még hiányzik 1,559,970 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aztán jött Gulyás Márton szívritmuszavara és nyitott szívműtéte – amelynek sikerességéhez ezúton is gratulálok, nagyon örülök, hogy Marci ismét kiváló egészségnek örvend –, és elgondolkodtatott egy kicsit. Lehet, hogy tényleg Takács Péternek volt igaza, és valóban olyan emberek alakították ki szóbeszédekkel, felszínes tapasztalataikat megosztva a magyar egészségügy mérgezett imidzsét, akiknek igazán komolyan talán még sosem volt szükségük rá?

Lehet, hogy eddig egy nagy metahazugság volt a magyar egészségügy lejáratása, most pedig majd elkezdik széppé hazudni ugyanazt? (Mandiner)

Kohán Mátyás, a Fidesz propagandalapjának tehetséges fenegyereke (aki éppen ma hagyta ott a Mandinert harmadmagával) írta le ezeket a sorokat egy jó héttel ezelőtt, arra reagálva, hogy Gulyás Márton, a Partizán azóta leköszönt főszerkesztője pozitívan nyilatkozott a szívműtétjéről, annak körülményeiről, amelyre az egyik hazai kórházban került sor. Ebbe kapaszkodva lényegében azt próbálta előadni emberünk, hogy csak azért, mert valakinek valahol jó tapasztalata volt valamely magyar kórházban, mindjárt el kell felejteni azokat a korábbi, a magyar egészségügy állapotával kapcsolatos horrortörténeteket, amelyek bejárták a sajtót. Sőt, nem csak felejtésről beszélt a negyedmilliárdos amerikai kegyencjárat egyik oszlopos tagja, hanem egyenesen arról, hogy valószínűleg Takács Péternek igaza lehetett, tényleg egy nagy hazugság volt az, hogy a magyar egészségügy romokban, van és az előző kormány 16 év alatt jóformán semmit nem tett ez ellen.

Nos, az tény és való, hogy megemelték az orvosok fizetését – körülbelül ennyi az igazán pozitív hír az egészségügy kapcsán az elmúlt 16 évből -, de ezen felül ott van számtalan olyan parlagon hagyott feladat, amelyek elvégzése magyarok ezreinek életét menthették volna meg, amennyiben inkább arra koncentrálnak, hogy javítsák az egészségügy helyzetét, nem pedig arra, hogy azt is szétlopják a társadalom mentális egészségének porig rombolása mellett.

Számtalan statisztikát elő lehetne húzni, amelyek azt bizonyítják, semmi túlzás nincs abban, hogy a magyarok sok esetben meghalni mennek kórházba, nem pedig gyógyulni. Sajnos személyes tapasztalatom is van erről, és arról, hogy az egészségügy siralmas helyzete miatt milyen gondolatok alakultak ki egyesek fejében. Nem mendemonda és mese az, hogy a magyar egészségügy Orbánék után romokban van. Ezek tények, amelyeket statisztikákkal lehet bebizonyítani, de ezt megtették már korábban sokan, ezért erre most nem vállalkoznék. Már csak azért sem, mert igazán szükség sincs erre, hiszen kevés olyan ember van az országban, akik ne tapasztalták volna meg saját maguk is a helyzetet. Azt, hogy romokban van az egészségügy, és ezzel összefüggésben olykor az ott dolgozók sem segítenek a helyzeten, vannak bőven olyan esetek, amikor lekezelő módon viselkednek a betegekkel, és szinte óvodásokként kezelik őket, ha esetleg kérdezni mernének.

Sokan jártak már hazai és külföldi kórházakban is ahhoz, hogy össze tudják hasonlítani az állapotokat, és nem nagyon olvastam még olyan véleményt, amely arról számolt volna be, hogy mennyivel jobb Magyarországon az egészségügy, mint Ausztriában vagy Németországban. Lehetne rosszabb? Nyilván lehetne, de nem hiszem, hogy ez kellene hogy legyen a cél, amelyet el akarunk érni, hanem inkább azon országok egészségügyi rendszereit kellene követendő példának tekinteni, ahol működik a dolog. Kohán arról is beszél, hogy Magyarországon nagyon keveset fizetnek be a dolgozók és a munkáltatók, emiatt nehéz lenne elvárni világszínvonalú egészségügyet, ám ez a megállapítás sem állja meg a helyét. Ugyan vannak olyan országok, ahol az adók nagyobb részét különítik el az egészségügy fenntartására, de bőven akadnak olyanok is, ahol jóval kevesebbet. Magyarország messze nem a legolcsóbb ilyen téren (sem), tehát ebbe kapaszkodni szintén nevetséges.

Magyarországon sok más mellett saját magának kell bevinnie az embernek wc papírt, törülközőt vagy épp kézfertőtlenítőt, miközben ez sok országban alap. Spanyolországban ugyan több adót fordítanak erre a célra, de itt ezért cserébe a világ egyik legjobb egészségügye működik. Itt van friss étel és ital – nem száraz zsömle egy szelet sajttal, hanem például hal friss zöldségekkel -, mindenhol van wc papír, naponta 2 alkalommal takarítják a betegszobákat, mindenhol van kézfertőtlenítő. Az ágyak mellett van ingyenesen használható szék – ezt azért jegyzem meg, mert például Görögországban ez naponta 10 eurós bérleti díjjal jár -, amely ággyá alakul át, ha az ember bent szeretne maradni a beteg mellett. A legmodernebb gépekkel rendelkeznek, a liftek precízen működnek és a klíma sem számít luxusnak. Minden szobában van tv és van, ahol még hűtő is, ahol az ember tárolhatja az ételt és italt, amit nem fogyasztott el ebéd vagy vacsora idején.

Beszélhetnék mendemondákról, de teljesen felesleges, mivel édesanyám a mostohaapám kórházi kezelése alatt pontosan látta, mi folyik a kórházakban. Rettegett a kórházaktól és a kórházi kezelésektől, mivel látta azt a szenvedést, amelyeken a párja keresztülment. Ezért is rettegett a spanyol kórházaktól és attól, hogy valaha is kezeljék. Aztán amikor az élete végén bekerült a helyi kórházba, rádöbbent arra, hogy nem mindenhol olyan embertelen a helyzet, mint Magyarországon. Hogy a nővérek vigyáznak rá, hogy nem oktatják ki, hanem elmagyarázzák neki mindazt, amit tudni szeretne. Hogy mindent megtesznek azért, hogy ne szenvedjen egy percet sem, és a legnagyobb kényelem álljon a rendelkezésére. Lehet, hogy van olyan kórház Magyarországon, ahol ugyanez adott, de hogy ezt keresni kell, abban szinte biztos vagyok. Mint ahogy azt is, hogy egy orvos ne fogadjon el hálapénzt, hogy azért próbálja a legjobb tudása szerint megmenteni egy ember életét, mert erre esküdött fel, nem pedig azért, mert akkor nagyobb bevételre tehet szert. Magyarországon nincs és sajnos soha nem is volt nyugati szinten az egészségügyi ellátás, de semmi akadály annak, hogy egy napon eljusson oda. Ehhez viszont az kell, hogy beismerjük, a magyar egészségügy jelenleg romokban van, és azon sürgősen javítani kell. Különben magyarok ezrei fognak továbbra is belehalni egyébként gyógyítható betegségekbe.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!