Március 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Jobb sorsra érdemes ország

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,515,760 forint, még hiányzik 1,484,240 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok mindenkinek, magunknak is! A vidám vasárnapokat most egy ideig hanyagoljuk, bár a nem túl emelkedett lelkiállapotunkról egyébként is gondoskodik az a züllött bagázs, amelyik tizenhat éve rátelepedett ennek a talán jobb sorsra érdemes országnak a nyakára, és azóta is kitartóan, módszeresen fojtogatja. Jobb pillanataimban azért gondolom, hogy mégiscsak jobb sorsra érdemes ez az ország, mert például végignéztem a fideszes megmondológusok szerint állítólag egyre kevesebb embert érdeklő tiszás országjárás jó néhány kampányeseményét, és arra jutottam, hogy a szinte mindenütt felvonuló sok fiatal derűs arcának látványa örömteli és reményt keltő.

Önmagában is, de különösen ha összehasonlítjuk ezeket a tömegeket a hörögve, rángatózva fenyegetőző háborús vezénylő miniszterelnök karszalagos közönségével, amelynek egy jelentős részét mindenütt, amerre jár az ügyeletes propagandisták, a főállású NER-celebek és mindenféle pártszolgálatos retyerutyák teszik ki, akik megkapják a napi rettegéspirulájukat, és aztán terjesztik tovább a központi kotta szerint az ökölbe szorult faszságaikat, amelyeknek semmilyen kapcsolódási pontjuk nincs a mindennapok valóságával, a társadalmi problémákkal. Szerintem ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy különösen az elmúlt négy évben durván romlottak a magyarok életfeltételei, hogy rengetegen lecsúsztak, miközben a kedves vezető az ő világpolitikai ambícióit kergette, harcolt, rázta az öklét, vezényelt, intézkedett, és hatalmas energiákat (főleg közpénzenergiákat) pocsékolt arra, hogy a rendszerszintű korrupcióval súlyosbított kormányzóképtelenségét elfedje. Mára már semmi más nem maradt neki, mint az ukránok és Brüsszel gyalázása. És az óvodás manipuláció, hogy ő a többség.

Ebben a sokszor kilátástalannak tűnő pszichózisban azért az mindenképpen örömteli és reményt keltő, hogy közben felnőtt legalább egy teljes, a NER uralkodásán kívül semmilyen más rendszert nem ismerő generáció, amelynek már a hideg borsóleves futkározik a hátán, amikor a soros pulpitusnak támaszkodó eltorzult autokrata az előtte lévő papírokból megszállottan ismételgeti az ukránellenes, civilizációellenes, erkölcstelen háborús propagandáját, ami sehova nem vezet, amiből nem lesz jövő, és ami a jelent is feléli a picsába. Akkor is így van ez, ha az állampárt, az ő csatolt központjai és mindenféle közpénzégető gittegyletei a fél világ szélsőséges, nem kis részben bukott útonállóit idecsődítik, hogy imába foglalják Szent Orbán nevét – ahogy a tegnapi, trumpistáktól koppintott gigarendezvényen, a CCCPAC Hungary nevű szeánszon történt, és ahogy majd hétfőn is történik a másik hasonszőrű rendezvényen, a Patrióta Nagygyűlésen.

Minő fájdalom, hogy háborús békeelfoglaltságai okán Donald Trump nem tudott (már ha egyáltalán egy percre is tervben volt ez) eljönni személyesen Budapestre (milyen békecsúcs, baszod?), így videóüzenetben tolmácsolta az ő teljes, feltétel nélküli támogatását a felcsúti despotának, aki Moszkva európai szélsőjobbos bábjainak gyűrűjében ünnepeltette magát, és hagyta, hogy az oldalán beavatkozzanak a magyar választásba. Felmerült bennem a kérdés, hogy aztán mégis mi a fenét kezdjenek a magyar családok ezzel a teljes, feltétel nélküli támogatással? Miben konkretizálható ez a fene nagy támogatás? Mármint hogy milyen kézzelfogható haszna van annak, és hogyan szolgálja Magyarország érdekeit, hogy az Iránban háborúzó béke elnöke, aki nem volt képes lezárni az orosz-ukrán háborút, ellenben terrorfenyegetettséget szabadított Magyarországra, feltétel nélkül támogatja Moszkva, azaz Vlagyimir Putyin fogott emberét? Akinek az esetleges bukása miatt Moszkva is szarja össze magát és már mindenféle horrorterveket szövögetnek arról, hogy miképpen tudnák mindenáron hatalomban tartani? Amiben valóban nem az a legmegrázóbb, hogy az oroszok hamis zászlós merényletben gondolkodnak, hanem az, hogy Szijjártónak az ukrán propagandasajtó és a Tisza Párt jut eszébe erről, a magyar szolgálatok pedig hallgatnak, mint szar a gazban.

És nemcsak az a kérdés, hogy ez a verbálisan kinyilatkoztatott feltétel nélküli támogatás a nagy és üres szavakon túl mit jelent (ha a gazdasági védőpajzsra gondolunk, akkor nagyjából semmit), hanem hogy mit vár cserébe ezért a nárcisztikus békeháború elnöke? A feltétel nélküli seggnyaláson és azon túl, hogy nincs lehetőség kategorikusan azt mondani neki, hogy akkor sem küldünk katonákat a Hormuzi-szoros felszabadításához, ha a nagyságos Donald kéri? Az aláírt baseball sapkán túl, mi a nemzeti érdek Orbán és Trump kirakathaverságában? Hogy azt kell mondani, hogy Trump győzelme óta jobb hely lett a nyugati világ? Jobb hely lett az a nyugati világ, amelynek élén egy olyan vénember testébe zárt infantilis hülyegyerek pöffeszkedik és csapkod, akinek az orosz kapcsolatait nyomozó ügyész halála „jó hír”, aki feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy világgá kürtölje, örül, hogy meghalt az ember? Ettől lett jobb hely a nyugati világ? És mennyire szuverén és autonóm szereplő az a Brüsszelben magányosan és hangosan puffogó magyar miniszterelnök, aki éveken át ordibálta, hogy a Biden-adminisztráció miatt van háború, az orosz-ukrán háború pláne miattuk van, majd amikor a béke elnöke béketeremtés helyett háborút indít, országokat bombáz szarrá, fenyeget, arcoskodik, rászabadítja a terrorizmust Európára (is), felborítja a világgazdaságot, a globális energiapiacot, földbe döngöli a nemzetközi diplomáciát, felperzseli a Közel-Keletet, ő kiáll a színpadra és alázatos szolga módjára arról pofázik, hogy jobb hely lett EZ a nyugati világ? És már csak akkor lehetne még jobb hely a nyugati világ, ha a magukat patriótáknak nevező felforgatók elfoglalnák Brüsszelt, amitől évek óta mindig már csak egy fideszes választási győzelem választja el őket.

Különben ha másért nem, azért valóban jobb hely lehet a nyugati világ, hogy legalábbis az Európai Unió tagországainak elsöprő többsége lassan bár, de végre elkezdett rájönni a szolidaritás, az önerőből közös cselekvés fontosságára abban az új világban, ahol a régi demokratikus jogrenden alapuló szabályok megszűntek, ahol Európa kizárólag magára számíthat. A rossz hír az, hogy ebben a formájában, ezzel az államvezetéssel, ebben a pillanatban Magyarország nem tartozik a nyugati világhoz. Pedig megvolt rá az esély. A tizenhat éve tartó folyamatos orbáni aknamunka, a Moszkvához és mindenféle egyéb illiberális erőközpontokhoz való dörgölőzés miatt Magyarország pillanatnyilag a nyugati világ hátsó udvarának se igazán nevezhető. Mégis az a jó hír, hogy azok a derűs arcú fiatalok, akik önként, dalolva mennek ki egy-egy ellenzéki kampányrendezvényre, értik ezt, tudják, hogy mi a tét, hogy rajtuk is múlik, hogy merre tovább. Rajtuk múlik csak igazán. Ők pont leszarják Trump támogatását, elegük van ebből a háborús pszichózisból, egy büdös szót nem hisznek el abból, hogy ha nem a Fidesz nyer, másnap besorozzák őket, elegük van az ukránellenes lelki terrorból, és teljesen érdektelen számukra, hogy Orbán mit kiabál Miskolcon az olajblokádról és arról, hogy már megint hogyan győzött Brüsszelben. Ez a generáció sugárban okád ettől az EU elleni gyűlölettől megvadult, bármiféle előremutató kompromisszumra képtelen alaktól, aki beleragadt a maga háborús rögeszmés világába, aki elszakadt a mindennapok valóságától, aki a saját hatalma megtartása érdekében mindenre képes és bármire hajlandó. Ez a jó hír. Hogy egy generáció már nem hajlandó mesterségesen szított rettegésben élni, és nem kér abból, hogy megvédjék azok, akik tizenhat éve lopják a jövőjüket. Ezért gondolom jobb pillanataimban, hogy tényleg jobb sorsra érdemes ez az ország. És lehet egy kicsivel jobb hely is majd április 12-e után.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.