Nem véletlenül pottyant a cikk címébe az egyik leghosszabbnak tartott szavunk.
Hol jár az eszed, nem a Kolozsvári Szalonnát szeretném anyagilag romba dönteni vele! Ők ugyanis nem az írásaim karakterszáma alapján fizetnek engem, hanem konkrétan sehogy. Amennyiben nem így lenne, legott idebiggyeszteném a valóban leghosszabb magyar szót – az 412 karakteres. Máris ki tudnám fizetni a villanyszámlámat, rezsicsökkentésestül, rendszerhasználati díjastul. (Persze ez egy művileg kreált, rekordhajhász szó, a beszédben és hivatalos szövegekben hiába keresnéd. Mint ahogy a csupán 67 betűs eltöredezettségmentesítőtlenítetthetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek sem túl gyakori, hiába hogy a magyar nyelv agglutináló (toldakékoló) jellege miatt nyelvtanilag helyes.)
Hanem hát mélységesen felháborít az, ami legnagyobb Nemzeti Ünnepünkön ismét megtörtént. Aminek korábban (az új kormány megalakulásakor májusban és a Tisza Párt áprilisi győzelmekor) Mimagyarok szem és fültanúi – egyben elszenvedői – lehettünk. Az még hagyján, hogy a szent és nemzeti tűzijáték túl olcsó volt, mert önkényesen 10 percre kurtították. Ámde sok ezer – magát hazafinak képzelő ember bulikázott újból önfeledten a Kossuth téren, a pártját ritkító Lázár János – parlamenti mandátumáról való – lemondását is ünnepelve. A Nemzet Főterén! Azon a szakrális helyen, az Országzászló árnyékában nyomták kora hajnalig a diszkózenét, a fényjátékot, a vizuális effekteket. (Megannyi nemzetidegen szín, magenta, püspöklila, pink és társai, brrr!…) Volt újfent forró tánc, rángatózás, sebes vízen járás az erre a célra kialakított tocsogóban, tumultus, zsivaj, oltári csajok, isteni pia dögivel. Meg lehetett süketülni, vakulni, nyomorodni, eszet veszíteni. Már csak Presser Pici hiányzott, hogy eldalolja: Miénk itt a tér. (Erre mondaná Ilf és Petrov nagy kombinátora, Osztap Bender: hát a pénztárcám nem kéne-é, amit otthon felejtettem? Merthogy valami ilyesmi volt a szavajárása nekije. Tudják, Őkelme volt a mi irodalmi előképünk: négyszáznál több módját ismerte a törvényes pénzszerzésnek, de Ő a többit választotta.)
Ám hiába az óriási banzáj, a mieinket hiába kerested volna a tömkelegben. Nem képviseltette önmagát az ország házmestere, a legendás szőralátét, kinek láttára még a Szent Korona keresztje is vigyázzba rándulna. Hiányzott a KDNP-s gyors reagálású habtest, Ő nekem csak Hajnalka. Elvégre elég sok keresztrejtvényt megfejtettem hibátlanul ahhoz, hogy egyenrangú, méltó keresztyén tagja lehessek ennek a szövetségnek. Nem láttam elvegyülni a nemzet trianyonnyáról szónokló, Magyar Pétert lepatkányozó hölgyeményt sem, Erzsikét. Aki bizonyára a sebeit nyalogatja hosszú, méla lesben, amiért nem sikerült annyi pénzt összekunyerálni hívőtársainktól, hogy privát rendezvénnyel ünnepelhesse „A Nemzeti Összetartozás Napját”. (Az új kenyér és az államalapítás ünnepe mellett nagyon hiányzott még ez is!) Valamint sehol sem volt a Nagy Ő, a vasököl helyett hasököllel parádézó bukott nemzetvezető. Aki per pillanat az Adrián vitorlázva ünnepli azt, hogy lánya, Tiborcz Ráhel épp időben megkapta az amerikai állampolgárságot.
Egyedül Semjén Zsolt mutatta meg mély elkötelezettségét a Szent Jobbot hordozó körmenetben. Nem, nem, az ő kezét nem vágták le! Nem pusztán azért, mert nem Iránban élünk (ahol ez megszokott), hanem azért, mert nem ő volt az első, aki belenyúlt a közös kasszába. Mint jól emlékszünk, Pokorni Zoltán, ugye, csak az első elvetemültnek ígért ilyen drasztikus büntetést. Azt persze senki nem gondolja – tán még én sem –, hogy nem volt itt, kérem, semmiféle lopás az elmúlt 16 évben, így azt kell hinnünk, hogy a) ebben a versenyben márpedig eldönthetetlen, ki volt az első, mert oly sokan szakították át egyidőben a célszalagot, b) Pokorni úrtárs (aki oktatási miniszter és a Fidesz elnöke is volt egykor) csak viccelt csupán, amikor a fentieket kiejtette a száján.
A miniszterelnök a Parlament erkélyéről elégedetten figyelte, hogyan mulat a nép, az istenadta. De legalább nem tartott szónoklatot és a mások telefonjai sem érdekelték. A köztévé – nagyon helyesen – nem közvetítette az új köztársasági elnök ünnepi beszédét, elvégre nekünk a Súlyos Tamás a mi Elnökünk, oszt’ jónapot! Szintén nem adott hírt az állami kitüntetések átadásáról, ami nem csoda. Ahol egy Dopeman nem érdemel meg egy magas elismerést, ott a tévénk ott se legyen!
A Tisza-kormány – a fővárosi potentátokkal összeesküdve – nem átallta két napig fesztiválhangulatba, jókedvbe ringatni a pesti rakpartot is, ami ugye a Dunához tartozik ma még. A Tisza Szigetek igencsak megszállták a Margitszigetet is egy Országos Találkozó erejéig. Valódi felszabadult dzsembori volt, mindennel amit akartatok, a virsliosztást kivéve.
Másnap meg persze semmi sem volt olyan patika, mint a Békemenetek után szokott lenni.
Hát most mondjátok meg: méltó-é dicső történelmünkhöz, Nagy-Magyarország eszméjéhez, a Főistván szelleméhez és megszellőztetett félkezéhez a tuc-tuc zene, a lézershow, a füstfelhőket okádó drónturul, a fellobogózott indulatok, ez a fajta vigadalmas-táncos hepaj? Példának okáért, jómagam otthon, egymagamban, csendben ünnepeltem. Más mellett azt is, hogy magyar kutatók részvételével magyarázatot találtak a részecskefizika egyik legnagyobb rejtélyére. Az atommagütközéseket vizsgálva rájöttek, hogy a barioncsomópontok léteznek és a kvarkoktól függetlenül is elmozdulhatnak, így magukkal viszik a barionszámot. Ezt a kozmológiai jelentőségű felfedezést – amelyben szerepünk volt – miért nem írta senki az égre arany betűkkel, ha már annyira ünneplünk? (Mindez szorosan összefügg az anyagmegmaradás elvével, amely nálam nagyjából így csapódik le: az anyag és a fideszes megmarad, legföljebb átalakul.)
Az ebben az infernóban résztvevőket a továbbiakban Isten végtelen kegyelmébe ajánlom. Részemről persze – Eszenyi Enikőt idézve – „megbocsátok, de nem felejtek”. A kiváló színész/rendező és méltán meghurcolt színigazgató ugyanis anno ezt tudta válaszolni a Vígszínházból (premier előtt!) elmenekült Molnár Áronnak a bocsánatkérő levelére.
Az ELÉG legyen veletek!
Pandula Dezső
Címlapkép: elektronikus zenei koncert a Parlament előtt, a Kossuth téren 2026. augusztus 20-án (Forrás: MTI / Kovács Márton)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.