Február 28,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Aphrodité fiai

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,110,411 forint, még hiányzik 889,589 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Mi a f@szt keresünk itt, b@zmeg?! Ciprus helyett Sza-bolcs-ve-res-mart?!

– Csak nyugalom! Főhadnagy úr megmondta, hogy most annyira fosn@k a fejesek, hogy kib@sszák őket a bársonyszékeikből, hogy már minket is szívatnak.

– Ki bírt kitalálni ekkora f@szságot?

– Valami háborús tanácsot hívtak össze, onnan jött ki az ötlet. Hátha az ukik nekünk jönnek.

– Az ukik? Örülnek, ha lyuk van a seggükön! Mondjuk, az övék már biztos rég befagyott a lövészárkokban. Én még csak fél órája ücsörgök itt, de már most jégdugóm van! Ez a kaszinós f@szkalap könnyen bevállal mindent, nem neki kell idefagyni a homokzsákhoz.

– Nyugi, Józsikám! Csak április 12-ig kell kibírni, s bárhogy lesz, egy dolog biztos: egyre melegszik majd az idő!

– Azért én inkább Aphrodité szigetén nézegetném a tüzes görög csajokat!

– Ne erről ábrándozz, b@zmeg, még a végén rám mászol! Nézegesd inkább az eget, főhadnagy úr megmondta, hogy sárkányrepülővel is jöhetnek.

– Sárkányrepülővel az apja f@szát! Akkor már a cigicsempész alagutakból való felbukkanás sokkal reálisabb! Korábban számoltak fel ilyeneket a környéken, de nem biztos, hogy mindet megtalálták. Azt mondják, hogy fél Szabolcs ukrán cigit szív.

– Mondjuk, azt a tehenes baromságot én sem hittem el. Méghogy a tehén hasa alá kötik magukat! Még a szakközépben nézetett velünk egy filmet a magyartanárunk, abban volt, hogy a megvakított egyszemű óriás elől úgy menekültek ki a barlangból, hogy a juhok hasa alá kötötték magukat. De itt nincsenek se óriások, se barlangok. Ez egy baromság!

– Figyelj, Géza! Szerinted tavasszal megyünk majd Ciprusra? Vagy legalább Koszovóba? Már abba is beleegyeznék. Én keresni akarok, nem megfagyni!

– Májusban már Aphrodité szigetén leszünk, ahol a tenger kékebb, mint a szolgálati útlevél borítója, és ahol az ember legnagyobb stratégiai kihívása az lesz, hogy naptej vagy napszemüveg után nyúljon előbb. A kiképzés alatt még úgy hangzott: „nemzetközi misszió”, „mediterrán térség”, „stabilizációs feladatok”. Emlékszel, hogy a toborzóvideóban sirályok repültek, pálmafák hajladoztak, és valahol a háttérben egy fekete, égő szemű, ringó csípejű görög lány integetett volna lassított felvételben…

– Ez az, b@zmeg! Ehhez képest most ezek között a homokzsákok között ülünk, mínusz két fokban, és a legkékebb, amit láttunk, ez a tábla itt mellettünk. „Mediterrán életérzés!” Ja, a trafóház itt az út szélén! A „Vigyázat, magasfeszültség!” felirat az egyetlen egzotikum. A fekete szemek helyett ez a két bamba tehén néz ránk, mert ők se értik, mi a f@szt keresünk itt! Nesze neked, geopolitika! A legforróbb dolog a közelünkben a hőkamerás távcső akkumulátora.

– Én kitöltöm a szolgálati naplót, te úgysem fogod! „Objektumvédelem végrehajtva. Ellenséges tevékenység nem észlelhető.” Aztán majdcsak jön a váltás.

A nemzet fellélegezhet! A hó puhán betakarta Szabolcsveresmart határát, a trafóállomás méltóságteljesen zümmögött, mint egy túlfűtött karácsonyi égősor, és a homokzsákok mögött ott ült a haza két rendíthetetlen pajzsa. A gépágyú komoran meredt a fehér tájba, mintha legalábbis a tél ellen vívna szabadságharcot. A magyar honvédség egységei kihelyezésre kerültek. Nem akárhová, hanem tervezetten, jól átgondoltan a határ menti trafóállomások mellé. Mert ahol áram van, ott élet van. És ahol élet van, ott – a legfrissebb stratégiai értékelés szerint – ukrán diverzáns is lehet. Vagy rejtett ügynök. Vagy mindkettő egyszerre, álruhában, például mint közvilágítási oszlop. A veszélyhelyzet meghosszabbítva Bicskéig. Biztos, ami biztos! A száz évre titkosított hírszerzési jelentések szerint az ellenség több irányból próbálkozhat. Első számú forgatókönyv szerint a határmenti, hirtelen előbukkanó, energetikai infrastruktúra rombolására specializálódott ukrán kommandók. Ezek szellemként érkeznek, hirtelen csapnak le, mint a rezsiszámlákon feltüntetett rendszerhasználati díjak. Egyik kezükben csípőfogó, másikban energiapolitikai térképek. Céljuk egy jól irányzott mozdulattal elvágni a vezetéket, lekapcsolni a villanyt. Igaz, akkor a határ túloldalán, a kárpátaljai településeken sem lesz áram, de ők ott ehhez már hozzászoktak. Katonáink éberek, figyelnek. A gépágyú csöve határozottan követi az égen a mozgást, ha gyanús madarat látnak repülni. Tisztában vannak azzal, hogy ők maguk az erős bástya, nem lehetnek rés honvédelmünk szilárd falában. A honvédség felkészült. A trafóállomások olyan védelem alatt állnak, amiről eddig legfeljebb a Szent Korona álmodhatott. A katonák szeme a távolba réved, ahol talán már felsejlik egy alagút szája, vagy egy sárkányrepülő sziluettje.

Éjjel a falu békésen alszik. A közvilágítás működik. A hűtők zúgnak. A televíziók stúdióiban szakértők magyarázzák, hogy a trafó stratégiai fontosságú, hiszen nélküle nem forogna a mosógép dobja, és ki tudja, hol állna meg a történelem kereke.

De minket megvéd a kormányunk. Mi nyugodtan alhatunk.

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.