NEHAZUGGY

Ha Gazsi a katonásdiban lelte meg a kiteljesedést, ki az, aki ebben meggátolta volna?

Nagycsütörtök után nagypénteket, optimista jó reggelt mindenkinek, magunknak is! Pláne azoknak, akik nem fogadták meg Moszkva alázatos lábtörlőjének picsogó jótanácsát arról, hogy nem kell nézni az internetet, és akkor minden jó lesz. Akkor nem jön az ember arcába az ellenzéki sav. Mert amiről nem tudunk, az nincs. Holott egyre több mindenről tudunk, és szépen lassan olyanok is elég nagy számban tudnak olyan súlyos dolgokról, amelyekről előzőleg nem tudtak, akiket bűnösen sokáig – nagyjából másfél évtizedig – sikerült rengeteg adófizetői pénzből, a legaljasabb propagandával hermetikusan elzárni a valóságtól.

Az egy dolog, hogy Szijjártó bizonyíthatóan Oroszországból érkező politikai parancsokat teljesít, ahogyan azt immár hangfelvétel is bizonyítja, nem csak a nyílt, ráutaló magatartása és minden megnyilvánulása.

Az egy másik dolog, hogy amikor lebuktatja egy hangfelvétel, amin szinte hallatszik, ahogy csattogtatja a bokáját, és mindent megígér Lavrovnak bizonyos Gulbahor Iszmailova (Putyin egyik kedvenc oligarchájának nővére) szankciós listáról való lerángatásában, akkor azt hozza fel a saját mentségére, hogy nem volt kellő jogi alap az orosz oligarcha nővérének szankcionálása mögött, miközben van uniós ítélet, ami ennek ellenkezőjét mondja ki.

Az egy harmadik dolog, hogy amikor a volt egyetemi tanárának ettől felfordul a gyomra és hangot is ad mélységes csalódottságának azzal kapcsolatban, hogy mivé lett Petiminiszter, akkor eljátssza az amnéziás kretént, aki akkora nagyember, hogy sajnos nem emlékszik Békési Lászlóra.

De az igazán súlyos az, ahogyan a magyar nemzeti érdekkel öblögetve keservesen próbálja az igazi botrányt abban azonosítani, hogy az ő beszélgetéseit a külföldi titkosszolgálatok rendszeresen lehallgatták, a felvételeket pedig másfél héttel a választás előtt hozták nyilvánosságra. És ha választás után másfél héttel hozták volna nyilvánosságra, akkor nem ugyanazt az undorító, merjünk kicsik lenni bokacsattogtatást hallanánk rajta? És ha állítólag amúgy is azt mondja hangosan bele a nyilvánosság pofájába, amit Lavrovnak csacsog a fülébe, akkor nem tökmindegy, hogy lehallgatják? Dehogynem. Ez is egy kibaszott Gigacsád. Amire mindjárt rákanyarodok, ha már főállásban nézem az internetet.

Eredetileg onnan akartam kezdeni, hogy immár tíznél is kevesebb nappal a történelmi és sorsdöntő választás előtt – ami nyilván mindenkinek más okból dönt a sorsáról, mindenkinek más forog kockán, mindenki számára más a tét -, az utolsó, esetleg utolsó előtti kormányinfóra kormányszóvivőként kiállni és kormányzati sikersztori gyanánt az ún. boldogságpercek és jó hírek rovat keretében azzal mellet döngetni, hogy egy óvoda új tornaszobát kapott (!!!), nagyjából precízen leírja, hogy hova sikerült letaposni ezt az országot a valósággal szembeszáguldó bűnbandának. Ha valahonnan, hát innen lesz szép felvenni a repülőrajtot. Nem tudom, hogy Vitályos nertársnő mihez ért azon kívül, hogy bármihez képes adni az arcát, de ha jól értettem, ő speciel azok közé tartozik, akiknek nem sok babér terem majd április 12-én. Ahogy az éppen darabjaira hulló állampártot elnézem – amelynek már az is országos siker, hogy egy óvoda új tornaszobát kap, nem ő lesz az egyetlen.

Apróságnak tűnik, de azoknak, akik az eltartott kisujjuk mögül forgatják a szemüket és teátrálisan borzonganak egy esetleges tiszás kétharmad lehetőségétől, ajánlom figyelmükbe az úgynevezett Alkotmánybíróság (elnök: Polt Péter) azon ítéletét, amellyel megsemmisítette a Kúria ama döntését, amely szerint Orbán Viktor jogsértően kampányolt egy gyerekkel. A tisztességes jogászok helyett alapvetően politikai megbízottakból álló testület úgy látta, hogy az ítélet alkotmányellenesen korlátozta a miniszterelnök véleménynyilvánítási szabadságát, és tévesen értelmezte az esélyegyenlőség elvét is. Vagyis a megfáradt despota jogai sérültek volna, ha egy kampányrendezvényen nem ölelgethet cuki kislányokat, mert ehhez neki joga van. Vagyis el a kezekkel a gyerekeinktől, kivéve Viktor bácsit, neki szabad gyerekeket kampánycéllal innen oda tenni. Pláne, hogy a szülő nem tiltakozott, sőt, maga emelte a gyermeket az emelvényre, és ha Viktor bácsi nem ölelhetné magához a dedet egy nyilvános gyűlésen, akkor a tisztelt szülő gyermekneveléshez fűződő alapjogát korlátozná, azt pedig nem hagyhatja a magyar jogállam első számú hóhéra, a legfőbb ügyészből lett Ab-elnök által vezetett testület.

Így erodálódtak egykor tekintélyes, független jogállami intézmények, és váltak egy gátlástalan politikai-gazdasági érdekcsoport által pórázon rángatott bábok gyűjtőhelyeivé. Pepitában ugyanaz, mint amit a Péterfalvi Attila vezette adatvédelmi hatóság (NAIH) művelt a minap, amikor a kesztyűbáb elnök hangján keresztül világossá tette: a nyilvánvaló jogsértés/jogsértő beazonosítás ellenére – miután a propagandasajtó, majd kormányzati szereplők is megsértették az általuk minden bizonyíték nélkül tiszás, illetve ukrán kémnek nevezett, „Buddha” néven ismert informatikus jogait – nem hajlandó hivatalból eljárást indítani, mert az érintettnek „nem fáj” (!!!) és amúgy is „nagyon le vannak terhelve”. Már fel sem merül a jog, a törvény betűje és hogy abból mi következik, hogy milyen jogai vannak egy polgárnak, akire rárontott a hatalom, dehogyis. Egy bársonyszékbe ültetett, magát érinthetetlennek képzelő szervilis alak eldönti, hogy kinek mi mennyire fáj, és közli, hogy ő szakad bele a munkába, nehogy már túlóráznia kelljen. Tehát akinek még mindig nem világos, vagy azért fizetik, hogy homályos legyen: kétharmad nélkül ezektől a kollaboráns, a szakma és a moralitás legalját tömörítő intézményektől rohadtul nem lesz könnyű megszabadulni,  márpedig ezek a szakmájukból csúfot űző, erkölcsi fekete lyukak bizony botok lesznek a jogállam újjáépítésének küllői között. És bár látszólag a sánta kutyát nem érdekli a jogállam, pláne hogy megenni, meginni nem lehet, fűteni se lehet vele, jogállam nélkül csak lecsúszás és nyomorúság van. Mindenütt. Csádban is.

Hát nem volt egy hatalmas nagy reveláció, de mégis beigazolódni látszik, hogy ha egy banánhéjon megcsúszik a rendszer és kibillen az egyensúlyi állapotából, akkor szükségszerűen kinyílnak az ajtók és a csontvázak megállíthatatlanul ömlenek ki a szekrényekből. Azt hiszem, Pálinkás Szilveszter százados, a katonaság toborzókampányának arca a Telexnek adott interjújában kinyitott néhány újabb szekrényajtót. Ami az ajtó mögött van, az konkrétan hátborzongató. Nyilván a miniszterelnöki sarjjal, a közepesen sikeres futballistából lett hittérítőből lett katona Orbán Gáspárral kapcsolatos szál a leginkább értelmezhető. Onnan, hogy Gazsinak rohadtul nem kellett a hivatalos kiválasztási folyamaton átmennie, mert ő a miniszterelnök apja fia, tehát neki alanyi jogon járt a világ legdrágább és legjobb katonai akadémiája, ahova a Pálinkás századosoknak önerőből sikerült eljutniuk, egészen odáig hogy Gazsinak megjelent álmában egy angyal, aki arra utasította – mint Lavrov Szijjártót -, hogy Csádban kell harcolni és keresztényeket menteni. És ha Gazsi a katonásdiban lelte meg a nkeresztény kiteljesedést, mégis ki az, aki ebben meggátolta volna? Hát nem azért van a miniszterelnök apjának országa, hogy Gazsi önmegvalósítását szolgálja? De. Így most már első kézből tudjuk, az ukrán fronton nem jó meghalni, a csádi fronton igen: magyar nemzeti érdek. És akkor mi van, ha a katonák ötven százaléka meghal? Akkor mi van?

De hogy az apja által támogatott, önmagát nem találó Gazsi elmebaján túl milyen állapotban van a Magyar Honvédség, hogy hány leszerelési kérelem van beadva, hogy milyen katonának lenni ott, ahol a szakmához nem értő Szalay-Bobrovniczky bohóc a honvédelmi miniszter, az az igazán megrázó. A plakátokon minden csillog-villog, a laktanyákat meg felzabálja a bűz és a penész. És ki van megsértődve? Hát nyilvánvalóan a volt kormányszóvivő háromnevű ura. Ki más az áldozat, amikor kiderül, hogy amerre ezek járnak, amire ráteszik a kezüket, pusztulásra van ítélve? A kaszinómilliárdos szerint a Magyar Honvédség pártpolitikától független intézmény, és az is marad, ezért sajnálatosnak tartja, hogy egyes személyek Ruszin-Szendi Romulusszal az élen politikai célok szolgálatába állítják azt. Amit Kristóf miniszter mondani akart: itt már az is összeomlott, ami még működni látszik, itt már minden szó csak ront a helyzeten. Én Orbán helyében sem fejeltem volna meg Szabó százados baleknak minősítését azzal, hogy pancsernek is nevezem, de semmi rossznak nem vagyok az elrontója. A békepártiság lufija is végérvényesen kipukkadt. A választás tétje már nem csak az, hogy Európa vagy Moszkva, hanem az is, hogy a választások miatt elhalasztott csádi misszió újra napirendre kerül, vagy sem. Gazsi mindenesetre ötven százalékos harcértékvesztéssel számol.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább