NEHAZUGGY

Ami tizenhat év alatt nem ment, arra felesleges újabb éveket elpazarolni

Jó reggelt, optimizmust, madárfüttyöt és világosságot! Főleg optimizmust. És világosságot. Mindenkinek. Magunknak is.

„A Tisza-kormány nyilvánosságra hozza a bicskei kegyelmi ügy aktáját és a húsz év alatt a gyermekvédelemben elkövetett bűncselekményeket” – ígéri Magyar Péter.

Bár érzek némi ellentmondást ezen ígéret és a Tisza elnökének két nappal ezelőtti ama kijelentése között, miszerint a Karmelitában a rettegő hatalom pániküzemmódba kapcsolt, beindították az iratmegsemmisítő gépeket és megkezdődött a hatalom teljes szétesése, de tény, hogy enélkül a közérdekű tudás nélkül nehéz lesz továbblépni. Ennek a gyászos kegyelmi ügynek a nyilvánosságra kerülése volt az a pillanat (2024. február 2.), amikor a gyakorlatban is elkezdődött a NER tényleges eróziója, az volt a banánhéj, az első boruló dominó, és vérlázító, hogy a magyar társadalom mai napig nem kapott érdemi válaszokat arra, hogy pontosan hogyan történhetett meg ez a gyalázat, kinek volt ennyire fontos Kónya Endre kimosdatása ebből a védhetetlen ügyből, ki adta az utasítást, és az illető hogy bír azóta is tükörbe nézni. Kiesett viszont még több csontváz az állami gyermekvédelem szekrényéből, és amellett, hogy kirántotta alóluk az országot (most is nagyüzemi szintre pörgetett tempóban adják el a milliárdos állami ingatlanokat), egy ilyen súlyú, a saját, ún. gyermekvédő identitása részének hazudott ügyben is totál hülyére vette az Orbán-kormány a magyarokat. Akkor is soha el nem évülő bűne ez Európa legkorruptabb kormányának, ha a Tisza Párt felemelkedéséhez önmagában sajnos valószínűleg kevés lett volna a pedofil kegyelmi botrány, kellett hozzá az a bizonyos unortodox gazdasági repülőrajt. Meg hát a béke elnöke, aki telepakolta a magyarok pénztárcáját.

Vagy hát azt pont nem, ennek ellenére mindenféle gigantikus pártünnepélyek rivaldafényes színpadjairól óbégatják a külföldiül beszélő szónokok, hogy virágba vannak borulva az amerikai-magyar kapcsolatok, Istennek legyen hála. Bizonyára, csak ha jól gondolom, valakinek ki kell fizetnie azt a 700 milliárd dollárt, amiből HIMARS-rakétarendszert meg azt az 500 millió dollárt is, amiből amerikai olajat vásárol a még mindig hivatalban lévő, a mimagyarok ukránok általi kizsebelésével riogató Orbán-kormány. Érdekes módon ezt nem a magán kívül őrjöngő fideszes pártpropagandából, hanem az USA Orbán oldalán a magyar választásba beavatkozó alelnökének hivatala által kiadott közleményből kellett megtudniuk azoknak, akiket érdekelt. Ha netán valakiben felmerült, hogy az önzetlen segíteni akarás, a lángoló barátság és a szívjóság rángatta Budapestre JD Vance nevű embert a főnöke helyett, akkor ideje kijózanodni.

A gyermekvédelemről jut eszembe nem az, hogy Semjén Zsolt bácsit hogy eldugták ebben a kampányban, mintha soha nem is létezett volna, hanem hogy szívből gratulálok a nemzet Erzsi nénijének a rendkívüli színészi teljesítményért, amit a kampányfinisben a gyermeke védelmében nyújtott egy tegnap közzétett ócska propagandavideó tanúsága szerint. Amikor a 62 éves ded tegnap este bejelentette, hogy ma reggel pontban 7:30-kor bejelent valamit, arra gondoltam, hogy hátha megkímél attól, hogy elszavalja a Toldit, amit anyukája szerint már négyéves korában is kívülről fújt. Nem óhajtok mélyen belemenni ebben a bulvárpolitikai legaljába, de ha az én drága édesanyám arra vetemedne, hogy a védelmemben felhozza, hogy nincs rossz tulajdonságom, ami volt is, azt kiverték kinevelték belőlem, elgondolkodnék azon, hogy hol basztam el valamit visszafordíthatatlanul. Régebb talán költői túlzásnak tűnt, hogy ezek az anyjukat is eladnák, hogy az irhájukat, a hatalmukat és az összeharácsolt vagyonukat mentsék, azt hiszem, ezzel az olcsó kampányhúzással eldőlt, hogy soha semmi túlzás nem volt benne.

Nem tudom, hogy Sípos Erzsébet nevelésének eredménye-e, hogy Magyarország kizsigerelését vezetését állítólag hivatásnak tekintő örökös vezető egyéniség a szétesett országjárása visszatérő motívumaként folyton kényszert érez arra, hogy a fiatalokat leckéztesse és mindenféle kéretlen, szemrehányásba burkolt tanácsokkal lássa el – tegnap Debrecenben például azt tanácsolta a fiataloknak, hogy ne felejtsék el megköszönni a kormány jótéteményeit az idősebbeknek -, de abból a szempontból mindegy, hogy így is, úgy is eljárt az idő a 62 éves ded felett. Ezek azok a fiatalok, akiket ráadásul visszatérően tiszás jelzővel illet, mintha ez valami betegség lenne, akiknek folyamatosan felhánytorgatja, hogy mennyi mindenért lehetnének hálásak (neki!), már kizárólag a katasztrófaturizmus jegyében kíváncsiak a sziszegő, rekedt hörgésére. Van úgy, hogy az ember nem ismeri fel a nyilvánvaló üzeneteket, tagadja a valóságot, nem hajlandó szembenézni azzal, hogy elcseszett valamit, ilyenkor jön jól a szerető család, aki tartja a tükröt, aki figyelmeztet, szól, jelez, hogy rossz az irány. Anyukájára e tekintetben láthatóan nem számíthat a megvénült ded, ő nem fogja az okos, hivatástudattal megvert fiának azt mondani, hogy van az a pont, amikor már nem érdemes fullba tolni a kretént, hogy azok a kritikus fiatalok nem ostobák, nem hálátlanok, amiért elegük van abból, hogy egy háború által nem sújtott ország miniszterelnökének az a főállása, hogy puskaport szagolgat reggeltől estig, folyamatosan valami nem létező hajótörést vagy vonatkatasztrófát menedzsel, amiért mindig kizárólag mások felelősek, ő soha semmiért, és már semmilyen összefüggés nincs a szavai és a tettei között.

Egyik alákérdező álinterjút adja a másik után, egyik ordibáló kampánybeszédet tartja a másik után, egyik hazug fotómontázst pakolja ki a másik után, miközben minden szava panaszkodás, siránkozás, teátrális felháborodás. Tizenhat év kétharmados kormányzás után, három nappal a választás előtt Orbán Viktor például arról panaszkodik – előbb az Indexnek adott interjúban, amelynek minden szava Aarany, majd Debrecenben, ahol stratégiai megfontolásokból eleve az egyik szerényebb méretű térre szervezték a gyűlést, hogy mutogatni lehessen valami tömegszerűséget, ha már a győri tiszás gyűlésen megjelent tömeggel esélytelen volt felvenni a versenyt -, hogy

a külföldi titkosszolgálatok „bántóan átjáróházszerűen” tudnak működni Magyarországon, ezért ezzel lesz teendője a következő titkosszolgálati miniszternek meg belügyminiszternek, illetve elfogadhatatlan, hogy a tiszások behívták ide a külföldi titkosszolgálatokat, hogy az ő segítségükkel nyerjék meg a választásokat.

Tehát miközben 16 éve rendeletekkel, teljhatalommal kormányzol, miközben egy Rogánhoz köthető, évek óta az ellenzékre dolgozó, illegális módszereket bevető, részben volt nemzetbiztonságiakból álló, politikai lejáratásokra specializálódott, kurvára jól fizetett magán-titkosszolgálat kémkedhetett a Tiszánál és azon dolgozott, hogy bedöntse a pártot, hogy el se tudjon indulni ellened, te azon siránkozol, hogy annyira balfasz vagy, hogy itt egy két éve létező ellenzéki párt azt csinál, amit akar, azt hív be ide, akit akar, és te nem tudod megakadályozni. Alkalmatlan vagy, dilettáns vagy, fene tudja, mi bajod van, de láthatóan nem vagy ura a helyzetnek. De majd a következő miniszter, majd az foglalkozik vele. Szerintem hagyja a dagadt ruhát másra, ezzel már ne fárassza magát – ez a nagy bejelentés az állítólagos tiszás összeesküvésről, zavargásokról és a külföldi titkosszolgálatokkal való összejátszásról is tök szánalmas lett, nemhogy komolyan lehetne venni -, ez már remélhetőleg valaki másnak a problémája lesz. Aki remélhetőleg nem azért akar/fog kormányra kerülni, hogy 4-8 évig majd naponta azt magyarázza, hogy mit miért nem sikerült megoldania, hogy rámutasson, ki tehet arról, hogy ő mindent tökéletesen csinált, de sajnos a gazdasági növekedés (az ukránok, Brüsszel és a rézfaszú bagoly ármánykodásai miatt) nem tudott szárnyakat adni a repüléshez. Aki nem kifogásokat keres, hanem felelősséget vállal. Mert tudja, hogy ha nem így tesz, akkor megy a levesbe.

Ha a doktor úr komolyan gondolta, amit az Index állványának mondott tegnap, miszerint tapasztalat, idő, asztalra letett teljesítmény, ez számít, akkor törődjön bele, nézzen szembe vele: ami tizenhat év alatt nem ment, arra felesleges újabb éveket elpazarolni. Se a fiataloknak, se az idősebbeknek nincs több ideje arra, hogy megvárja, amíg a 62 éves ded az összes démonját legyőzi. Biztos lenne még mit ellopni, hazavinni, átjátszani, kirabolni, de most már inkább építeni kellene, így is elvesztegettünk egy csomó időt. A pezsgővel meg óvatosan. Amúgy sem finom.

Címlapkép: Győr, Tisza-országjárás, 2026. április 9. (Fotó: Facebook/Magyar Péter)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább