NEHAZUGGY

Hatalom, műsor, kormányzás

Jó reggelt, jó hetet mindenkinek! A végével akartam kezdeni, de még mindig nem érzek magamban ehhez elég elvetemültséget, pedig nem szoktam másoknak az arcába ordibálni, senkit nem köpködök, nem lökdösök, nem gyalázok se nyilvánosan, se a négy fal között. Ezért a vége ezúttal is a végén lesz, arra bíztatok mindenkit, hogy akit érdekel a vége is, az jusson el odáig az olvasásban.

Addig is kezdjük az elején, augusztus utolsó egész hete sok fontos eseménnyel kecsegtet, néhányat vegyünk végig. De csak miután szót ejtünk arról, hogy a média által széles körben idézett sztárpolitológus úr egy definíciós különbséget azonosított a regnáló, illetve a bukott kormány között. Török Gábor az Orbán-kormányt hatalomgyárként (vagyis legfontosabb célját tekintve a politikai hatalom gyakorlására, megtartására és újratermelésére optimalizált konstrukcióként) azonosította mindig is, a Magyar-kormány ezzel szemben gyakorlatában és sikerkritériumában számára inkább műsorgyárnak tűnik, amelynek legfontosabb célja, hogy a kormányzást és annak vezetőjét folyamatosan megjelenítse, egy sajátos (ön)rendezői kormányzást folytasson. Engem szerencsére nem fognak idézni sehol, de attól még leírom egyrészt-másrészt jelleggel, hogy mit gondolok erről.

Egyrészt szerintem minden párt azért működik, hogy hatalomra kerüljön és megtartsa a hatalmát, még akkor is, ha találunk olyan pártokat, politikusokat a magyar politika történetében meg másutt is, amelyeknek és akiknek pont elég volt az, hogy becsúsztak a parlamentbe, és a kormányra kerülés leghalványabb reménye nélkül vegetáltak ott évekig, előadva, hogy ha nem jutnának közpénzapanázshoz, akkor vége lenne a világnak. (Nem lett volna vége.)

Másrészt nem elvitatva, hogy mindenki annak nevez mindent, aminek akar, én azért célravezetőbbnek tartom az el nem maszatolás stratégiáját: az én felfogásom szerint az Orbán-kormány nem elsődlegesen hatalomgyár volt, hanem egy korrupcióra optimalizált gazdasági, bűnözői érdekcsoport, amely felfoghatatlan magabiztossággal és gátlástalansággal tenyerelt rá a közös kasszára, és nem pusztán a tartalma jelentős részét lopta el, hanem óriási kárt tett a fejekben, lelkekben, lerombolta az erkölcsi minimumokat, kiforgatta a szavainkat, normalizálta a devianciát és tizenhat éven keresztül minden egyes nap azt demonstrálta, hogy a politika nem erkölcsi kategória. Persze, erre lehet azt mondani, hogy hatalomgyár, de pont annyira, amennyire a Magyar-kormány is hatalomgyár, ahogy az Orbán-kormány is műsorgyár volt a vitriolba mártott összeesküvés-elméleteivel és fekete öves hazugságaival. Meg Kövér Lászlóval, aki szerint a nők definíciója, hogy a személyi számuk kettessel kezdődik, aki hiszi és vallja, hogy aki nem velük van, az nem is magyar, következésképpen nem hajlandó kezet fogni azzal, aki kicsavarta a kezéből a homokozólapátot. Ami igazán fontos és nem mindegy, hogy a hatalom a közjót vagy egy szűk réteg javát szolgálja. Hogy mi fér bele és mi nem fér bele a hatalom-, illetve a műsorgyártásba. Hogy a műsor mellett van kormányzás is, tartalom és eredmények, vagy csak műsor van, csak fedősztori van, hiszen a közt folyamatosan megkárosító korrupció és néphülyítés teljes egészében helyettesíti a kormányzást. Vagyis a politikai hatalomgyártás és a gazdasági és egyéb természetű bűnözés között nagyon markáns a különbség.

Ezért szerintem jó lenne, ha mindenféle hozzáértők okosságainak tudomásul vétele mellett nem relativizálnánk a nyilvánvalót, mert már így is frusztráló, hogy lassan öt hónap telt el a bukásuk óta, de sokan még most is úgy tesznek, mintha egy klasszikus politikai párt bukott volna meg a választáson, mert mellément valamelyik intézkedésük, mintha néhány aprócska hiba siklatta volna ki a szerelvényt. Nem egy, az ország kifosztására, a magyarok kizsigerelésére és alattvalói státuszba, függőségbe taszítására berendezkedett bűnbanda bukott bele a saját telhetetlenségébe, miközben sokan most is arról lamentálnak, hogy akkor most széthullás van, vagy csak átrendeződés van, hogy mit jelent az csúcskategóriás bűnözőgyanúsok futószalagon olajra lépése, hogy milyen hülyék és mennyire nem értenek semmiből semmit azok, akik a Fidesz széthullásával ámítják magukat, pedig ez csak egy átrendeződés és különben is Havasi Bertalan megmondta, hogy kizárt a pártszakadás, kiváló állapotban van a Fidesz. Igaz, a főnök már hosszú hetek óta nem jött haza külföldről, miközben sorra megpattannak a bukott kormánya tagjai a parlamentből, de hát nem tökmindegy? Amíg nem a felelősségre vonása és az elszámoltatása a téma, szerintem tökmindegy.

Amivel szemben egyáltalán nem tökmindegy, hogy tizenhat év pártpropagandává züllesztés és másfél hónap átmenet után a mai naptól megint hallhatóak a Kossuth Rádió műsorai, mostantól újra mindenkié a megújult közrádió, a közszolgálati rádió ellopott közszolgálati jellege visszaáll.

Az se teljesen mindegy, hogy mielőtt vélhetően csütörtökön megválasztják a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetőjét, szerdán megkezdi a munkát a Magyar Nemzeti Bank működésével kapcsolatos visszaéléseket feltáró parlamenti vizsgálóbizottság. Nagyszerű. Hátha nincs már egyetlen olyan ivarérett, szavazókorú polgár se, aki nem értesült erről, vagy ha még mindig van, akkor a pártpóráztól megszabadított, az orbáni állampárt helyett immár a köz érdekeit szolgáló média kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatása majd felnyitja a szemeket: ez az a botrány, amelynek eddig is meglehetősen komolyan dokumentált, feltárt szálai több százmilliárd forint közpénz eltűnése és a Matolcsy-klán felé vezetnek. Az valóban jól hangzik, hogy majd most a kormánypárti frakció kezdeményezésére létrejött vizsgálóbizottság jól kivizsgálja, hogy kik miatt pontosan hova tűnt a közpénz, ahogyan azt is, kik húzták belőle a legnagyobb hasznot, és mire költötték, de azért bennem az is felmerült, hogy és amúgy a rendőrség, ügyészség nagyjából másfél év alatt mire jutott? Semmire? Az viszont elég nagy baj. Mert lehet itt a semmilyen bűncselekményt el nem követő ukrán pénzszállítók ügyvédjéről akármit összehordani, de az a helyzet, hogy dr. Horváth Lóránt elég régóta elég következetesen mondogatja (és gondolom, látott már közelről néhány ügyet), hogy minél több idő telik, annál valószínűbb, hogy a vagyonokat már nem lehet, vagy csak korlátozottan lehet visszaszerezni. A gazdasági bűncselekmények egyik legfontosabb ismérve ez. Szétfolyik a pénz, aztán bottal üthetjük a nyomát. Vagyis lehet, hogy lesznek felelősök, csak éppen vagyon nem lesz.

Na de ne rontsam az ünnepet, nem vagyok türelmetlen, a tények pedig tények. Adatigényléssel, későre bár, de megtudta a 24.hu, mennyibe került Orbánék tavaly novemberi washingtoni kampánylátogatása. Az új külügyi tárca adatszolgáltatása ugyan nem teljeskörű, de a lényeg benne van. Az orbáni kegyencjárat tavaly novemberi washingtoni útjának teljes bruttó költsége 262,5 millió forint volt. Több mint negyedmilliárd, igazán nem tétel. Ez engem pont annyira lep meg, mint hogy Kövér László egy ősbunkó, egy tulok, egy antropológiai fosztóképző. Vagy hogy Németh Balázsnak senki nem szólt, hogy a Tisza már megnyerte a választást nem kell tovább kampányolni nekik azzal, hogy valójában ELLENZÉKI NYOMÁSRA nem borult sötétbe az ország, hogy a Fidesz miatt nem kell már kihúzni a töltőt, és hogy azért üzemel lassan teljes kapacitáson Paks, mert ez a nyomorult és pajtásai a parlamentben és a (közösségi) médián keresztül követelték, hogy VÉGRE KORMÁNYOZZON Magyar Péter. Jó, akkor remélhetőleg mostantól nem kell azt hallgatni, hogy Magyar nem kormányoz, hiszen ez az ostoba teremtmény kiharcolta, elérte, megcsinálta, hogy legyen kormányzás.

Ami pedig a végét illeti, itt a vége: 450 ezer forint pénzbírságot kapott Bede Zsolt egy két évvel ezelőtti előemberi mutatványáért. A Vadhajtások arca a Polgári Mulató Bayer Zsolt estjéről tessékelte ki a momentumos Bedő Dávidot, lökdöste, gyalázta, válogatott káromkodások közepette köpködött is feléje és letépte a kokárdáját. A büntetést nem saját zsebből fizeti: saját oldalán indított, általa csak tarhálásnak nevezett gyűjtést Bede, a pénzt fél óra alatt összedobták neki.

Ha ránézek a saját számlálónkra, a 23 nap alatt összegyűlt, valamivel több mint 700 ezer forintra (a működési költségeink kevesebb mint egyharmada), be kell látnom, nem Bedével van a baj. Még van egy hét augusztusból. Soha nem tarháltunk, most se fogunk. Annyi a lényeg, ami eddig: semmi nem magától értetődő, ma van, holnap nincs. Az alábbi linken minden információ megtalál, akinek nem mindegy, hogy van, vagy nincs.

Támogasd a Szalonnát

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább