VENDÉG

Hadseregünk csendes erodálása

Amikor leültem megnézni a Telex Pálinkás Szilveszter századossal folytatott beszélgetését, még fogalmam sem volt arról, mit fogok látni, hallani. Azt egyáltalán nem tételeztem, hogy a Szabó Bence rendőr századossal és Hrabóczki Dániel informatikussal készített múlt heti interjúk magasságaiba emelkedik majd ez a megszólalás, sőt a hivatásos katonatiszt korábbi beosztásaiból és tanulmányaiból eredően a Magyar Honvédség szinte teljes struktúrájára és problémáira való rálátása miatt talán még meg is haladja a korábbi elbeszéléseket.

Mielőtt bárki legyintene, hogy „egy sértődött ember beszél”, érdemes pontosan tudni, kiről van szó. Pálinkás Szilveszter nemcsak hivatásos tiszt (volt?), hanem a Magyar Honvédség egyik tudatosan felépített „arca”: toborzási kampányok főszereplője, kommunikációs felületeken megjelenő mintakatona. Szolgált különböző alakulatoknál, dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, és közvetlen rálátása volt a felső vezetés működésére, döntési mechanizmusaira. Nemzetközi katonai képzéseken vett részt, brit és amerikai intézményekben tanult, így nemcsak a magyar, hanem a NATO-kompatibilis működési normákat is első kézből ismeri. Olyan tiszt beszél tehát, aki nem a rendszer pereméről, hanem annak belsejéből, sőt mondhatni annak kirakatából lép ki – és pontosan tudja, mihez képest mondja azt, hogy ami ma történik, az nem egyszerűen hiba, hanem leépítése, lezüllesztése a magyar haderőnek.

Pálinkás Szilveszter megszólalása nem egyszerűen kritika. Nem egy katona kifakadása. Hanem egy olyan belső nézőpont, amelyből kirajzolódik egy hadsereg, amely nem a fronton, nem külső támadás alatt, hanem saját politikai vezetése alatt és miatt kezd szétesni.

„Ilyen még nem volt” – mondja Pálinkás, aki jelzi, hogy a háborús veszélyhelyzet 2022 májusi kihirdetése óta nem lehet leszerelni a hadseregből. „Ezt most nehéz lesz kimondani, de én úgy gondolom, hogy olyan sok leszerelési kérelem van beadva és annyi kiábrándult katona van, hogy a Magyar Honvédség és az ország védelme addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll. Amint azt feloldják, mindegyik le fog szerelni, és a védelmi képességünk közelíteni fog a nullához.” Ez a mondat önmagában elegendő lenne egy parlamenti vizsgálóbizottsághoz egy normálisan működő demokráciában. Pedig a mondat mögött nem statisztika van, hanem emberek. Kiképzett, tapasztalt katonák, akik nem külső kényszer hatására hagyják el a pályát, hanem belső okok miatt: a rendszer önmagát kezdi felszámolni.

Pálinkás nem finomkodik. „Morális mélyponton van a hadsereg” – mondja. Ez nem egyszerű hangulatjelentés. A hadsereg működésének alapját érinti. Mert egy hadsereg nem pusztán fegyverrendszerek összessége. A harcképesség nem mutatós Excel-táblákban mérhető. A hadsereg bizalomra, lojalitásra, kiszámíthatóságra épül. Ha ezek eltűnnek, akkor a rendszer nem gyengül, hanem kiüresedik. És Pálinkás szerint pontosan ez történik. A felelőst egyértelműen meg is nevezi: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter. „Megölte a katonai hivatást” – hangzik el. Ez nem szakpolitikai vita, hanem vádirat. Egy hadseregben a vezetés nem PR-kérdés. Nem kommunikációs feladat. A vezetés hitelesség kérdése. Ha a katonák nem hisznek a vezetésben, akkor a parancs nem parancs többé, hanem adminisztratív aktus.

De az interjú legrobbanásveszélyesebb része mégis a csádi misszió, és azon belül Orbán Gáspár szerepe. S itt már korántsem szakmai vitáról van szó. Pálinkás szavai szerint a csádi misszió körül olyan döntések születtek, amelyek nem magyarázhatóak szakmai alapon. Újabb vádirat. Ez nem politikai kezdeményezés volt, hanem a miniszterelnök fiának, Orbán Gáspárnak a víziója – állítja a százados. Amikor vele erről beszélgetett, Orbán Gáspár azt mondta neki – korábban együtt jártak az angliai a Royal Military Academy Sandhurst-re –, hogy “50 százalékos harcérték vesztéssel számolok”, ami azt jelenti, hogy a kiküldött katonák legalább fele nem éli túl az akciót. “Hiába mondtam neki, hogy te is tudod mit tanultunk a Sandhurst-ben, ha ilyen vesztességgel kell számolni és ehhez nem fűződik semmilyen nemzeti érdekünk, akkor nem kockáztatom a magyar katonák életét.” “Katonai tapasztalatot vérrel fogunk szerezni” – válaszolta erre Orbán Gáspár százados.

Szóval, apuka Ukrajnába nem küld katonát – igaz senki nem is kérte –, mert meghalhatnak, de ha a miniszterelnök fia Csádba akarja meghalni küldeni őket, akkor oda igen?

Sokan hitetlenkednek e történet miatt az interjú megjelenése óta. Tény, hogy a magyar Országgyűlés 2023. november 6-án megszavazta a csádi katonai misszióról szóló határozatot. A döntés felhatalmazta a kormányt, hogy legfeljebb 200 fős magyar katonai kontingenst küldjön Csádba. Az előterjesztés indoklása természetesen nem azt tartalmazta, hogy Orbán Gáspár isteni sugallata miatt van szükség erre. A misszió céljának hivatalos indoklása: stabilizáció támogatása, terrorellenes együttműködés, migrációs nyomás kezelése. Vajon egy 20 milliós, hazánknál 13-szor nagyobb, szétesett fekete-afrikai ország, ahol több mint 200 (nálunk sosem hallott) etnikum él, akik több mint 100 nyelvet beszélnek, totálisan instabil politikai helyzettel, katonai diktatúrával… ide küldenének magyar katonákat, miközben a saját hadseregük belső válságban van. Mit tudna ott tenni 200 (magyar) katona? Stabilizálnak, terror-elhárítanak, megfékezik az illegális migrációt? Mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy ezt valaki elhiggye? Mégis volt ilyen előterjesztés ezzel az indoklással, s azt megszavazta a képviselők többsége. 

Amit Pálinkás százados az interjújában mondott, annak minden részlete ellenőrizhető, bizonyítható, kivéve azok, amik négyszemközti beszélgetésben hangzottak el. Megkérdezem a kétkedőket, árulják el nekem, miért hazudna épp a miniszterelnök fiáról Pálinkás Szilveszter? Minden, amit mondott róla igaznak tűnik. Együtt tanultak a brit akadémián, szinte barátinak nevezhető viszonyban voltak amíg be nem adta leszerelési kérelmét, a Karmelitában volt az irodája. Látható az ifjú Orbán 2023 májusa és 2024 januárja között csádi és diplomáciai tárgyalásokon készült fotókon, legalább 6 külön alkalommal stb. Tudjuk, hogy isteni sugallatra alapított szektát, ment aztán Afrikába (Ugandába), ahol vallási/missziós tevékenységet folytatott, s ahonnan máig ismeretlen körülmények között tért haza, mielőtt katonának állt. Nekem teljesen beillik a képbe, ebbe az elhivatottság-hitbe, hogy a keresztényeket akarja megvédeni Csádban a terjedő iszlám erőszakkal szemben. Sokkal hihetőbb, mint a migráció-megállítás, vagy – amit néhányan felvetettek – az orosz befolyás, a Wágner-csoport helyi segítése. Az oroszoknak a magyar operetthadsereg téblábolására aztán végképp nincs ott szükségük. Jó eséllyel sohasem fog fény derülni egyes részletekre, arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hány milliárd Ft magyar közpénz folyt eddig ilyen-olyan címen Csádba – a semmiért?

Pálinkás szerint számos egyéb döntés mögött sem szakmai szempontok állnak. Ez diplomatikus megfogalmazás. A valóság ennél sokkal brutálisabb: felmerül a gyanú, hogy a hadsereg egyes folyamatai politikai és személyes kapcsolatok mentén szerveződnek. A hadseregben mindig létezett hierarchia. De a hierarchia és a klientúra nem ugyanaz. Az egyik működési szükségszerűség, a másik rendszerhiba. Amikor egy katonai struktúrában nem egyértelmű, hogy ki miért kerül pozícióba, akkor nemcsak az igazságérzet sérül, hanem a működőképesség. A hadseregben minden döntésnek átláthatónak, indokolhatónak és szakmailag megalapozottnak kellene lennie. Ám olyan rendszer épült ki, ahol a katonák maguk sem értik a döntések logikáját, ahol a lojalitás fontosabbá vált, mint a kompetencia, ahol a kérdések feltevése már önmagában kockázat.

Pálinkás számos problémáról beszél: a rengeteg leszerelési kérelemről, a túlórák elvételéről, a felszerelések hiányáról, a laktanyák állapotáról, a morális válságról, a politikai nyomásról. Egy rendszerről, amely nem bízik a saját szakmai struktúráiban, ezért a miniszter politikai kontroll alá vonja őket, nem tűri az autonómiát, ezért lojalitást követel, amely személyi függőségekre épít. Egy hadsereg esetében ez nem egyszerűen rossz gyakorlat, hanem stratégiai öngyilkosság.

A NATO-dimenzió csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Pálinkás szerint külföldi katonák kérdezték: „ti most az oroszokkal vagytok?” Ez a mondat önmagában mindent elmond a magyar külpolitika és katonai hitelesség állapotáról. Egy szövetségi rendszerben a bizalom nem opcionális. Nem kommunikációs kérdés, hanem működési feltétel. Ha ez meginog, akkor nemcsak a diplomácia sérül, hanem a katonai együttműködés alapja is.

Ez az interjú nagy teljesítményű reflektorként világított rá arra, hogy míg a politikai kommunikáció éjjel-nappal a „nemzeti szuverenitásról” beszél, a valóság az, hogy a hadsereg egyre kevésbé képes ellátni az alapfeladatát.

Pálinkás végkövetkeztetése pedig dermesztő: ha megszűnik a „háborús veszélyhelyzet”, akkor tömeges kilépések jönnek, és a honvédség „védelmi képessége közelíteni fog a nullához”.

Számomra világossá vált, hogy ez a hadsereg már csak papíron létezik. Egy „intézmény”, amelynek van költségvetése, van vezetése, van kommunikációja, de nincs valós működőképessége. A legnagyobb tragédia pedig az, hogy mindez nem külső kényszerek miatt történik, nem gazdasági összeomlás, nem háborús vereség, nem geopolitikai katasztrófa következménye, hanem rossz politikai és szakmai döntéseké, mégpedig tudatos, sorozatos, rendszerszintű döntéseké.

Régóta kísért az a kép, hogy egy nagy, üres sakktáblán sétálok, s a 64 mezőből mindegyik felnyitható. A mezők sarkaiba a magyar állam egy-egy ágazata van felírva: törvényhozás, igazságszolgáltatás, államháztartás, önkormányzatok, titkosszolgálat, média, közoktatás, egészségügy, környezetvédelem, külpolitika, gyermekvédelem, szociális ellátás, felsőoktatás, kultúra, rendőrség, hadsereg stb. S bármelyik mezőt emelem fel, vagy emelik fel előttem, elborzadok azon, amit látok, ezért gyorsan visszaengedem, nehogy kijöjjön az a rengeteg probléma, amit az adott fedlap még lefed. Pálinkás Szilveszter most a hadsereg mezőjét, fedlapját emelte fel egy pillanatra, ahogy néhány napja Panyi Szabolcs „külpolitikánk”, Szabó Bence és Hrabóczki Dániel segítségével pedig a titkosszolgálatok mezője alá nyerhettünk bepillantást. Te jó ég!

Lelkileg mindenki készüljön fel, ami a következő hónapokban ránk fog ömleni, azt senkinek sem lesz könnyű elviselni.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább