Március 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Orbán haverjai – madarat tolláról (2)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,227,913 forint, még hiányzik 772,087 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán haverjai – madarat tolláról (1)

2. CPAC Hungary és a „Patrióták”

A hétvégén Orbán politikai haverjait Budapestre gyűjtötte össze. Ne kérdezzük, hány milliárd magyar adófizetői forintba került a CPAC Hungary, amelynek egyetlen célja volt, Orbán összecsukló hatalmának megmentése. Egymást követték a magyar miniszterelnököt korszakos államférfiként, hazája szuverenitását védelmező hősként bemutató beszédek. (Nekem az SZKP 1952-ben megrendezett 19. kongresszusa jutott eszembe a grandiózus jelzők, merész hasonlatok, meglepő metaforák hallatán, a külföldi delegációk vezetői és a belföldi küldöttek illették hasonló szavakkal Sztálint, a Generalisszimuszt, a népek megmentőjét, a tévedhetetlen váteszt, minden élő kommunista példaképét és jóságos atyját.) Trump elnök videóüzenetben biztosította Orbánt támogatásáról és tényként kezelte Orbán választási győzelmét. Matteo Salvini (Lega), Olaszország miniszterelnök-helyettese, bevándorlásellenes és euroszkeptikus politikus, a láncfűrészes argentin elnök, Javier Milei éppúgy Orbánt dicsőítették, mint a német Alice Weidel, az AfD társelnöke, aki Európa egyik legkeményebb szélsőjobboldali irányzatát képviseli. Szuverén nemzetállamok Európájáról beszélt, amelyet a belső ellenségektől kell megvédeni. A holland Geert Wilders (PVV) évek óta egyetlen mondatra egyszerűsíti a világot: „velünk vagy ellenünk”, miközben a spanyol Santiago Abascal (Vox) és a portugál André Ventura (Chega) ugyanennek a politikai nyelvnek a különböző dialektusait beszélik. A lengyel Mateusz Morawiecki (PiS) pedig egy másik, keményen katolikus és oroszellenes vonalat adott elő. S persze ott volt a házigazda, Orbán Viktor, a Fidesz vezetője, aki nemcsak vendéglátó, hanem szervezője is ennek a politikai erőtérnek. Beszédében ismert lózungjait ismételgette, kínosan kerülve pl. a „nemzetállam” és az „orosz fenyegetés” kérdését. A jobboldali populistákat felvonultató CPAC-nak az EU-ban már formális szervezete is van: az Orbán által kezdeményezett Patrióták Európáért pártcsalád. Ám nem mindenki tartozik ugyanabba a klubba. A „Patrióták” magját Salvini mellett olyan szereplők adják, mint a francia Marine Le Pen, a holland Wilders, vagy a cseh Andrej Babiš (ANO), az osztrák Herbert Kickl (Szabadságpárt) akik már az európai parlamenti struktúrában is együtt mozognak Orbánnal. Ez már nem alkalmi találkozás, hanem szervezett blokk, a nyugat-európai radikális jobboldal és közép-európai szuverenista politika egy platformon. Ők a március 23-ai 1. Patrióta nagygyűlés szónokai voltak, igaz Babiš csak videóüzenetet küldött. Érdekes, hogy nemcsak a Patrióták pártcsaládból szólaltak fel a rendezvényen, pl. a spanyol Abascal (Vox) az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójához tartozik, akárcsak Giorgia Meloni, aki viszont távol tartotta magát mindkét rendezvénytől. 

Ha félretesszük a neveket, és csak a mondatokat hallgatjuk erről a két napról, különös kép rajzolódik ki előttünk. Mintha egy ellentmondás-gyűjteményben találnánk magunkat. Az egyik színpadon az ókonzervatív elv szerint az állam lebontását hirdetik – láncfűrésszel, metaforikusan vagy szó szerint –, miközben a másikon a legerősebb, legcentralizáltabb államot követelik, amely rendet tesz, megvéd, irányít és fegyelmez. Az állam egyszerre ellenség és megváltó. Ugyanez jelenik meg az Európai Unióval kapcsolatban is. Brüsszel a beszédekben hanyatló birodalom, amelytől meg kell védeni a nemzetet, amelyet le kell építeni – miközben a gyakorlatban az országok mélyen függnek az uniós forrásoktól, piacoktól és politikai keretektől. Az EU egyszerre bűnbak és létfeltétel: felelős minden kudarcért, de nélkülözhetetlen minden működéshez. Aztán az Uniót hibáztatják a versenyképességi lemaradásért – miközben saját politikájuk gyakran szembemegy azokkal a normákkal és együttműködési formákkal, amelyek éppen a felzárkózást segítenék. Amikor a következmények megjelennek, Brüsszel lesz a felelős. Orbán pl. óriási kínai autógyártó és akkumulátorgyártó kapacitásokat enged be, hogy vámmentesen elárassza az európai piacokat, miközben napi 24 órában kárhoztatja „Brüsszelt”, hogy nem versenyképes Kínával. Ugyanez pepitában a görög kikötőkből rövidesen vonatszám folyamatosan érkező kínai áruk behozatala, a pódiumon pedig az EU gazdasági-kereskedelmi stratégiájának bírálata. Egyszerre okozza a problémákat és ezekért a problémákért ostorozza az Uniót. Aztán nézzük a bevándorlást, amit így vagy úgy, de minden résztvevő ellenez, politikai identitásuk egyik alapköve. Ám Salvini határozottan kiáll a migránskvóták mellett, míg mások – pl. Orbán – éppily határozottan elutasítja azt. A „béke” is hasonló sorsra jut ebben a közegben. A szó minden beszédben elhangzik, de mindig azok szájából, akik politikai szövetségben állnak a világ legaktívabb konfliktusgenerátoraival. A béke így nem cél, hanem üres jelszó és díszlet. S az is bizonyosnak látszik, hogy a lengyelek genetikai oroszellenessége és Orbán Putyin-barátsága hosszabb távon sem lesz összeegyeztethető. Azt már csak halkan jegyzem meg, ha mindegyik résztvevő számára a saját országa az első és azt akarja (újra) naggyá tenni, és csak annak az érdekei számítanak, akkor hogyan fognak ezek a pártok és pártvezetők egymással tárgyalni, ha érdekeik keresztezik egymást? Tankokkal, bombázókkal, drón-hadseregekkel?

 

3. A többi haver – te jó ég!

Orbán politikai gravitációja ideológiailag meglepően vegyes társaságot vonz. Itt fel lehetne sorolni a Türk Tanács tagjait, élükön Recep Tayyip Erdoğannal, aztán az immár amerikai börtönben ülő venezuelai exelnököt, a szocialista Nicolás Madurot és Jair Bolsonarot, Brazília volt elnökét, aki ellen többek között az alkotmányos rend megdöntésének előkészítése miatt folyik eljárás. Ki ne felejtsük Csádban Orbán egyik kulcsszövetségesét Mahamat Idriss Déby elnököt, a katonai hatalomátvételből felemelkedett tábornokot, akinek rendszerét katonai támogatással is erősíti a magyar kormány. Az Egyesült Arab Emírségek és Katar vezetői átláthatatlan befektetések kapcsán kerülnek be a haveri körbe.

Ha közelebb jövünk, itt van rögtön a szociáldemokrata Robert Fico, akinél nem számít, hogy „baloldali”, de még az sem, hogy kemény magyarellenes politikát folytat. A lényeg, hogy nacionalista-szuverenista és erősen oroszbarát irányt követ. S követi Orbánt a jogállam kontra hatalmi centralizáció, valóság kontra propaganda útmutatás szerint. Akárcsak a szerb elnök, a jobboldali populista Aleksandar Vučić, bár itt már nemcsak politikai szimpátiáról van szó, hanem egy szorosan összefonódó gazdasági és hatalmi kapcsolatról. A román térből felbukkanó nacionalista és magyargyűlölő George Simion nem tartozik a haveri körbe, Orbán a politikai pragmatizmus jegyében mégis gesztust gyakorolt vele, abban reménykedve, hogy uniós színtéren jól jöhet még az együttműködés.

Ha mindez még nem lenne elég, érdemes felidézni a magyar politikai menedékhely sajátos intézményét. Az első a volt észak-macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki volt, aki jogerős ítélet elől menekült Magyarországra, ahol menedékjogot kapott. Aztán Lengyelországból is érkeztek „vendégek”. A Morawiecki-kormány igazságügyi államtitkára, Marcin Romanowski, valamint a stratégiai tartalékokért felelős állami ügynökség vezetője, Michał Kuczmierowski. Mindketten korrupciós ügyek miatt kerültek a hatóságok látókörébe. Különösen súlyos, hogy EU-tagállam volt politikai vezetőiről van szó, akiket köztörvényes bűncselekményekkel vádolnak. Donald Tusk kormánya nem véletlenül van felháborodva, hiszen Orbán lépése ellenkezik az uniós jog betűjével és szellemével is. A hírek szerint a lengyelek már kezdeményezték a kötelezettségszegési eljárás megindítását az Európai Bizottságnál.

Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság korábbi vezetője egy nyíltan szeparatista, erősen nacionalista politikát képvisel. Dodik évek óta Bosznia-Hercegovina egységének szétfeszítésén dolgozik, rendszeresen lebegteti a kiválás lehetőségét, és közben szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával. Rendszeresen megjelenik Magyarországon. 2024 végén a TEK kimenekítette volna Boszniából, ha megszületik az ítélet, ez azonban elmaradt.

Orbán haverjai.

Madarat tolláról, embert barátjáról – mondja a régi népi bölcsesség.

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.