VENDÉG

A kárpátaljai magyarság – négy év háborúban

Négy éve tart Oroszország teljes körű háborúja Ukrajna ellen. Az ország 2022 februárja óta nem csupán területének és szuverenitásának védelméért küzd, hanem államiságának, intézményi működésének és társadalmi kohéziójának megőrzéséért is. A frontvonal keletre és délre koncentrálódik, ám a háború hatása, a mozgósítás, az energiaellátási zavarok, az infláció, a demográfiai megrázkódtatás és az államnyelvi-politikai centralizáció mind az egész országot formálják. Ebben a miliőben él a kárpátaljai magyar közösség a kb. 1,25 millió főt számláló nyugat-ukrajnai Kárpátontúli terület városaiban és falvaiban, zömmel a magyar határtól 20-30 kilométeres sávban, mára már kizárólag vegyes lakosságú településeken. Fizikailag távol a harcoktól, de a háború közvetett következményeinek súlyát erőteljesen érzik.

A kárpátaljai magyarok száma a 2001-es népszámláláskor még 156 ezer fő körül volt. Az ezt követő két évtizedben a közösség fokozatosan fogyott: a gazdasági elmaradottság, a munkaerő-elvándorlás és az ukrán–magyar államközi nyelvpolitikai viták már 2014 előtt is erodálták a létszámot. A magyar intézményrendszer — óvodák, iskolák, kulturális szervezetek, egyházak — azonban működött. A magyar nyelvű oktatás teljes vertikumát a magyar állam által alapított, 1996 óta működő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola zárta.

A 2017-es ukrán oktatási törvény és a 2019-es államnyelvtörvény azonban már a háború előtt új korszakot nyitott: az államnyelv integrációs elsőbbsége szűkítette a középfokú magyar tannyelvű oktatás mozgásterét. A közösség részéről ez nem pusztán pedagógiai, hanem identitásbeli kérdéssé vált, amelyet a magyar állam hisztérikus reakciói irracionálisan felfokoztak. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ezek a korlátozások a lakosság 18%-át kitevő orosz nemzetiségű területek integrációjának erősítését célozták, s nem az Ukrajna népességének 0,3%-át jelentő magyar kisebbség jogait szándékoztak korlátozni. A magyar és a hasonló arányú lengyel és román kisebbség jogainak visszaállítására az ukránok egy 2023-as törvénymódosítással a „kivéve az Európai Unió hivatalos nyelveit” formulát alkalmazva komoly lépést tettek, az unióba való belépés előtt azonban teljeskörűen rendezniük kell a kisebbségi jogegyenlősítést, ideértve a nyelvhasználatot is.

2022 februárja demográfiai sokkot hozott. A háború első hónapjaiban nők, gyermekek és idősek tízezrei hagyták el Kárpátalját. A magyar közösség mobilitási előnye — a határ közelsége és a kettős állampolgárság — felgyorsította az áttelepülést Magyarországra. Bár pontos adat nincs, helyi becslések szerint a ténylegesen Kárpátalján élő magyarok száma 2023–2024-re akár 75–80 ezer fő közé is csökkenhetett. Ezzel párhuzamosan a régióba ukrán menekültek tömegei érkeztek a keleti megyékből. Ungvár és más városok lakossága nőtt, az albérletárak emelkedtek, a közszolgáltatások leterhelődtek. Az etnikai arányok a településeken jelentősen megváltoztak. A magyar közösség így kettős mozgást élt meg: kifelé irányuló elvándorlást és az érkező ukrán belső migrációt.

A háború gyakran emlegetett kérdése a mozgósítás. A magyar férfiak — ukrán állampolgárként — ugyanúgy érintettek a sorozásban, mint mások, amit a magyar kormányzat a háború kezdetén többször is kifogásolt. Ezt az ukrán politikai vezetés értetlenkedéssel fogadta. Több száz önkéntes vagy besorozott kárpátaljai magyar szolgál az ukrán haderő kötelékében, ám a sorkötelesek jelentős hányada inkább a Magyarországra költözést választotta. A sorozási gyakorlat körül többször alakult ki feszültség. A 2024–2025-ben nyilvánosságot kapott vitás esetek, állítólagos túlkapások diplomáciai hullámokat vetettek. A közösségi emlékezet őrzi az elesett magyar katonák emlékét.

Kárpátalja gazdasága a háború előtt az ország egyik leggyengébb régiója volt. Az orosz agresszió után az infláció, az energiaár-emelkedés és az infrastrukturális károk országosan sújtották a lakosságot. Bár a térség nem vált rendszeres rakétatámadások célpontjává, az országos energetikai hálózat elleni csapások miatt itt is rendszeres áramkimaradások, üzemanyag- és fűtési problémák jelentkeztek főleg 2022–23 és 2025-26 telén. Az ellátási zavarok különösen érzékenyen érintették a falusi magyar közösségeket. Az iskolák és intézmények fenntartása megnövekedett költségekkel járt, miközben a családok jövedelme gyakran csökkent vagy külföldre került.

A háború nem hozott nyílt etnikai konfliktust Kárpátalján. A helyi magyar és ukrán lakosság között a mindennapi együttélés alapvetően működőképes maradt. Ugyanakkor az ukrán nemzeti integráció hangsúlyosabbá válása és az országos politikai retorika erősödése növelte az asszimilációs nyomás érzését. A magyar közösség egy része úgy élte meg, hogy a háborúban álló állam kevésbé tolerálja a többnyelvűséget, mások viszont éppen a közös háborús erőfeszítésben látták az együttműködés lehetőségét. A legnagyobb változás nem jogi, hanem pszichológiai. A háború négy éve alatt a kárpátaljai magyar családok döntési horizontja beszűkült. A kérdés már nem az, lehet-e magyarul tanulni, hanem az, hogy érdemes-e hosszú távon maradni. Az elvándorlás, a mozgósítás, az energetikai zavarok és a gazdasági stagnálás együttese olyan környezetet hoztak létre, ahol a közösség létszáma és intézményi súlya csökken. A magyar nyelvű oktatás fennmaradása egyre inkább a demográfiai realitásoktól függ: ha kevesebb a gyermek, kevesebb az osztály, végső soron szűkül az intézményi tér. Mindezek ellenére a magyar közösség nem szűnt meg létezni, mint politikai és kulturális entitás. Az egyházak, civil szervezetek, iskolák és a főiskola továbbra is működnek. A front mögötti csend azonban nem jelent nyugalmat: a kárpátaljai magyarság a háború négy éve alatt nem fegyverrel, hanem demográfiai és intézményi értelemben vívja túlélési harcát.

Itt emlékeztetek arra, hogy 2014 után több alkalommal történtek célzott megfélemlítési epizódok. A legsúlyosabb a KMKSZ ungvári székháza elleni 2018-as támadások voltak, előbb gyújtogatás, majd kisebb robbantás. A nyomozás kiderítette, hogy provokációs akció volt, a térség destabilizálása, etnikai feszültség gerjesztése. Az ügy több szereplőjét azonosították, akik szélsőjobboldali oroszbarát hálózati kapcsolatokkal rendelkeztek. A háború alatt a dezinformáció és pszichológiai műveletek kockázata még nagyobb lett. 2025 nyarán a Palágykomorócon történt templomajtó-felgyújtás, magyarellenes feliratok ismét olyan eset lett, amelyet a hatóságok és a sajtó is a térség „felheccelésére” alkalmas akcióként értékelt. A gyanúsítottat elfogták. Az elmúlt bő tíz évben mindössze ezek az esetek történtek, ám az ilyen akciók aránytalan félelmet keltenek egy amúgy is fogyó közösségben, amihez a magyar kormány korántsem visszafogott és tárgyszerűnek sem mondható reakciói is hozzájárultak.

A magyar kisebbség sorsa az elmúlt másfél évtizedben tehát nem pusztán ukrán belügy volt. A közösség élete egy háromszögben zajlik: Kijev, Budapest és – 2022 óta még hangsúlyosabban – Brüsszel között. A háború ezt a háromszöget kiélezte. A kárpátaljai magyarság a háború során a geopolitikai konfliktusok túszává vált.

2010 után a magyar állam nemzetpolitikája radikálisan megerősítette az anyaország és a határon túli közösségek kapcsolatát. A kettős állampolgárság kiterjesztése, a szavazati jog biztosítása és a jelentős pénzügyi támogatási programok új viszonyrendszert hoztak létre. Kárpátalja esetében ez különösen látványos volt. A térség gazdasági fejletlensége miatt a magyar állami támogatások – intézményfenntartás, gazdaságfejlesztés, egyházi beruházások – nem puszta kiegészítések, hanem rendszerszintű, a működéshez elengedhetetlen források lettek. A beregszászi főiskolához, a magyar iskolákhoz, kulturális központokhoz, egyházi intézményekhez jelentős magyar költségvetési pénzek áramlanak. Ez ugyan stabilizálónak látszik, ám létrehozott egy kiszolgáltatott helyzetet, a közösségi intézmények túlélése egyre inkább Budapest döntéseitől függ. 2022 után ezek a források kevésbé fejlesztési, inkább működési és humanitárius jelleget is öltöttek. Magyarország befogadta az átköltözőket, menekülteket, iskolákat és munkalehetőséget biztosított. A kettős állampolgárság lehetősége miatt sok kárpátaljai magyar család gyorsan tudott áttelepülni. Ez kétségtelenül életmentő volt számukra. Ugyanakkor ez a mobilitás felgyorsította a közösség demográfiai apadását. Az ideiglenesnek induló áttelepülések jelentős része tartóssá vált. A gyermekek magyarországi iskolába kerültek, a szülők munkát vállaltak, és a visszatérés valószínűsége csökkent. A paradoxon tehát, hogy a magyar állam támogatása egyszerre segítette és gyengítette a kárpátaljai magyar közösség helyi bázisát. Itt jegyezzük meg, hogy a Magyarországon maradó nem magyar menekültek lakosságarányosan nagyságrenddel különböznek a lengyelek, németek, csehek, illetve a legtöbb uniós ország által befogadott (oltalomba vett) ukrán menekültek számától. Nyilván nem véletlenül, hiszen elég körbenézni az utcákat ellepő plakáterdőn, s nyelvi ismeretek nélkül is nyilvánvaló, hogy itt nem látják őket szívesen.

A magyar kormány az elmúlt években többször kinyilvánította, hogy Ukrajna európai integrációját kisebbségi jogi feltételekhez köti. A nyelvtörvények és az oktatási arányosítás körüli viták az EU-csatlakozási tárgyalások témái közé kerültek. Ez rövid távon erős tárgyalási pozíciót jelentett Budapest számára. De a kárpátaljai magyar közösség szempontjából a helyzet kényes és ellentmondásos. Ha Magyarország blokkol, az Ukrajnában könnyen ellenséges lépésként értelmezhető. Az ukrán államiságért folytatott élet-halál harc közben így a magyar kisebbség lojalitása gyanú alá kerülhet. A diplomáciai konfliktusok visszahatnak a helyi közhangulatra. A kisebbségi jogok európai fórumokra vitele legitim eszköz, de a háborús kontextusban ez fokozott érzékenységet vált ki. A magyar közösség ilyenkor két állam politikai vitájának ütközőpontjává válik. Az pedig teljesen világos, hogy a kisebbségi kérdések rendezése nélkül Ukrajna nem számíthat uniós tagságra, függetlenül a magyar pozíciótól.

Magyarország háborúval kapcsolatos kommunikációja, szinte az orosz agresszió kezdetétől az azonnali fegyverszünet és béketárgyalások hangsúlyozására és az Oroszországgal fenntartott gazdasági kapcsolatok megőrzésére irányul. Ukrajnában ezt „oroszbarátként” értelmezik. A kárpátaljai magyarok számára ez még kényesebb helyzet teremt. Ők ukrán állampolgárok (is), akik közül sokan szolgálnak a fronton. Ugyanakkor pénzügyi-intézményi és érzelmi kötődésük erős Magyarországhoz. Ha a budapesti retorika élesen ukránellenes hangot üt meg (márpedig ez aligha vitatható), az a közösség számára óriási kockázatot jelenthet Ukrajnán belül. A helyi magyar vezetők gyakran próbálnak mérsékelt hangot megütni, hogy ne váljanak geopolitikai viták szereplőivé. Pontosan látják, hogy ha szembe fordulnak a magyar kormányzat kommunikációjával, és kiállnak Ukrajna mielőbbi EU-s csatlakozása mellett, elítélik a magyar kormányzati folyamatos gáncsoskodást, akkor elveszítik a Budapestről érkező forrásokat, ami a magyar intézményrendszer azonnali összeomlását eredményezné, ha nem állnak ki Ukrajna alapvető érdekei mellett, azt viszont az ukrán állam és maga az ukrán lakosság árulásként könyveli el, amelynek bizonyosan súlyos következményei lesznek a kárpátaljai magyarságra nézve.

Az utóbbi időszak energetikai vitái – különösen a kőolaj- és gáztranzit kérdései – újabb konfliktusforrást jelentenek Budapest és Kijev között. Az állítólagos ukrán tranzitkorlátozások, illetve az orosz energiahordozóktól való leválás kérdése még a korábbiaknál is jobban megterheli a magyar–ukrán kapcsolatokat. Ha a két ország között az energetikai konfliktus éleződik, az mélyíti a politikai bizalmatlanságot, a kisebbségi kérdést ismét eszközzé teheti és növelheti a diplomáciai retorika intenzitását. A kárpátaljai magyarság számára ez azt jelenti, hogy jövője részben olyan tárgyalásoktól függ, amelyekbe nincs közvetlen beleszólása.

A kárpátaljai magyar közösség jövője álláspontom szerint három tényezőtől függ:

• A háború időtartama és lezárásának módja.
• Ukrajna EU-integrációjának realitása.
• A magyar–ukrán politikai viszony alakulása.

Az elmúlt két évtizedben megfeleződött az ukrajnai magyar kisebbség létszáma. Ha a háború elhúzódik, és a két ország közötti politikai konfliktusok fennmaradnak, a demográfiai apadás hasonló, vagy gyorsuló ütemben folytatódni fog. Ez azt jelenti, hogy a 2030-as évek végére eltűnik a kárpátaljai magyarság, elvándorol, integrálódik vagy az elöregedés miatt kihal. A folyamatok egymást fogják gerjeszteni: minél kevesebb a gyerek, annál kevesebb esély lesz az anyanyelvi oktatásra, a munkanélkülivé váló tanárok elvándorolnak Magyarországra, ugyanígy az egyházi személyek, ha üresek maradnak a templomok, mi mást tehetnének? Az egyéb foglalkozásúak vagy átköltöznek Magyarországra, vagy elmennek Kelet-Ukrajnába, hogy részt vegyenek az ottani újjáépítésben, ahol bizonyosan minden munkáskéznek örülni fognak, s bizonyára jól meg is fizetik majd őket. Ha Ukrajna elindul az EU-tagság felé, a kisebbségi jogok rendezése strukturális kényszerré válik. Ez stabilizálhatja a közösség helyzetét. A problémák ellenére ez jól látszik a szlovákiai és a romániai magyarság példáján. Ám Kárpátalja magyarsága mégis vesztes lehet, mert közelíti azt a kritikus lélekszámot, amelyből már középiskolai osztálylétszámok sem jönnek össze, nemhogy felsőoktatási szakok. Márpedig a létszám, a mennyiség ebben az esetben óhatatlanul minőségi következményekkel jár.

A kárpátaljai magyarság ma egy zsáknyi búza a történelem malmának nagy őrlőkövei között, kisebbség egy háborúban álló országban. Olyan közösség, amely egyszerre függ saját államától, anyaországától és a nemzetközi politikai tér alakulásától. Támogatások nélkül túlélése nehezen elképzelhető, geopolitikai konfliktusok nélkül viszont stabilabban fejlődhetne.

A háború árnyékában így a tét, hogy lesz-e magyar jövő Kárpátalján?

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább