NEHAZUGGY

Ezek soha nem voltak keresztények

Lázár Gergő | Ma | 19:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,001,990 forint, még hiányzik 998,010 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kiss Antal bölcsész, teológus, fejlesztéspolitikus, miniszteri biztostól egy igen hosszú iromány jelent meg a minap Facebookon, amelyet a Mandiner nevű propagandaoldal természetesen át is vett, hiszen arról szól, hogy katolikusként az embernek tudnia kell, hogy kire szavazzon. Noha nem írja le egy szóval sem, hogy konkrétan kire kellene voksolni, aki képes az értő olvasásról, annak egyértelmű, hogy a választás csak is a Fideszre eshet. Ők azok az említett ember szerint, akik egyedüliként képviselik a családpolitikát, amely – mint tudjuk – a nemzet jövőjét jelenti. Hogy azon túl semmi más nem fontos? Úgy látszik nem, hiszen ez elegendő volt ahhoz, hogy a legtöbb egyház lepaktáljon a hatalommal, miközben az egyetlen egyház – a Magyar Evangéliumi Testvérközösség -, amelyik ehhez nem kíván asszisztálni, évek óta egy ellene vívott háborúval kénytelen szembenézni. Véleményem szerint csupán a híveken és nem híveken, általánosságban véve a civileken múlott és múlik a mai napig az, hogy Iványi Gábor és egyháza még kitart, és nem semmisült meg teljesen az Orbán-rezsim akaratának megfelelően.

Összefoglalva: ahol a családpolitika a nemzetpolitika alapja, ott fenntartható jövőkép van, ahol az egyéni szabadságjogok és ebből fakadó szociális politikákat ez elé helyezik, ott egy jövőkép nélküli internacionalista, globális tömegkiszolgálás zajlik kormányzati szinten.

Most azt a részt nem is idézném Kiss Antal cikkéből, hogy a homoszexualitás eredendően bűn, ezért mindazok, akik ezzel szemben fellépnek lényegében Isten munkáját végzik. Láttunk „csodálatos” példákat arra, hogy ennek a felfogásnak miféle hatásai vannak a társadalomra. Nemrégiben volt szerencsém végignézni egy olyan, az Opus Deiről szóló dokumentumfilm sorozatot, amelyben az áldozatok meséltek arról, hogy egyrészt miféle szolgákként használta őket a szektának is nevezhető egyház, valamint azt is, hogy miként lettek többek öngyilkosok amiatt, mert szembementek az irányelvekkel. De ugyanez igaz a Jehova tanúira is, amelynek kötelékében ugyancsak jellemző az, hogy egyesek nem tűrik tovább azt a lelki és/vagy fizikai bántalmazás, amivel szembesülni kénytelenek az egyházukon belül. Erre lehet mondani, hogy itt két szektáról van szó – amelyek közül az Opus Dei nem mellesleg a katolikus egyház elismerésének örvend, sőt, annak alapítóját szentté is avatta -, de végső soron a legtöbb egyház hasonló tanokat vall és terjeszt.

Lehet, hogy egyik egyház sem kívánja a homoszexuálisok halálát, viszont mégis olyan fellépést szorgalmaz velük szemben, ami sok esetben belehajszolja őket abba, hogy önkezükkel vessenek véget az életüknek. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a 21. században el kellene végre ismerni, hogy vannak homoszexuális emberek a Földön, akiket ugyanolyan jogok illetnek meg, mint bárki mást, akiknek ugyanúgy joguk van boldognak lenni, mint bárki másnak. Hogy több ezer évvel ezelőtt keletkezett és összegyűjtött irományok más felfogást képviselnek? Elég csak ezer éves könyveket olvasgatni és rádöbbenhetünk arra, hogy egyáltalán nem kötelező és nem is ajánlott azokat örök érvényűnek tekinteni. Még csak évezredeket sem kell visszamenni a történelemben, hiszen ha megnézzük, hogy száz évvel ezelőtt egyes országokban megszokott volt a rabszolgaság vagy a faji megkülönböztetés, akkor azért rádöbbenhetünk arra, hogy a társadalmaink fejlődnek és változnak. Ezzel szemben a katolikus egyház erre képtelen, vagy ha van is valaki, aki szembe mer menni a több ezer éves tanokkal, akkor azt rögtön ellenségnek kiáltják ki.

Nem véletlen, hogy Ferenc pápát idehaza a hívek nem tartották túl sokra, sőt, volt aki egyenesen keresztényellenesnek kiáltotta ki őt, a többi minősítést inkább nem is sorolnám fel. Bezzeg II. János Pál pápát vagy XVI. Benedeket, akik konzervatív tanaikról voltak ismertek, a mai napig követendő példának tekintik sokan idehaza. Élen a politikai keresztényekkel. Elvégre mindketten keményen kiálltak a homoszexuálisokkal szemben és nem voltak hajlandóak arra, hogy bármilyen formában is modernizálják az egyházukat. Idehaza is inkább a konzervatívabb tanokat hirdetik, noha olyanok is megjelentek a hazai közéletben, akik akár nyíltan is felvállalták a homoszexualitásukat. A gond viszont alapvetően nem is ezzel van – a homoszexualitással természetesen egyébként sincs semmi gond -, hanem azzal, hogy a nemzeti, keresztény kormány megpróbálja elhitetni a világgal, hogy márpedig ők keresztények, és a magyar családokért dolgoznak keményen. Én magam is hallottam számtalan külfölditől, hogy milyen nagyszerű családbarát intézkedéseket hoz a kormány és mennyire odafigyelnek arra, hogy megmaradjanak a keresztény értékeink, de fogalmuk sincs arról, hogy ez nem fedi a valóságot.

Fogalmuk sincs arról, hogy a sajátjaik között is akadnak homoszexuálisok, akik bujkálni kényszerülnek, mert nem vállalhatják fel önmagukat. Ebben az esetben viszont nehéz őket áldozatként látni, hiszen például Szájer József maga volt az értelmi szerzője annak az Alaptörvénynek, amely kirekesztő módon rendelkezik a homoszexuálisokról. Sokan fel sem fogják, hogy a jelenlegi kormány intézkedései miatt a korábban magukat szabadnak érző homoszexuálisok újra kénytelenek a sötétben bujkálni és magukat másodrendű polgároknak érezni. Engem aztán nem érdekel, hogy ki miként értelmezi a Bibliát, de az a 21. században egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy bárki megmondja, az állam megmondja, az egyház megmondja embereknek, hogy miként éljék az életüket. Nem kötelező vele egyetérteni, de senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki miként éli az életét egészen addig, ameddig a törvényeket betartja. Engem sokkal jobban zavar az, hogy magukat kereszténynek mondó figurák szétlopták az országot és úgy érzik, hogy nekik ez járt. Szájer Józseffel sem az volt a baj, hogy homoszexuális, hanem az, hogy a Covid-járvány kellős közepén, egy olyan orgián vett részt, ahol drogot használtak, miközben arról pofázott, hogy mindenki tartsa be a törvényeket, ne drogozzon és tartózkodjon a homoszexualitástól. Ezek az álszent senkik tönkretették az országot, ami miatt sokan soha nem fognak nekik megbocsátani. Többek között én sem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!