Jó reggelt, jobb napokat mindenkinek, magunknak is!
Amennyire tőlünk telik, próbáljuk vidáman kezdeni a hetet. Miután a tegnap vadhajnali, teljesen váratlan tavaszi óraátállítás hazavágta a Lázár János illetékességi körébe tartozó állami vasutat, amelynek gyakorlatilag évszakoktól függetlenül amúgy is a térdelés és a guggolás a kedvenc testtartása, kíváncsi voltam, hogy a miniszter úr méltán népszerű közösségi oldalán van-e bármi, ami ezzel a hirtelen és váratlan katasztrófával összefügg. Hogy bocs, vagy hogy Trianon miatt, a kommunisták miatt, az ukrán kémek kurva anyja miatt nem bírta a közel 2 milliárdból fejlesztett rendszer (MÁV PLUSZ) megugrani az automatikus átállást, vagy bármi hasonló. Hát mondanom sem kell, hogy az állampárt kettes számú arca már hosszú hónapok óta elvesztette miniszter jellegét, nincs ideje hülyeségekkel foglalkozni. Találtam viszont egyebet, Mi a hétköznapi emberek pártja vagyunk. Orbán Viktor és a Fidesz a biztos választás! jeligére:
Ha valaki, akkor mi a hétköznapi, egyszerű melósok kormánya vagyunk. Mert 11%-kal emeljük a minimálbért, 72 ezerről 332 ezerre emeltük föl az elmúlt évtizedben. Ez azt jelenti, hogy aki dolgozik, tisztességesen helytáll, betartja a törvényeket, az tud ebben az országban boldogulni munkával. Mi nem segélyalapú, hanem munkaalapú társadalmat akarunk. Ezért nagyon fontos az, hogy 11 százalékkal nőtt velünk a minimálbér. Magyar Péter ezt meg fogja szüntetni és nem fogja garantálni.
Ez azért vicces. Ja, nem. Van ebben valami lenyűgözően őrületbe kergető, hogy ez az 1 milliárdos vagyona, a batidai kastélya, az alapítványának ezres nagyságrendben áttolt ingatlanok és egyéb felsorolhatatlan üzelmek mögül ki nem látó, az elvtársainál bátorabb utcasarki kiabálóember az 1 milliárd forintot meghaladó vagyonával (és ezzel nem ő a legzsírosabb kormánytag) visszatérően játssza az egy vagyok közületek kisembert. Van annyira szar, mint Tállai András egykori NAV-elnök és borsodi kiskirály Nemcsák Károly NER-művész közreműködésével nemrég előadott, tébolyító Indul a bakterház-parafrázisa, amelyben saját magát fényezte. Mintha Lázárnak bármi fogalma lenne a hétköznapokról, a munkáról, az egyszerűségről, de azért tisztességről és a törvények betartásáról papol egy maffiaként működő párt első vonalából. Ez a hétköznapi kisemberkedés irritálóan szarul áll és irritálóan hiteltelen is annak a szájából, aki arról hírhedt, hogy szerinte mindenki annyit ér, amennyije van.
Pont olyan irritálóan szarul áll, mint a főnökének az, hogy miután 16 éve abból él, hogy rommá hergeli az országot, ássa az árkokat magyar és magyar között, sőt, miután lényegében a 2002-es választási vereség traumája óta a gyűlölet hajtja a megélhetési politikája mára teljesen berozsdásodott biciklijét, a körvonalazódó választási vereség előszobájában (21 Kutatóközpont: Több, korábban erősen fideszes körzetben is átvette a vezetést a Tisza jelöltje) egyre gyakrabban pofázik arról – legutóbb tegnap Békéscsabán például -, hogy a haza jövőjét nem lehet gyűlöletre építeni. Egyetértek a felismeréssel, alig pár évtizednyi késés választja el a beszélőt attól, hogy megdicsérjem. Hát nem is sikerült jövőt építeni a hazának, bassza meg. Inkább elloptátok. Tégláról téglára. Azért kell most zsarolható rongyemberektől (Dopeman-Hajdú Péter tengely) remélni a megváltást, kutyába is lemenni, leharcolt trash celebekkel nyomulni, közpénzből kilóra megvásárolt influenszerek tyúkszemére lépve megpróbálni magasabbnak, magabiztosabbnak tűnni, mert az elmúlt 16 év gőgös cinizmusa után nem annyira jön be ez a mifideszes nagykutyák egyek vagyunk veletek színjáték.
Gigantikus épülő palotákból, luxusvillákból, félkész mezőgazdasági üzemeknek nevezett kacsalábon forgó uradalmakból, páncélozott autók tövéből, a köztől ellopott, konténerekbe préselt vagyon menekítése közben, a saját lábra állt milliárdos pereputtyal a függöny mögött azzal hergelni a gatyából kilógó seggű híveket (lásd: vasárnap esti kampány-tanácskozás élőben a Harcosok Klubjában), hogy ez a választás a zsebről szól, pénzről szó, és arról, hogy [az ukránok és Brüsszel] adósrabszolgává akarják tenni az országot, irritáló és már-már provokációnak minősül. Tizenhat éve fosztogatod az országot, az apádtól a vejedig, a gázszerelődtől a fogorvosodig az egész környezeted a közpénzt dézsmálja, elpusztítottad a jogállamot, mert különben ezt a brutális vagyonfelhalmozást nem sikerült volna összehozni, szándékosan nem teszel semmit annak érdekében, hogy helyreállíts valamit a romokból azért, hogy az uniós ingyen milliárdokat megkaphassa az ország, ezért titokban, sunyiban gigahiteleket veszel fel, hogy úgy tűnjön, mintha működne a kóceráj és hogy finanszírozni tudd a feneketlen étvágyú monstrumot, aminek az élén állsz, hogy a saját táborodat valahogy megtartsd, de közben az adósrabszolgaság, az üres zseb és a háború rémképével ijesztgeted az amúgy pszichésen megdolgozott, rettenetes állapotban szorongó magyar társadalmat. És természetesen mutogatsz az ellenségre, mert ahhoz értesz, abban te vagy a legjobb, és mert gyűlöletre a holnapi napot se lehet építeni.
Jövőt építened nem sikerült, mert könnyebb volt ellopni, ezért ki a hibás? A Tisza Párt, de nemhogy a politikusok, hanem a párt támogatói, azok a magyar polgárok, akiknek akkor is te vagy most még a miniszterelnöke, ha nem rád szavaztak. Ők tehetnek arról, hogy neked, orosz mintára be kellett vetned a feketébe öltözött verőlegényeidet, akik fizikailag akadályozzák őket, a kritikus polgáraidat, hogy az úgynevezett országjárásod helyszínein a közeledbe menjenek. És amikor megkérdezik tőled, hogy ezt mégis hogy képzeled, akkor az a válaszod, hogy a rendezvényeken minden erőszak forrása a Tisza Párt. És folytatod a hazudozást, a minősítést, a szemrehányást, de nem ám szemtől szemben a kritikus polgáraiddal, mert előlük 16 éve menekülsz, hanem a harcosaid klubjában értetlenkedsz. Hogy a Tisza körül vibrál a düh és a gyűlöletkeltés. Hogy a tiszások valamiért úgy érzik, hogy a világ velük igazságtalanul bánt, és nem sikeresek, vagy valami gond van. Hogy a tiszásokkal lehetetlen beszélni, mert csak a düh meg az elvakultság van bennük.
Tizenhat éve viszket a tenyerük, Bayer és pajtásai tizenhat éve vérben forgó szemekkel okádják az epéjüket élő adásban az ország nem velük szimpatizáló felére, mintha kisebbségben lenne az állampárt; évek óta folyamatos a készenléti állapot, pánik- és félelemkeltő harcos kampányok érik egymást választástól választásig; a gazdasági repülőrajtból gazdasági földbe állás lett, a Fidesz és Orbán Viktor az ország valódi állapotával kapcsolatos elképzelések helyett az egész kampányt az Ukrajnával kapcsolatos alufóliasisakos hazugságokra húzta fel, a félisten meg két héttel a választás előtt nem érti, hogy miért dühös, frusztrált, szorongó és elégedetlen a társadalom zöme. Hogy miért fogyott el a türelem, és miért nincs újabb négy, nyolc, fasz tudja hány éve sokaknak arra, hogy végre Lázár János is felépítse szarból a várát.
Szerintem amúgy tényleg nem érti, és ebbe fog végleg beleőrülni. Nem nagyon szeretem a Ceausescu-párhuzamot – pedig tudom, hogy sokan igen, és népszerű is -, de ha ezt a képet végignézem, akkor tényleg nincs más magyarázat erre a tombolásra, mint az, hogy már nincs kapcsolata a valósággal, ráadásul a putyinizmus is elhatalmasodott rajta. Igen, véresen komolyan gondolja, hogy ő mindent jól csinált, csodát tett, csak a megkeseredett, hálátlan nép ezt nem értékeli. Innen lendülünk tovább.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.