Jó reggelt mindenkinek, magunknak is! Kicsit mintha nagyon hosszúra nyúlna ez a húsvét, és mintha egy pillanatra sem sikerült volna kiiktatni belőle a kurva kampányt, pedig ebbe a hosszúra nyúlt kampányba már mindenki belerokkant. Az is, aki nem tud róla. Na nézzük, mit tojt nekünk nem a nyúl, hanem a politikai munkásosztály, élen a főimposztorral, hogy örüljünk.
„A mieink a végén jönnek elő. Van a magyar világnak egy olyan rétege – én is ide tartozom, onnan ismerem ezt –, aki az utolsó nap fizeti be a csekket” – mondta Orbán Viktor a Hotel Lentulai című műsorban, mikor Lentulai Krisztián a kampányhajráról kérdezte. „Van egy olyan része Magyarországnak, ami velünk van. Nem is politikai okokból, hanem fajtajelleggel vagy származás vagy kultúra vagy ösztönvilág… Ők a végén jönnek elő.” (444)
Basszájba úgy finoman, keresztényileg. Már megint kezdődik a fajtajelleg és a származás? Nem azt firtatom, hogy itt akkor esetleg valami beismerő vallomással állunk szemben, hogy majd a végén megtoljuk úgyis, akárhogyan is állnak, akármit is mutatnak most a számok, ami meg ugye ellentmond annak, amit itt hetek óta kiabál mindenféle színpadokról, hogy már most is látszik, hogy ők a többség (két fotó egymás alatt, ami tök más évben, évszakban, napszakban készült, nem lehet összehasonlítani), hanem hogy mi ez a fajtajelleg már megint ebben az összefüggésben, bármilyen miniszterelnöki megszólalásban? Azokat a honfitársait nevezi ilyen elegánsan kvázi haszonállatoknak, a genetikára, a származásra utalgatva, akikről Lázár Jánosnak meg a vécékefe jut eszébe? A roma származásra gondol az 1989-ben kivégzett román diktátornál magát jobb szónoknak tartó felcsúti szónok? Az aluliskolázottságra? A stratégiai okokból, tudatosan mélyszegénységre ítélt, ezért aztán pénzzel, alamizsnával, élelemmel ösztönözhető honfitársait minősíti ezzel a dehumanizáló, konkrétan állat- és növényfajtákra használt fajtajelleggel?
Ehhez képest azt már szinte értem (dehogy értem, soha nem fogom megérteni), hogy a felújított Citadella átadási ceremóniáját is a súlyos kényszerképzeteivel mocskolta össze. Majdnem értem, hogy a Gellért-hegy geológiai adottságaitól és „a túlélés világbajnokaiként” jellemzett magyaroktól két kecses zebraugrással miért és hogyan sikerült eljutnia a holdkóros brüsszeli politikából való kimaradás kategorikus imperatívuszáig, valamint az olcsónak hazudott orosz energia melletti újabb hűségesküig. Mintha Magyarország egész létezése, jelene és sötét jövője a Vlagyimir Putyin háborús agresszor orosz diktátor kegyéből biztosított energiától függne, amiről soha egyszer sem sikerült elmondani, hogy valójában mennyire olcsó. Különben Orbán szerint konkrétan attól függ, nemhogy nem tagadja, de a saját védelmében hozza fel, ezzel kampányol. Én mondjuk a helyében nem biztos, hogy ezzel riogatnék – igaz, nem fenyeget az Út a börtönbe program -, hiszen az, hogy „a keletről érkező energia nélkül az egyszerű létfenntartás is felemészti a magyar családok minden erőforrását”, valójában annak a pofátlan, büszke és perverz beismerése, hogy olyan kibaszott nagy túlélők és feketeöves válságkezelők vagyunk, öcsém, olyan hatalmas eredményeket sikerült elérni, hogy a magyar családok minden erőforrását felemészti az energiaköltség.
Mit nem mond? Hogy a világot pusztító energiahiány fenyegeti, hogy most egyszerre három irányból jön a veszedelem – keletről az ukrajnai háború, délről a „közel-keleti felfordulás, nyugatról pedig Brüsszel csődje” -, márpedig „ha megáll a gazdaság, minden veszélybe kerül, az elért eredményeink, a szépen kigondolt terveink is”? Mi az, hogy HA megáll a gazdaság? Évek óta meg van állva, csak leszartátok, mert azt gondoltátok, amit 2010 óta mindig: hogy a propagandisztikus kardcsörtetés majd megoldja a problémát. Vagy ha nem oldja meg, kitakarja. Pedig már akkor is meg volt állva az őspannon gazdaság, amikor Zelenszkij még nem zárta el a Barátság kőolajvezetéken a csapot, már akkor is a padlón fetrengett, amikor a magán kívül őrjöngő Donald Trump még nem robbantotta ki az iráni békeháborút. Mert ugye a közel-keleti felfordulás sem magától lett, hanem azért, mert a világbéke kitörése helyett a tengerentúli ripacspojáca haver felforgatta a világot, gazdasági repülőrajt helyett rászabadított egy rakás problémát a világra (a kereskedelmi háborúval az élen), ami senkinek nem hiányzott. Volt éppen elég bajunk nélküle is.
De mimagyarokorbánviktor most is a holdkóros brüsszeli politikából akar kimaradni, miközben 1) mi vagyunk Brüsszel, mi is Brüsszel vagyunk, akinek ez büdös, az valójában ki akar tolatni az EU-ból 2) a magyar családok (az Orbán család természetesen nincs benne ebben a szórásban, ők ki tudják fűteni Hatvanpusztát, és meg tudjk tankolni a zebrákat anélkül, hogy a létfenntartásuk veszélybe kerülne) pedig azért szívnak, mert az ő rezsimjének soha nem volt B terve, magasról leszarta az energiaellátás diverzifikálását, mert ők az egy lábon állásban hisznek a több lábon állás helyett. Jó, mindenek előtt a saját lábukon állásban hisznek. És most, amikor be kellene ismerni, hogy ráfaragtunk a keresztény békepárti Trump példaképünk második eljövetelére, mint ahogy csúnyán ráfaragtunk a orosz energiafüggőséghez és a Vlagyimirhoz való ragaszkodásunkra is, mit csinálunk?
Semmi érdemit, fullba toljuk a cselekvőképességet sugallni próbáló kétségbeesett ripacskodást. Várjuk párás szemekkel Trump janicsárját, hogy megtolja a szétesett kampányunkat, hálásan begyűjtjük Putyin külügyi szóvivőjének megtisztelő szavait, amelyekkel a cinikus moszkvai rezsim Magyarország szuverenitásáért, többek között a belügyeibe és a választásába való beavatkozásért aggódik a szerbiai hamis zászló kapcsán, és közben azt sugalmazzuk a darabjaira hullott kampányunkat egyben tartani próbálva, hogy ukrán szabotázsakció történt. Akkora nagy helyzet van, hogy még a locsolkodás is elmarad, indulni kell a magyar-szerb határra szemrevételezni, hogy a fel nem robbantott gázvezeték magyar oldalon futó szakaszán minden rendben van. Megy a doktor úr járőröző katonákat megtekinteni:
Van ez is annyira jó, mint amikor a kiscsaládot sikerült élő adásban telefonon végighívogatni, hogy nincs nagy baj, de fossatok azért, mert édesapát halálosan megfenyegette egy ukrán vénember. Hát ja, ennél butább történetet nem sikerült kitalálni, mint hogy Szerbiában merényletet terveztek a Török Áramlat földgázvezeték ellen, amely ugye szintén Magyarország ellátását biztosítja. Az már szinte mindegy is, hogy a szerb katonai elhárítás cáfolta Szijjártó és a főnöke dezinformációs vergődését, miszerint ukrán merényletről van szó (Vučić érdekeinek jobban megfelel, ha migránsokra hárítják a felelősséget, neki is saját maga az első, nem Orbán), ennek az egész műsornak egyetlen fontos üzenete van: Orbánék sikeres politikája miatt veszélyben van az ország gázellátása. A Barátság kőolajvezeték ügyében tehetetlenek, most meg itt van ez a szabotázs a másik irányból. Ha összerakjuk, teljesen nyilvánvaló, hogy ha ez a kormány marad, akkor marad a veszély, nem lesz gáz, nem lesz olaj, és a magyar családok egyszerű létfenntartása súlyos veszélybe kerül. Nem én mondom, ők üzenik ezzel az egész cirkusszal.
„De hát én sokkal jobb szónok vagyok, mint Ceaușescu valaha volt. Nem vagyok a Kárpátok Géniusza, szemben Ceaușescuval, de jó szónok vagyok, úgyhogy ez nem fair ez az összevetés”. (Kontroll)
Nem kétlem, bár nem is állította senki, hogy a a román diktátor azért bukott oly csúnyán, mert a katasztrofális szónoki képességeit nem bírta elviselni már a nép. De akkor álljon itt a tartalom, a Kárpátok géniuszának utolsó beszéde. A tanulságok levonását mindenkire rábízom. Folytatódunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.