2026. április 12., 22:07.
Igen, nyertünk. Nem kicsit, hanem nagyon.
Nehéz most megszólalni. Hadházy Ákos éppen most jelentette be, hogy visszavonul a politikától. Torokszorító. Valahogy nem tűnik igazságosnak. Ha valakinek, hát neki rengeteget köszönhetünk. Köszönjük, Ákos! Nélküled nem sikerült volna.
Félidőben Júdás is mennybe ment. Nem, dehogyis. Remélem, hogy a pokol felé tart. Pedig egyáltalán nem vagyok kárörvendő. Csak neki valahogy nem állna jól a menny. Azt is képes lenne összemocskolni. Oda azok mennek, akik valami jót tettek. Erről az emberről minden elmondható, csak az nem, hogy valaha is a jószándék vezérelte volna.
Mindegy. Nyertünk. Kimondani, leírni is bizsergető, már-már libabőrös vagyok attól, ahogy ez az érzés elönti azt egész testemet.
Nem vagyunk hősök, de küzdöttünk. Ahogy nagyon sokan. Kitettük magunkat minden áldott nap a birodalmi állampárt kényének és kedvének, sokan vásárra vittük minden egyes nap a bőrünket, a privát szféránkat, a szellemi-lelki épségünket. Ahogy nagyon sokan.
A megfélemlítést, a hatalommal való visszaélést minden nap minden órájában a bőrünkön éreztük, és nem tudtuk mind végigjárni az utat. Voltak, akik ebbe a szó szoros értelmében belehaltak. Edgar! Szia, itt vagyunk! Látod? Megcsináltuk! Látod? Nem volt hiába. Beérett a gyümölcs, semmi nem volt hiába.
Kimondani is döbbenetes, de győztünk.
Győzött a fiatalság, az értelem, a remény, a megmaradt nemzeti józanságunk.
Nincs tovább. Nincs miről lamentálni. Sima volt, mint a Balaton vize egy nyugodt augusztusi reggelen.
Ezen nincs mit magyarázni. Lehet, hogy ez kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyar embereknek. Az történt, amire oly sokan, és mint kiderült, maga a NER-vezérkar, a talpasok és Orbán Viktor Mihály sem számított. Vége lett.
Új fejezet nyílik. Nincsen TEK. Nincsen Karmelitában másfél milliós kávégépből kávézás, nincs alibi kormányzás, nincs az adófizetők pénzének szórása.
Vége van. Vége van ennek a 16 éves tartó terrornak, kizsákmányolásnak és hülyének nézésnek.
Vége van a 16 éve tartó megfélemlítésnek, hülyének nézésnek és lopásnak.
Vége van a felsőbbrendű lekezelő, flegma hozzáállásnak.
Egyszerűen vége van.
Ennél jobban nem tudom most kifejezni magam. Egyszerűen csak mérhetetlenül boldog vagyok, és köszönöm, hogy én is ennek a kis közösségnek a tagja vagyok.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.