Március 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Mi jön még a hányinger után?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 422,026 forint, még hiányzik 2,577,974 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azért az eléggé történelmi pillanat és keserves felismerés a végletesen polarizált és eldurvult magyar közéletben, amikor az ember rádöbben, hogy a mindenféle rögeszmék által évtizedek óta gyötört, szélsőségesen liberálisból lett keresztény-konzervatív, ámde nem kicsit véresszájú Kövér László ún. közjogi méltóságot is túl lehet szárnyalni, pontosabban alul lehet múlni, ha az orbáni oldallal szemben állók gyalázásáról van szó. Fontos: nem a Fidesszel szemben álló pártokról és politikusokról, hanem a Fidesz politikájától megcsömörlött, ellenzéki polgárokról beszélünk, akik sok más attribútumaik mellett összedobják például Kövér László fizetését is. Évtizedek óta.

Már elég rég nem gondolom azt, hogy Kövér Lászlót különösebben érdemes beszéltetni, mutogatni, kamerák elé engedni (főleg, mert ahogy nemrég láthattuk, most már képes szinte háttal állni a kamerának és közben táplálkozva, csámcsogva beszélni, ami elég fura benyomást kelthet a bámészkodó nyilvánosságban), ettől még szerepeltetik és beszéltetik vidáman a háztáji propagandában. Például a Mandinernek adott egy dörgedelmes interjút, amelyben – mivel mostanában mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy definiálja, mi a választás tétje, így ő sem maradhatott ki a sorból – a választás tétjének azt jelölte meg, hogy ne kerüljön őrültek kezébe az ország irányítása. Amivel kivételesen egyet is lehet érteni, egyetlen ország, nép sem kívánhat ilyet magának, csak az a baj, hogy ha Kövér László dönti el, hogy ki az őrült, mint ahogy ő formált jogot arra is, hogy megmondja, hány unoka fölött számít valaki magyarnak, az nem vezet semmi jóra.

Nem akarnám reklámozni ezt a jól ismert, sokszor hallott rögeszméket felvonultató mandineres kirohanását a fideszes házelnöknek, sőt, azon a szintén oly sokszor hangoztatott ostobaságán is felülemelkedem, miszerint Magyar Péter Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványa a politikai gyűlöletkeltés szakmájában. Persze nem könnyű, hiszen a Fideszben nevelkedett Magyar Péter, akinek a mai napig a szemére hányják, hogy ott tapsolt az első sorban Orbán Viktor évértékelőin és Mészáros Lőrinc hátsójából nyalta ki a tíz fillért, nagyjából annyira Gyurcsány tanítványa, mint amennyire én az Orbáné vagy Kövéré. Biztosan nem könnyű ebben a tudathasadásban élni Kövér Lászlónak (se), aki a pártjával és a pártja propagandájával egy követ fújva hangoztatja most már két éve, hogy ők sem a rendszerváltoztatás előtt, sem utána nem érzékeltek olyan mértékű gyűlöletet a közéletben, mint Magyar Péter felemelkedése óta, aki különben nemcsak Gyurcsány tanítványa, hanem Károlyi Mihály és Kun Béla, sőt még Szálasi Ferenc utódja is, de engedjük el ezt is.

Kövér Lászlót egyetlen mondatáért citáltam ide, akiről azt feltételezem, hogy egészségügyi okokból, azaz jól felfogott érdekből nem fogja megnézni a Tisza Párt elnökéről, egyben Orbán Viktor kihívójáról szóló filmet. Ahogyan nem mellesleg Kocsis Máté választott fideszes képviselő és frakcióvezető se nézte meg, és saját bevallása szerint nem is fogja megnézni, de véleménye azért van róla. A házelnöknek ez a mondata így szól:

„Nekem egyetlen Tisza-szimpatizáns sem az ellenségem, ameddig nem tör a saját hazájának életére.”

Ha kiragadjuk a tágabb kontextusából (de csak akkor), ez már-már egy kultúremberi megnyilvánulásnak tűnik, ami egy unalmas, versengő demokráciában annyira alapvető lenne, hogy el sem hangozhatna, pláne egy parlamenti elnök szájából. Egy hónappal a magyarországi választások előtti kampánypuskapor ködén át viszont feltűnik, hogy nahát. Különösen akkor, ha mellérakja az említett Kocsis Máté, Gyurcsány-fóbiáról Magyar-fóbiára átnyergelt fideszes frakcióvezető filmajánlóját a Tavaszi szél – az ébredés című filmhez. A képviselő és frakcióvezető úr Szegeden kampányolt, ahol látványosan zaklatottan, magához képest is magából durván kifordulva, egy az olcsó orosz olajtól és a magyar gazdaság versenyképességétől induló gondolat megkoronázásaként mondta el a véleményét nem pusztán az alkotásról, amit nem látott és nem is fog megnézni, de mindenkiről, aki viszont megnézte már, vagy tervezi megnézni a Tisza elnökéről szóló filmet:

„Az egész hányinger. Az is hányinger, aki megnézi, az is hányinger, aki megcsinálta, és az is hányinger, aki szerepel rajta. És az is hányinger, aki ezt nekiáll pozitívnak minősíteni, mert nem lehet egy politikust abba a helyzetbe hozni, hogy elhiggye, hogy ő Magyarországnak a koronázatlan, olajozott testű királya. Aki adja alá a lovat, az is szégyellje magát.” 

Nem nagyon láttam még ilyen állapotban Kocsist, pedig nem először dobja le az agya az ékszíjat, nem először fut versenyt Menczerrel, vagy bármely alacsonyan képzett digitális klubharcossal trágárságban, primitívségben, üres indulatok szanaszét fröcsögésében. Nem állítom, hogy ahol a miniszterelnök (azoknak is a miniszterelnöke, akik nem a Fideszre szavaztak) március 15-én, az ún. állami ünnepen poloskának nevezi a saját kritikus polgárait, majd két nap múlva a széleskörű felháborodás hatására kénytelen pontosítani, hogy ő valójában csak azt az egyet nevezte poloskának, aki lehallgatta a feleségét, ez egy hatalmas unortodox minőségi ugrás, de mégis. Egy hónappal a választás előtt, amikor Kocsis pártja a kutatások szerint nem biztos, hogy behúzza a zsinórban ötödik ciklust, döbbenetes ez az őrjöngés. A kétharmados fideszes parlament fideszes frakcióvezetője nem a politikai ellenfelet gyalázza, nem tőle van hányingere, akárcsak az ellenfél volt feleségének (ami mindkettejük szíve joga), hanem magyarok tömegeitől, akik legalább akkora számban állnak a Tisza Párt mögött, mint amekkora számban más emberek tömegei a Fidesz mögött.

Honnan veszi a bátorságot a tizenhat éve alkotmányozó többséggel meglehetősen pocsékul kormányzó párt parlamenti frakcióvezetője arra, hogy ilyen módon szálljon bele azokba, akiknek parlamenti képviselőként az adóforintjaikból él? Miféle szereptévesztés ez? Mi jön azután, hogy egy választott képviselő hangosan őrjöng, hogy neki hányingere van a választópolgároktól, mert azok kritikusak az általa képviselt párt munkájával, teljesítményével kapcsolatban, és inkább valaki másra szavaznának? Szégyelljék magukat, mert elegük van a Fidesz és Orbán Viktor tizenhat éve közpénzből olajozott kormányzásából? Ha már oly sokat emlegetik a tiszás gyűlöletkeltést, és teljhatalomból öklendeznek a Tisza választóitól, tényleg jó lenne tudni, mi jön még a hányinger után. Mi a következő lépés?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.