NEHAZUGGY

Pedig akár a valódi problémák ellen is össze lehetne fogni

Jó reggelt, jobb napokat, új hetet, fényt és optimizmust!

Nem, nem, Pócs János CPAC-es performanszát két nap után se, még azért se kommentálom, nemhogy idetenném a hivatkozást. Nincs az az isten. Úgy vagyok vele, mint Tállaival és Nemcsákkal. Atyaúristen. Ilyen mélyen talán még a világ szélsőségesei sincsenek, mint az orbáni szélsőjobb, de szégyenkezzen Pócs helyett Szánthó Miklós és bandája, én nem fogok.

Ennél valamivel fontosabb és súlyosabb: nem, Szijjártó orosz magyar külügyminiszter nemhogy nem bukott bele abba a súlyos és nyilvánvalóan semmivel nem cáfolt állításba (via Washington Post), miszerint szokást csinált abból, hogy az EU-tanácskozások szüneteiben bokát csattogtatva jelentett az orosz háborús külügyminiszternek az európai uniós fejleményekről – ami ha valóban így történt, mind jogi, mind erkölcsi értelemben hazaárulás -, éppen ellenkezőleg. Nem szégyellt arról posztolni, hogy az ukránok választási megfigyelőket akarnak küldeni a magyar választásra, tehát beavatkoznak a magyar választásba (!!!!), fejezzék be (!!!!) Másrészt arról is posztolt, hogy a NER-kontraszelekció egy másik világítótornyával, Rétvári államtitkárral kampányrétest készítenek, és kretén üzemmódban heherésznek azon, hogy vajon a porcukor biztos porcukor-e, nem valami más, például kokain. Hogy Magyar Péter is értse. Szerintem értette, mindenre kiterjedő drogtesztre is elment, lehet követni a példáját. Amúgy franc se tudja, miért nem szakadtam a röhögéstől.

Ellenben. Ahol két választás között nem lehet belebukni abba, hogy idegen érdekeket szolgál valaki, ott nem pont választás előtt fog ez előfordulni. Viszont az elég sokat elmond, hogy ezen már alig lepődik meg valaki Európában. Pláne nem a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki arról írt az X-en, hogy régóta voltak gyanúik ezzel kapcsolatban, és ez az egyik oka annak, hogy ő csak akkor szólal fel, amikor feltétlenül szükséges, és csak annyit mond, amennyi szükséges. Hatalmas dicsőség. Erre visszatérően annyit pofázni, – már ha éppen nem kussolunk, vagy éppen nem az az érv, hogy a Tisza Párt tehet arról, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva alászolgája -, hogy Magyarország szuverén külpolitikát folytat, és a Szergej Lavrovval való kapcsolattartás nem titkos jelentéstétel, hanem a magyar nemzeti érdekek, különösen az energiaellátás biztosításának eszköze, és hogy az ilyen vádak csak a nyugati liberális sajtó kísérletei a magyar kormány lejáratására, súlyos és durva hazugság, nem válasz és nem cáfolat. Pont az a baj, hogy nem csak a sajtó, a saját szövetségeseink is látják, mi a szitu, és nem az Orbán-kormányt akarják lejáratni, az aggasztó tényállást közlik.

Továbbá. Mivel nincs jobb szövegük ötletük, ezért a mimagyarok következő 20 napjának emelkedettebbé tétele érdekében az állampárt kitapétázza faltól falig az országot a miniszterek kifutó szériás elnökének ábrázatával. Magyarul vizuálisan szétszemetelik az országot Orbánnal. Apróbetűs rész: készült Magyarország Kormánya megbízásából. Hogy másképp? Miután a nulla humorérzékkel és rossz gerinccel megvert Gulyás miniszter konkrétan azt hazudta állította egy múlt hét előtti kormányinfón, hogy ő nem tud olyan kormányplakátokról, amiken Orbán arcképét szokták hirdetni több milliárd adófizetői forintból, valaki szóljon neki, hogy megérkeztek ezek a plakátok. Ahogy már korábban annyiszor, most is ugyanaz a képlet: a kormány a magyar adófizetők pénzéből finanszírozza a Fidesz kampányát, éljen a permanens választási csalás. Plakátfelirat: „Fogjunk össze a háború ellen!”

Fontos zárójel, ha már háborús pszichózis:

Szóval nem a gyermekszegénység, nem a félanalfabetizmus, nem az alkoholizmus vagy éppen a nemzeti depresszió, nem a kórházi várólisták, nem az össznépi lecsúszás vagy az elhülyülés ellen. A háború ellen fogjunk össze. Amit senki nem akar. Ami nem a mi háborúnk, amire semmi ráhatásunk nincs, aminek a lezárása nem rajtunk múlik, ami kurvára nem szerepel a populáció első ezernyolcvanhárom akut problémájának listáján. Így megy ez egy olyan országban, ahol a kedves vezető érkezése előtt (lásd: tegnap Hódmezővásárhely) még a „ne lopj!” plakátokat is ellopták a fideszesek. Pedig a lopás elleni összefogás valóban nemzeti ügy lehetne. Csak ahhoz egy olyan kormány kellene, amelyik nem maga jár az élen az unortodox jó példával.

A háború elleni összefogásról jutott eszembe, hogy a béke tengerentúli elnöke is mekkora lendületbe jött, pedig ő egyébként is folyamatosan lendül, legfeljebb legtöbbször nem tudja, merre van az előre. Az, akinek a második eljövetele óta állítólag jobb hely lett a nyugati világ, és akinek hála, mimagyarok is összetehetjük a két kezünket a gyönyörűségtől, mert virágoznak a magyar-amerikai kapcsolatok.

Donald Trump amerikai elnök vasárnap megfenyegette Iránt, hogy ha 48 órán belül nem nyitja meg a Hormuzi-szorost, akkor az Egyesült Államok megsemmisít több iráni erőművet, kezdve a legnagyobbakkal. (…) Trump nyilatkozata óta több nemzetközi jogász is felhívta a figyelmet, hogy az erőművek civil létesítménynek számítanak, ilyeneket támadni pedig háborús bűncselekménynek számít. (Telex)

Hát ez ez hamar ment, elvtársak a békében. Ahelyett, hogy 24 óra alatt, 30 nap alatt, fél év alatt kitörte volna a békét Ukrajnában, ha elgurulnak a gyógyszerei – még nem tudjuk, mert még nem telt el a 48 óra – hamarosan megnövekszik a világ háborús bűnöseinek száma. Legalább eggyel. Nem irigylem az önjelölt rajongóit és hasznos idiótáit. Szóval annyira jó hely lett a világ Trump megválasztása óta, hogy a felcsúti ikertestvére hosszú perceken át panaszkodott Nógrádi Szélhámos Tanár úr vállán a Patrióta kanális hiánypótló műsorában azon, hogy hát mégiscsak átverte őt a béke szent neve, semmi jót nem bír kiolvasni az őt feltétel nélkül támogató haverja Irán ellen indított háborúját szemlélve. Miután pár napja még történészi feladatnak tartotta annak eldöntését, hogy akkor Trump a békét vagy a háborút indította el Iránban, most azt mondta, nem érti az amerikai elnököt, nem érdekli, hogy kinek van igaza, kinek nincs, a következmények viszont borúsak. A leginkább zavarba ejtő rész az okoskodásból:

„Most már ugye lövik az energialétesítményeket is, az irániak is lövik. A Katarnak okozott kár nemcsak abból áll, hogy a világ legnagyobb LNG-termelőhelye megsérült, hanem ha jól értettem, amit Brüsszelben most tanultam, 4 és fél év a helyreállítás. Tehát nem átmenetileg kiesett egy kapacitás a világ földgázellátásából, hanem 4 és fél évre esett ki”.

Ergo ha az USA és Izrael katonailag győz is, az sem jelent semmi jót, mert az iráni képesség, hogy az olaj- és gázkészleteket elzárják a világtól, fennmarad. Nahát. Bezzeg ha Oroszország győz Ukrajnában. Bezzeg, amikor az oroszok lőtték a Barátság kőolajvezetéket, akkor nem volt ilyen borús a hangulata, szóvá se tette, ellenben műholdas felvételek alapján konstatálta, hogy kutyabaja a vezetéknek, mártírpózba vágta magát, és az ukrán olajblokádra húzta fel az egész kampányát. Most meg kiderül, hogy van úgy, hogy a helyreállítás időbe telik. Tényleg? És akkor fogjunk össze a háború ellen? Hát nem az volt a mondás, hogy majd a világpolitikai tényező úr elintézi, mert ő pragmatikus, nemzeti érdek alapú politikát visz, mindenkivel jóban van? Mindenki felveszi neki a telefont, mindenkihez bejárása van, akkora ember, hogy hozzá igazodik az univerzum. Ehhez képest a legfontosabb haverjai háborúznak, nincs orosz olaj, nincs uniós pénz, Trump elnök úr a feje tetejére állította a globális energiapiacot a békeháborújával, és mi fogjunk össze a háború ellen? Mert akkor mi a tököm lesz?

Ja semmi, az égvilágon semmi. Most meg az van, hogy amikor tizenhat év után, sok-sok év világpolitikai bohóckodás után, az országot érintő valódi problémákkal való foglalkozás totális elengedése kimerészkedik az emberek közé őfelsége, akkor meg van sértődve, hogy kifütyülik és esetleg zúg a mocskosfidesz. Miután végiguszította az elmúlt tizenhat évet, kiderült – ahogy tegnap Hódmezővásárhelyen is kiderült -, hogy 1) nem lehet egy haza jövőjét dühre és gyűlöletre építeni, 2) mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Ezzel mintha egy kicsit elkéstek volna az elvtársak. Alig egy kicsit.

Rövid szolgálati: Olvasóink közül többen kérdezték, hogy a megszűnt Erste-számla helyett milyen bankszámlaszámon tudnák (tovább) támogatni a Szalonnát. Jelenleg sajnos nem áll rendelkezésre ilyen, de tapasztalataink szerint is a legtöbben a banki átutalást preferálják, ezért dolgozunk a megoldáson. Addig is, aki teheti, kérjük, válassza a PayPal vagy a Stripe lehetőségét. Csak kicsivel bonyolultabb. Hálásak vagyunk, köszönjük. Innen folytatódunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább