Megkezdődött a karnevál szezon, ami Magyarországon a farsangot jelenti. Pontosabban annak utolsó napjait. Az emberek ilyenkor beöltöznek mindenféle állatnak, embernek és lénynek. Ez Spanyolországban sem működik másként, azonban vannak eltérő ünneplések. Spanyolországban a tenerifei karnevál és a cadizi karnevál a két legismertebb, amelyek közül az első leginkább a riói karneválra hajaz, ahol parádékkal, tánccal és zenével ünnepelnek az emberek, Azonban miközben Rióban emberek milliói vannak az utcákon, addig Tenerife szigetén ez jóval kevesebb embert jelent, noha azért érdemes belegondolni abba, hogy végső soron egy szigeten vagyunk, ahol 600-700 ezer ember jelenléte igen komolynak minősül. Cadizban is százezrek mennek ki megünnepelni a tél végét, a tavasz közeledtét és végső soron itt is egy szigetről van szó, noha a helyiek zokon veszik, ha szigetnek nevezi bárki is a városukat.
Ez az Andalúzia keleti részén, Portugáliához közel található kisebb város leginkább a gyönyörű tengerpartjairól ismert, amit a turisták milliói még nem özönlöttek el, és ez igaz a cadizi karneválra is, amely országos szinten nyilván ismert és pont ezért a hazai turizmus is igencsak megnövekszik ebben az időszakban, azonban igencsak eltér annyiban a többi karneváltól, hogy itt az ember csak elvétve találkozhat külföldiekkel. Ennek oka – többek között – pedig nem más, mint hogy ez az ünneplés nagyban eltér más, ismert karneváloktól, hiszen itt a főszerepet a humor játssza, amelyet külföldiként, de akár az ország más tájairól érkező spanyolként is nehéz lehet megérteni. Különböző csoportok úgynevezett chirigotákkal próbálják elnyerni az emberek tetszését, amely chirigoták a karnevál előtti utolsó napon a helyi színházban méretik meg magukat. Olyan korábban még nem fordult elő, hogy egy Cadizon kívüli csoport nyerje a versenyt, azonban idén egy Sevillából érkező csoport nyerte ezt meg, ami ugyan nem volt meglepetés sokak számára – már az előző években is közel jártak a győzelemhez – azonban vélhetően precedenst fog teremteni. (A Chirigota a spanyol kórus népdal egy műfaja, amely Cádiz tartományból származik. A dalok szatirikus jellegűek, és főként az utcákon adják elő jelmezes előadók az éves kéthetes karnevál idején. Wikipédia)
A cadizi karnevál annyiban is különbözik más karneváloktól, hogy itt az úgynevezett political correctness nincs jelen, hiszen viccet csinálnak bármiből és bárkiből, arról nem is beszélve, hogy tényleg szinte bárminek fel lehet öltözni. Viszont itt ne a nyugati karneválokra gondoljunk és arra, hogy valaki szexi nővérkének öltözik be, vagy bármi egyébnek, hanem arra, hogy kifigurázzák a politikai vagy egyházi vezetőket, esetleg milliárdosokat, vagy más olyan személyeket, akik a bizonyos évben bejárták a sajtót. Ezen karneválon hallani lehet a spanyol miniszterelnököt, vagy épp a szélsőjobboldalt kifigurázó chrigotákat is, de a helyi népszokásokat, vagy turistákat sem kímélő előadásokat is. Mint ahogy látni a rendőrtől a postáson keresztül, a papon át egészen indiánokig szinte mindent. Nincs megbotránkozás, hiszen karnevál van, ideje, hogy az emberek szabadon kifejezzék magukat.
Abban is eltér más fesztiváloktól, hogy ugyan az emberek itt is isznak bőséggel, mégsem látni minden utcasarkot összehányó, vagy épp verekedő embereket, hiszen spanyol hagyományokhoz híven enni is szokás az italozás mellé és a legfontosabb az, hogy mindenki jól érezze magát, nem pedig az, hogy az ember elképesztő módon lerészegedjen és azt se tudja, éppen hol van. A cadizi karneválnak többszáz éves hagyománya van, amely egészen a XVI-ik századik nyúlik vissza. Az idők folyamán azonban modernizálódott és nem lehet azt mondani, hogy csupán a tradícióról, vagy a múltról szólna. Amellett, hogy sokszor a legégetőbb problémákat figurázza ki, a legmodernebb problémák is előtérbe kerülnek. A globális felmelegedés, az AI megjelenése, vagy éppen a különböző háborúk, amelyek mindannyiunk életét befolyásolják. Viszont ettől még a humor és a szarkazmus az, amely előtérbe kerül, nem pedig a depresszió vagy a siránkozás.
A spanyolok – kiváltképpen Cadizban – megtalálják a módját annak, hogy évről-évre egy olyan karnevált rendezzenek, amely ha nem is oldja meg a világ problémáit, de legalább felhívja azokra a figyelmet. Egy dolgot viszont nem láthat az ember, ha elutazik erre a karneválra; az „idegenek”, más kultúrával rendelkezők kirekesztését. Elvégre Cadiz városa mindig is központja volt a migrációnak, valamint azt megelőzően sajnálatos módon a rabszolgakereskedelemnek. Nem véletlen, hogy az afrikai országból érkezők ugyanúgy együtt ünnepelnek a helyiekkel, mint bárki más. Lehet, hogy őket is a vicceik részeseivé teszik, viszont ez véleményem szerint nem egy rossz dolog, hanem inkább annak a jele, hogy ők is a társadalom részét képezik, hiszen beszélnek róluk. Viszont nem mint problémáról, hanem mint jelenlévő kultúráról. A cadizi karnevál szombaton kezdődött és egészen a hét végéig tart, ahol is a helyiek ezrei fejezhetik ki véleményüket különböző szatírák által, amelyet egyesek akár hónapokig próbáltak. Lehet, hogy nyelvtudás nélkül nehezebben érthető ez a karnevál, mint mondjuk a riói, viszont véleményem szerint még nyelvtudás nélkül is megérezheti az ember azt, hogy nagyjából miről van szó.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.