VENDÉG

Valahol Európában

Próbáljuk meg elképzelni – az idősebbeknek csak egy kis emlékezetgyakorlat, a fiataloknak némi kihívás –, mi történt volna, ha mindaz, ami mára már relativizálható, bagatellizálható és kommunikációs panelekkel lefedhető politikai valóság kb. húsz évvel ezelőtt történik meg!

Tegyük fel, hogy a Medgyessy-, Gyurcsány- vagy Bajnai-kormány külügyminiszteréről (Kovács László – Somogyi Ferenc és Göncz Kinga – Balázs Péter) derül ki feketén-fehéren, hogy az EU (és NATO?) tanácskozások szüneteiben rendszeresen hívogatja orosz kollégáját! Képzeljük el, hogy e kapcsolatát arra használja, hogy bizonyítottan egy olyan szlovák párt parlamentbe jutását segítse, amelynek vezetője, Ján Slota a felvidéki magyarokat „a szlovák nemzet testén élősködő parazitáknak” nevezte, és 2006-ban azt mondta: „tankokkal kellene bemenni Budapestre.” Nem egy elszólásról beszélünk, hanem egy politikai karakterről. Nem félreérthető mondatról, hanem programadó gyűlöletről. S mi történt volna, ha a magyar kormánytag akkor a Beneš-dekrétumok talaján álló, a felvidéki/szlovákiai magyarság kollektív bűnösségét valló szociáldemokrata Peter Pellegrini kormányon maradásának segítését kérte volna Szergej Lavrovtól?

Ehhez mit szólt volna akkor Gulyás Gergely? Mit mondott volna Szijjártó Péter, aki akkor még a Fidesz szóvivője volt? S vajon hogyan reagált volna akkor Orbán Viktor?

S mi történt volna, ha mindezek tetejébe kiderül: ugyanaz a külügyminiszter egy szankciós listán szereplő orosz oligarcha testvérének levételéért lobbizik, sőt a vétó kilátásba helyezésével zsarolja az Európai Uniót? A kiszivárgott telefonbeszélgetés szerint az orosz külügyminiszter kérésére ugyanis ez történt. Vajon milyen szavakkal beszéltek volna akkor a Fidesz vezetői a „nemzeti szuverenitásról”? S mi történt volna akkor Budapest utcáin?

Valljuk be, a válasz nem igényel különösebb fantáziát. Ha nem mond le azonnal a kormány, fél óra múlva égett volna az MSZP-székház, a többit el sem akarjuk képzelni. S nem, ez nem túlzás, hanem történelmi tapasztalat. Bizonyíték rá a 2006-os felfordulás, az akkori utcai indulatok, még a „hazaárulás” szó elinflálódása előtt, bizony, beláthatatlan következményekkel járt volna.

Most pedig nézzük meg, mi történik ma.

A Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró, illetve a VSquare nemzetközi oknyomozó hálózat által nyilvánosságra hozott lehallgatott beszélgetések nyomán egyértelmű, hogy a magyar külpolitika második legfontosabb szereplője olyan játszmákban vesz részt, amelyek minimum kérdéseket vetnek fel a nemzeti érdek képviseletéről. A hatalom és a lakájmédia reakciója nem a felháborodás, a számonkérés, a politikai felelősség követelése, s főleg nem a lemondás és a lehajtott fejjel, szégyenkezve való eloldalgás még a közélet közeléből is. Nem.

Először az önmagukat hülyének tettetés. Nem értik, mi a probléma a bebizonyosodott hazaárulással? Mert az nem az. Csak annak látszik. Legalább is messziről. A Holdról. De ha közelebb jövünk, akkor látjuk, hogy Szijjártó, a hazafiság élő szobra az összmagyarság érdekeiért dolgozik. Fáradtságot nem ismerve, szakszerűen és rendületlenül. A horkolásgátlókat is azért hozta be ezerszámra, hogy a megakadályozza a magyarok édes álmának megzavarását. Aztán hirtelen megvilágosodnak, s a külügyminiszter támadásba megy át, hiszen mégiscsak vérlázító, hogy őt holmi külföldi titkosszolgálat lehallgatta, hadarja kappanhangon egy kamerába. Mondták ugyan neki elég gyakran, hogy védett vonalon kellene hazánk külpolitikai ügyeit intézni, különösen a hazaárulás-szagú, Lavrovval folytatott eszmecseréket, de Szijjártó szilárd jellem, legalább is ami legújabb iPhone készülékéhez való ragaszkodását illeti, tesz ő a biztonságra. Aztán Orbánnal közösen megfejtik a rejtélyt, az oknyomozó újságíró (akit már a Pegazus is kitüntetett figyelmével a 2021-ben nyilvánosságra került adatok szerint), igazából Brüsszel vagy/és az ukránok zsoldjában álló ügynök. S rögtön megvan a vád: a Tisza gerjesztette az egészet! Orbán március 23-án 14 óra 29 perckor szó szerint azt mondta bele a HírTV mikrofonjába, hogy „Ez egy súlyos dolog. Tehát az, hogy egy szuverén ország külügyminiszterét lehallgatják, egy másik ország hatóságainak, titkosszolgálatainak közbejöttével, felhasználva magyar újságírókat, vagy legalább egyet biztosan, az, az nagyon súlyos. De a legsúlyosabb az az, hogy egyértelműnek tűnik, hogy mindez a Tisza párt tudtával és úgy látom, hogy az érdekében történt, azért ez túl van minden határon.” Nos, Panyi Szabolcs aznap reggel 7 óra 47 perckor kitett posztjában leírja, hogy „A fenti, 2020 februári beszélgetésben Szijjártó Péter arra kéri barátját, Szergej Lavrovot…” Magyarország miniszterelnöke nagy nyilvánosság előtt – sokadszor! – hülyét csinált magából. A lehallgatott beszélgetés két évvel az orosz agresszió, és négy évvel a Tisza megalakulása előtt történt. Ám a Fidesz szavazóit ez nem érdekli, lényeg, hogy amit Orbán mond, az a megfellebbezhetetlen igazság, minden más csak ócska ellenzéki hazudozás.

Aztán próbáljuk elképzelni, hogy a fentebb felsorolt szocialista kormányok bármelyike regnálásának időszakában kiáll egy rendőrszázados, s apróra elmeséli, hogyan próbálta meg a Fideszt a kormány a titkosszolgálatokat felhasználva bedönteni, informatikai rendszerét szétzúzni, azzal a céllal, hogy a Fidesz ne tudjon elindulni a választásokon. Erre a titkosszolgálat vezetője külföldi ügynöki tevékenységről és ellenséges állam által beszervezett fideszes informatikusokról jelent egy követhetetlen zagyvaságot, illetve számos bűncselekményt megvalósítva nyilvánosságra hoznak egy „meghallgatásról” szóló felvételt, ami a titkosszolgálat tökéletes alkalmatlanságán kívül nem bizonyít semmit. Másnap kiül egy interjúra a rejtett kamerás felvételen már bemutatott 19 éves fideszes informatikus, s elmondja, hogy az orránál fogva vezette az egész titkosszolgálatot, mert rájött, mibe akarják belekeverni. Ezért hamis információkkal etette őket, hadd nyomozgassanak csak a semmi után. A srácnak több esze volt, mint az egész hivatalnak, ügynököstől, főnököstől. Nos, mi történt volna aznap este Budapest utcáin, kedves fideszes szavazó? Csak azért bátorkodom feltenni ezt a kérdést, mert láttuk, mi történt 2006. szeptember 17-én. A Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése napján zavargások, tüntetések kezdődtek a fővárosban, másnap este már égett a TV-székház. Az őszödi beszéd tartalma súlyosabb törvénytelenségeket tartalmazott, mint a Szabó Bence és Hrabóczki Dániel (Gundalf) által elmondottak? Nem gondolnám! Vagy ha mi tesszük, az más, mint ha ők teszik velünk?

Mert miért is?

Aztán nézzük az MNB-s ügyeket. Próbáljuk elképzelni, hogy az akkori jegybankelnök (pl. Simor András) és baráti köre 200-400-600 milliárd Ft-tal megkárosítják a közt, a kasszát, nevezzük ezt bárhogy. Az illető családja, baráti köre talicskával hordja szét a milliárdokat, luxusautó-gyűjteményt, New York-i Centrál-parkra néző reprezentatív lakást, dubaji ingatlanokat stb. vásárolgatnak belőle, szingapúri és svájci bankszámlákat hizlalnak, s pofátlanul, a fideszes szavazók orra előtt rázzák a rongyot, milliós táskák, cipők, blézerek, ékszerek, órák stb. formájában. Aztán telnek múlnak a hetek, a hónapok a leleplezés óta, eltelik egy év, s még mindig nem hallgattak ki senkit az időközben külföldre költöző tettesek közül. Mit szólt volna mindehhez a fideszes szavazó húsz éve, ha ezt a szocialista kormány bennfentesei, rokonsága teszik?

S akkor még nem beszéltem az autópálya-koncessziókról, az átláthatatlan alapítványokba kiszervezett, majd eltűnt pénzek, ingatlanok, értékpapírok ezermilliárdjairól, a teljesen értelmetlen, csupán a klientúra kifizetését célzó „beruházások” (pl. kilátók, koronasétányok, falusi vendégházak, lówellness központok, semmibe vezető két év alatt teljesen tönkre menő bicikliutak stb.) tömkelegéről. A sor szinte a végtelenségig folytatható, elég, ha mindenki csak a saját környezetére gondol.

S ha mindezt szóvá teszi a mostani ellenzék vagy a sajtó, akkor „Magyarország ellen irányuló lejárató kampány zajlik.” vagy „Külföldről finanszírozott támadás érte hazánkat.”

Valóban?

Ezek a mondatok, azaz a „válaszok”, nem reagálnak a konkrét állításokra. Nem cáfolják a tartalom egyetlen szavát sem. Ezek a mondatok csak keretet adnak, mégpedig egy olyan keretet, amelyben nem a hazaárulás, a hazugság, a tolvajlás, hanem a kérdés feltevése válik problémává.

Csakhogy a valóság és a kommunikáció közötti szakadék már nem fedhető el. Ez a szakadék immár nem betemethető és nem átjárható.

Valahol Európában, konkrétan Magyarországon a 2010-es, 20-as években egy olyan világ épült ki, amelynek abszurditására már csak egyetlen választ adhat a most élő három generáció: az előttünk álló választásokon váltsuk le ezt az abszurd rezsimet, s adjuk át a felelősöket, a bűnösöket, a vezetőket az igazságszolgáltatásnak.

Mi pedig építsünk egy normális országot, ahol a jó az jó, ahol a hamis az hamis, a bűn, az bűn, az igaz, az igaz és a szép az szép.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább