NEHAZUGGY

Kicsit késő megvilágosodni

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 714,830 forint, még hiányzik 1,585,170 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Nem érdekel a politika. Soha többet, gyerekek. Ha valamit megtanultam, az az, hogy én ezt soha többet nem fogom engedni, hogy belerángassanak. Se megfélemlítésből, se semmiből. Rohadtul kiábrándultam az egészből. Tökre mást hittem dolgokról. Úgyhogy nekem elegem lett, gyerekek. (…) Én csak énekelni szeretnék és koncertezni! Arra kérek mindenkit: engedjetek énekelni.”

A hét elején készített egy körképet a Népszava, végigvették, hogy mi történik a parlamenti választás előtt a fideszes haknikért még milliókat kaszáló udvari zenészekkel (leginkább eltűntek a nyilvánosság elől a szégyenükkel, ha egyáltalán képesek ilyesmit érezni), itt jött szembe velem újra ez a felejthetetlen kijelentése a korábbi kormánypárt egyik legvérmesebb szekértolójának. Hogy klasszikust idézzek: önélzetes a kis latol. Elgondolkodtam megint ezen a csodán, ahogy Tóth Gabi a Fidesz bukását követően hirtelen rádöbbent arra, hogy talán hibát követett el akkor, amikor beállt seggnyalónak, hasznos idiótának Orbánék mögé. És nem egyszerűen csak beállt a párt mögé, hanem annak szinte az egyik kirakatarcává vált az utóbbi években, és bárkit azonnal leoltott, aki ezt szóvá tette, nehezményezte. Ő csak a váratlanul felfedezett, mélyen szunnyadó nemzeti érzéseit engedte szabadjára, semmi más nem történt. Hogy ezt több millió forintért tette? Az mellékes, nyilván. Persze messze nem csak Tóth Gabi döntött úgy, hogy beleáll a kormány kritikátlan propagálásába, sokan hozzá hasonlóan így döntöttek, méghozzá busás összegekért. Nem véletlen, hogy pártmuzsikusoknak tartották őket, és elmondták már akkor is sokan, hogy rossz döntést hoztak, hiszen a Fidesz egyszer bukni fog, a szégyenen kívül pedig nem sok marad utána. Hiszen egy másik világ fog beköszönteni, ahol a fideszes párthűség nem pozitívum, mint inkább vállalhatatlan bűnpártolás, negatívum lesz.

Nyilván lehurrogtak mindenkit, hiszen futott a szekér, ömlött a pénz a fideszes muzsikusoknak, akik köszönték szépen, nem kértek a kioktatásból. Aztán bekövetkezett a történelmi vereség, és jól láthatóan már azt szeretnék a tóthgabik, ha fátylat borítanánk a múltra, és hagynánk őket énekelni. Nos, a magyar emberek nyilván hagyják őket énekelni, csak azt ne várják el, hogy felejtsenek, és azt se feltétlenül, hogy fizessenek a sok esetben ócska zenéjükért. Mert azért lássuk be, a Fidesz oldalára nem éppen a több millió követővel rendelkező, sikeres, népszerű zenészek álltak be, hanem a falunapokon bazseváló, félig elfeledett zenészek, akik egy lehetőséget láttak abban, hogy nyíltan kiállnak a Fidesz mellett, cserébe pedig odaengedik őket a zsíros bödönhöz. Itt konkrétan százmilliókról beszélünk, nem néhány millió forintról, amelyet már akkor is pontosan tudott egyébként mindenki, amikor még fogalmunk sem volt az NKA-botrányról. Mert elég egyértelmű és szánalmas volt az, ahogy egyesek egyik pillanatról a másikra váltak hirtelen nemzetivé azáltal, hogy a mellüket döngetve nyomták a fideszes propagandát.

Egy-egy politikai párt vagy ideológia mellett kiállni természetesen nem bűn, megtették ezt korábban mások is, nem is feltétlenül magyar sajátosság ez, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az ember ki mellett áll ki. Aki például kiáll az ukránok szuverenitása mellett az orosz erőszakkal szemben, azt egészséges, értelmes ember nem fogja elítélni. Ám ha valaki egy, az országot kifosztó maffiarendszer mellett foglal állást, a bűnt pártolja a tisztességgel szemben, azzal azt bizonyítja, hogy az erkölcsei nem igazán léteznek. Ott van számtalan olyan művész, akik évek óta kiállnak a Fidesz autoriter rendszere ellen, a támogatottságuk mégsem csökkent soha. Lehet, hogy a magukat nemzetinek nevező szavazók nem fognak jegyet vásárolni a koncertjeikre, de vannak mások, akik ezt gond nélkül megteszik. Ők ugyanis mindig is kiálltak a helyes értékek mellett, és annak ellenére is kimondták, amit gondoltak, hogy egyébként ellenszélben tették ezt. Ehhez tökösség kellett, ami a volt kormánypárti muzsikusok esetében nem téma. Ők ezt ugyanis pénzért tették, semmi másért.

Erre pedig mi sem jobb bizonyíték, mint hogy a Fidesz bukását követően a legtöbben elhallgattak. Nem posztolnak arról, hogy kivezényelnek mindenkit az ukrán frontra, sem arról, hogy össze fog omlani az ország gazdasága. Nem beszélnek úgy Orbán Viktorról, mint a nemzet és Európa megmentőjéről. Hirtelen nem fontos többé az, hogy milyen értékrendet képviselnek, hogy mi van a háborúval és a migrációval, ők csupán zenélni szeretnének. Erre most meg is adatik a lehetőség, de ne lepődjenek meg, ha esetleg a kutyát nem fog érdekelni a produkciójuk. Nem csak politikai okok miatt – hiszen van számtalan olyan világhírű művész, akiknek az ideológiájával, politikai hovatartozásával nehéz lenne azonosulni -, hanem azért is, mert silány zenét produkálnak. Tóth Gabi egy átlagos zenész volt a fideszes aktivizmusát megelőzően, hasonlóan Muri Enikőhöz. Edda, Ákos vagy a Beatrice persze már évtizedek óta létezik, de ha őszinték akarunk lenni, akkor beláthatjuk, hogy az ő aranykorszakuk már bőven a hátuk mögött vannak. Nem szégyellem, annak idején kifejezetten kedveltem Ákos zenéjét, és az Eddának is van néhány dala, amit talán még ma is, ettől függetlenül nem vennék jegyet a koncertjükre. Ők azonban legalább a Fidesz előtt letettek valamit az asztalra – legyen annak a minősége olyan, amilyen, ez ízlés kérdése, amiről felesleges vitát nyitni -, de aki a teljes karrierjét a Fidesz támogatására akarta feltenni, az ne lepődjön meg, ha esetleg árufeltöltői melóra kell jelentkeznie, ha nem akar éhen halni.

Persze nem szép dolog a káröröm, de az igazság az, hogy ezek a muzsikusok pofátlanul kioktatták a társadalmat, hazudtak a magyaroknak, amiért most úgy vélem, hogy megkapják a jogos büntetésüket. Senki nem akarja bántani őket, hiszen sok szempontból inkább szánalomra érdemes az, amit műveltek az elmúlt években, de akkor se várják el azt, hogy mindent elfelejtsünk. Ugyanis egy olyan ideológiát magasztaltak és terjesztettek – felhasználva a támogatóikat ebben -, amely ellentétes a legelemibb emberi jóérzéssel, nemhogy az ország érdekeivel. Ez nem egy bocsánatos bűn. Az pedig már csak hab a tortán, hogy kiderült az is, hogy mennyit tettek zsebre a Fidesz magasztalásáért. Hogy ennek egy részét visszafizették? Nagyszerű, de ezzel nem fogják semmissé tenni azt, amit ezzel az országgal műveltek. Mert még ha nem is ők voltak a legfontosabb részei ennek a rendszernek, a szerepük távolról sem volt jelentéktelen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!