NEHAZUGGY

Egy rejtett világ ez

Lázár Gergő | Ma | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 528,647 forint, még hiányzik 2,471,353 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Folytatva a felszín alatti Japán bemutatását elmondanám, hogy teszem azt az arab világhoz hasonlóan, ahol számtalan dolgot tiltanak, ott az igény megnövekszik ezek gyakorlására. Japánban – mint ahogy azt leírtam korábban – a tökéletesség jellemzi a társadalmat, ennek azonban talán nem várt hatásai is vannak. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok többsége – illetve nem csak a fiatalok, de már a középkorúak is sokszor – soha nem voltak párkapcsolatban. Ez pedig azt eredményezte, hogy a nem házas fiatalok – 18 és 34 év közötti japánok – több, mint 40 százaléka még szűz és talán örökre az is marad. Ennek oka pedig többek között az, hogy az alacsonyabb társadalmi réteghez tartozó férfiakkal egyetlen lány sem akar párkapcsolatot, mivel a férfi társadalomban betöltött szerepe jelenti egy nő státuszát. Ez annyit tesz, hogy sokszor lényegében a pénztárcája alapján választanak partnert maguknak a japán lányok, ami többek között azt is eredményezi, hogy gond nélkül láthat az ember olyan párokat az utcán, ahol a lány a korai huszas éveiben jár, miközben a barátja, vagy már férje igencsak közelíti az ötvenet.

Emiatt viszont sok fiatal, akiknek az állása nem tekinthető eléggé tiszteletre méltónak, egyedül marad és idővel elszigetelődik a társadalomtól. Ennek van egy extrémebb csoportja, amelyet a japánok csak hikikomorinak neveznek, akik konkrétan évek, vagy akár évtizedek óta ki sem mozdultak a saját otthonukból. Számukat másfél millióra becsülik, de könnyen lehet, hogy jóval többen vannak. A helyzet – a magányt és egyedüllétet választók magas száma – azt eredményezte, hogy 2021-ben a megemelkedett öngyilkosságok száma miatt a japán kormány létrehozta az első elszigetelődés- és magány minisztériumot, amelynek feladata az, hogy a társadalomtól elszigetelődött japánokat újra annak szerves tagjává tudja tenni. Ez kérdés persze, hogy mennyit tud segíteni egy olyan társadalmon, amely a tökéletességet helyezi előtérbe ahelyett, hogy elfogadja mindazokat, akik egy kicsit eltérnek ettől.

A fiatalok ma már olyan szinten képtelenek a társas életre és az interakciókra másokkal, hogy úgynevezett Tinder bárokat hoztak létre azok számára, akik képtelenek megszervezni egy randevút, tartva az elutasítástól. Ez egy villámrandevúhoz hasonló hely, ahol az ember leül egy lánnyal vagy fiúval szemben és pár percet kap arra, hogy elbeszélgessen vele, hogy aztán ha a két fél megkedveli egymást, akkor esetleg tovább folytassák a beszélgetést. Sokaknak viszont az elképesztő számú munkaórái miatt szinte semmire sincs ideje, ezért esténként 2-3 órát adnak maguknak arra, hogy gyorsan megismerkedjenek valakivel, hogy még az utolsó vonat érkezése előtt telefonszámot tudjanak cserélni és egy másik napon ott folytassák, ahol abbahagyták. Viszont aki azt gondolná, hogy ha az ember végre képes volt párkapcsolatot kialakítani, akkor mindennél jobban vigyáz arra, hogy ezt megtartsa, az óriásit tévedne. Noha nyilván vannak azért bőséggel ilyenek is, a párkapcsolatban lévők között a megcsalás igencsak jellemző, amely szám még úgy is magas, hogy sokan nem számítják megcsalásnak azt, ha egy férfi fizet valakinek a szexért.

Mert ugyan illegális a prostitúció Japánban, viszont nem nagyon láttam még olyan országot, ahol jobban az arcomba tolták volna ezt. Kyotóban ugyan nem igazán találkoztam ezzel – noha nyilván ott is jelen van –, de Osakában szembesültem azzal, hogy a prostitúció szinte mindenhol jelen van. Hiszen ahogy azt korábban is leírtam, ahol megtiltanak valamit, ott sokkal nagyobbá válik az igény arra, pláne egy olyan országban, ahol a fiatalok többsége magányos és nem rendelkezik semmiféle szexuális tapasztalattal. Japánban megtalálták a törvényi kiskaput arra, hogy teaházakban és fürdőkben szexuális szolgáltatást tudjanak kínálni a helyieknek és a helyi fizetőeszköz meggyengülésével már a külföldieknek is. Viszont nem csak a konkrét szexuális szolgáltatások léteznek a mai japán társadalomban, hanem az úgynevezett alacsonyabb szintű szolgáltatások is.

Az ember fizethet azért egy lánynak, hogy társaságot biztosítson számára, de azért is, hogy manga karakternek felöltözve teljesítse a kívánságait. Az elfojtott szexualitás miatt létrejött egy olyan világ, amely európai szemmel szinte sokkoló, hiszen Osaka és Tokyo utcáit járva sokszor nem tudtam, hogy egy átlagos bárba megyek be egy italra, vagy valaki szexuális szolgáltatást kíván felajánlani. Minden este a hostelbe visszatérve karon fogott egy helyi madame, hogy megpróbáljon rávenni arra, hogy vele tartsak és szemügyre vegyem a „portékáját”. Nem éreztem veszélyesnek a dolgot, és az utazásom végére már szinte megszokottá vált, de ez még nem változtat azon, hogy egy olyan világ tárult a szemem elé, amelynek létezéséről fogalmam sem volt azelőtt, hogy Japánba utaztam volna. Elvégre ha az ember Japánra gondol, akkor nem éppen a prostitúció ugrik be elsőként, mégis számomra talán ez volt az egyik legszembetűnőbb dolog.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!