Történelmi szép napot mindenkinek, magunknak is! Hát felvirradt a demokrácia ünnepnapja ebben a hibrid, feudális választási autokráciában, a visszaszámlálásnak vége, már nem kell többet aludni. Már nem úgy általában, ezzel azért óvatosan, mint a pezsgővel. Tizenhat éve minden nap látjuk, hova vezet az alvásmegvonás, a krónikus kialvatlanság, a farkasalvás nevű bullshit. Aki azzal ámítja magát, hogy ő egy ötperces alvással 3-4 órát megold, hogy 4 óra alvással ő elvan, az nem véletlenül van ide jutva, ahova a fényességes felcsúti fáraó. Akinek őszinte reményeim szerint a már korábban bekövetkezett morális megsemmisülését követően ma elkezdődik a politikai megsemmisülése is, és bár tisztában vagyok azzal, hogy nincs nagy hagyománya ennek mifelénk, de ezt az elszámoltatás és felelősségvállalás dolgot rohadtul nem kéne kihagyni a jövője megtervezéséből.
Ebből a szempontból egyetlen jó hírem van. Na jó, kettő: egyrészt megnyíltak a szavazókörök, elkezdődött a VÁLASZTÁS, ami még a világnak ezen a szerencsétlen történelmi fejlődésű és túlságosan sok közveszélyes, silány, jellemtelen, erkölcstelen figurát magából kitermelő és trónra ültető felén is ünnepnap. Talán itt a leginkább. Másrészt a bűnösen régóta hatalmon lévő állampárt udvari Ágoston Sámuelével és pajtásaival ellentétben szerintem ma eldől, hogy ki nyerte ezt a választást. Sem humorista, sem okleveles közvélemény-kutató nem vagyok, de valamiért nem látom azt a szoros eredményt, amiben a szerény méretű Szentháromság teret is csak szellősen megtölteni képes kifutó szériásék reménykednek, miközben a bármit elbíró szájukkal azt hangoztatják hetek óta, hogy ők a többség, mindenhol nyerni fognak, méghozzá akkora győzelmet fognak aratni, amivel mindenkit meglepnek, talán még saját magukat is.
Tegnap reggel azt állítottam, hogy nem jósolgatok, és most sem a kihűlt kávém zaccából okoskodom, de szerintem ilyen opció nem létezik. Akkor sem, ha nyilván hamis zászló alakú vészjósló fellegek azért vannak a demokrácia eme történelmi ünnepnapján is bőven az égen, hiszen aki elszokott attól, hogy tisztességes szabályok szerint játszva nyerjen, tisztességes szabályok szerint gyakorolja a megszerzett hatalmát, és akinek annyi veszítenivalója van, mint a politikai pártból szolid bűnszervezetté hízott Fidesznek, az elbukni sem tud már tisztességesen. És ez nemcsak abból következik egyenesen, hogy a választás előtti utolsó napjuk azzal telt, hogy egy rapzenész heréjébe kapaszkodtak Tóth művésznővel az élen, és egy emberként forgatták ütemesen a szemüket, hogy jaj, milyen ország ez, kik ezek, hát tessék, ilyen az ellenfél igazi arca: odatennék a heréjüket a gerincműtött miniszter fejére. Pedig mimagyarokorbánviktorcsakafidesz tudjuk, fel is hímeztük a falvédőre, hogy
Indulatra, gyűlöletre és dühre nem lehet hazát, és nem lehet jövőt építeni! Jövőt csak mi tudunk építeni, mert mi rendíthetetlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében!
Ha megpróbálok visszatekinteni az elmúlt tizenhat évre, és egy percbe összesűríteni a múltat, akkor ja, pontosan ez az ősfideszes rendíthetetlen hit ugrik be a szeretet és az összefogás erejében, amit csak néha zavar meg egy-egy halálpárti, háborúpárti, Soros-bérenc, migránssimogató, diplomás kommunista, hazaáruló poloska képe. Nincs ennél cinikusabb két mondat, amivel le lehetne írni ezt a sötét, párját ritkító korszakot. Tizenhat éve ezt az országot a korrupció és a gyűlöletkeltés kormányozza, a politikai tőkévé konvertált félelemmenedzsment, az állandó mentális és lelki készenlétet igénylő tömegpszichózis, ezért bárki bármit ígért az elmúlt hetekben, hónapokban mindenféle színpadokról, ez nem fog elmúlni holnap reggel. Pláne, hogy a hangos és győztes többség ijesztő állapotban lévő, magán kívül ordibáló vezére, a teljhatalom feje, a választás főszervezője és bandája folyamatosan lebegtette az elmúlt időszakban, hogy itt Brüsszel és Kijev és a fel-alá grasszáló titkosszolgálatok elcsalják a választást, amit amúgy nem lehet kívülről befolyásolni (?), de nyilván azért jó lenne, ha a hívek hergeltségi állapota nem lankadna, hiszen ha mégis az derül ki ma este, hogy rohadtul nem Hann Endre a legjobb humorista, akkor jól jön majd ez a káosz fenntartásához.
Pedig ezt a társadalmat senkinek nem lenne szabad tovább hergelnie, ez a szerencsétlen társadalom (beleértve a határon túli nemzetrészeket is) olyan lelki és mentális állapotban van, olyan hihetetlen indulatok feszítik egymásnak az embereket, hogy nem kellene ezzel már szórakozni. Már csak azért sem, mert bárki bármit ígért, egyáltalán nem hazugság, hogy egyáltalán nincs felkészülve a társadalom arra, ami a választások után vár rá. Tizenhat évet amúgy sem lehet úgy lezárni, hogy alszunk rá egyet, és holnaptól minden megváltozik, és ha csak a kisöpört padlásról, a csontig kiürített közös kasszáról lenne szó, akkor sem lehet felkészülve senki arra, hogy milyen idők jönnek. Nem jó hír ez, de mégis. Most van az a nulladik pont, amikor el kell dönteni, hogy a kisöpört padlású égő házat hagyjuk leégni, mert kurvára nem szimpatikus a tűzoltó, és a haja is milyen, vagy még megpróbáljuk menteni, ami talán menthető. Pontosan, ahogy Bödőcs művész úr mondta, egyáltalán nem endorszálási célzattal: Ha ég a ház nem mondod azt, hogy én nem ilyen tűzoltót képzeltem.
Érdemes tudni, mert felkészülni úgysem lehet rá: bárki is nyeri a választást, a következő kormány mozgástere összehasonlíthatatlanul szűkebb lesz, mint amit a kampány során ígért a két egymással szemben álló fél, nem lesz kolbászból a kerítés, fájni fog. De nincs már több kifogás, nincs több idő arra, hogy ami tizenhat éve elromlott, lepusztult, padlót fogott, azt négy év alatt ugyanazok helyrehozzák, akik elrontották, lepusztították, padlóra küldték. Most kell eldönteni, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk még újabb négy évig hallgatni a tizenhat éve forgó, recsegő, nyikorgó lemezt. Ami 2010 óta négyévente visszatérően arról vernyákol, hogy nem most van itt az ideje a kormány rángatásának, most kell csak igazán a tapasztalt kapitány kezében hagyni az irányítást, akinek mindenki felveszi a telefont Moszkvától Washingtonig, Pekingtől Ankaráig, akit jegyeznek a világpolitikában, aki látott már mindent és mindennek az ellenkezőjét is, és vagy ő, vagy a háború.
Igaz, hogy a háborúból való kimaradás egyetlen garanciájaként állítja be magát, miközben a függöny mögött a csádi elnökdiktátorral levelezgetett arról, hogy ha a szükség úgy hozza, akkor akár a fegyveres terrorista csoportokkal szembeni közvetlen beavatkozásra is bevethetők az országba érkező magyar katonák. És nem szakad le az a telibe vert békepárti, háborúellenes ég, hogy egy kialvatlan erkölcsi romhalmaz meggárgyult fiának látomásai alapján egyáltalán felmerül, hogy magyarokat küldjenek Afrikába a biztos halálba. Nem az ukrán frontra, baszod, hanem Csádba. Igaz, hogy mindenki felveszi neki a telefont, de sajnos ő olcsó politikai prostituáltként ajánlja fel az alázatos szolgálatait az Európa elpusztításán ügyködő háborús agresszornak. Igaz, hogy a gyerekek és családok védőszentjeként árulja magát, de a bántalmazó rendszere erőszakos szörnyetegeknek falaz. Igaz, hogy gazdasági repülőrajtot ígért, de mégis arról pofázik, hogy neki milyen igazságtalanul nehéz négy éve volt és a következő kettő is kurva nehéz lesz, sajnos semmiről nem tehet. Igaz, hogy azt ígérte, hogy hazahozza az uniós forrásokat, de aztán inkább mégis úgy döntött, hogy inkább nem is kell az a pénz, ha az az ára, hogy neki úgy kell viselkednie, mintha egy európai uniós tagállam miniszterelnöke lenne. Ja, és annak is kell látszania.
Szerintem elég volt ebből. Elég volt a kifogásokból, nincs több elvesztegetni való időnk. Ez is bűnösen sok volt, talán felfogni sem tudjuk, hogy mennyire. Úgyhogy bölcs, szép napot mindenkinek. 19 óráig ma valóban lehet választani. A magunk lehetőségei szerint ma is itt leszünk, a profi hírgyárak élő hírfolyamait bizalommal ajánlom. És magunkat is. Folytatódunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.