NEHAZUGGY

Ahol még egy étel is a nép büszkesége lehet

Lázár Gergő | Ma | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 528,647 forint, még hiányzik 2,471,353 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Japán többek között az ételkultúrájáról is ismert, amelynek ismerete sajnálatos módon a legtöbb országban a sushival és a ramennel lényegében véget is ér. Kevés helyen vannak úgynevezett yakitori, vagyis japán BBQ konyha, nem is beszélve más, különlegesebb ételekről. A japán ételkultúra viszont sokkal több ennél és elmondható, hogy sokkal regionálisabb, mint azt sokan gondolnák. Arról nem is beszélve, hogy létezik számos, egyetlen ételre specializáló hely is. Kiotóban ez a soba tésztát jelenti, amelyet hajdina lisztből csinálnak és a helyiek egyik kedvence. De itt találhatunk unagi, vagyis angolna éttermeket is, amelyek erre az egyetlen állatra specializálódnak és ehhez készítenek mindenféle köreteket úgy, hogy kiegészítsék ezt az egyébként borzasztóan finom halat. De ott vannak a fugu, vagyis a sokak által ismert mérgező halakra specializálódott helyek is, ahol csak olyan séfek készíthetik el ezt a fogást, akik egy külön tanfolyamot végeztek el annak érdekében, hogy úgy szolgálhassák fel ezt a fogást, hogy az ne követelje senkinek sem az életét. Ez olyannyira sikeres, hogy még soha nem fordult elő olyan, hogy egy ilyen tanfolyamot elvégző séf éttermében valaki életét veszítse a fugu miatt.

Városról városra változik a gasztronómiai kultúra, noha vannak azért olyan elemei a japán konyhának, amelyek minden városban megtalálhatóak. A ramen erre egy tökéletes példa, pláne a téli hidegben, amikor az ember nem is vágyik többre, mint egy tál meleg tésztaételre. Sok helyen jellemző az, hogy sushit készítenek, de azért ezzel igencsak mellé lehet fogni, mint ahogy a Kobe marhával is. Sokan ugyanis nem tudják, hogy a wagyu csupán annyit jelent, hogy japán marhahús, tehát az önmagában még nem jelent minőséget. A Kobe marha ezzel szemben egy kiemelkedő minőségű marha, amelyet meg kell fizetni, már ha az ember valóban igazi Kobe marhát szeretne kóstolni. A japánokra jellemző a patriotizmus, ezért a helyek nagy többsége helyi ételeket kínál, de nyilván vannak másra specializálódott helyek is, amelyeket ugyancsak a tökéletesség fémjelez.

Ezért van az, hogy ugyan kevés croissant-t, vagy más külföldi terméket áruló bolt létezik, viszont az, ami létezik, az jó eséllyel olyan minőséget képvisel, amelyre az étel saját hazájában is büszkék lennének. Ez egyébként a különbség például a spanyol és a japán felfogás között, hiszen itt Spanyolországban minden sarkon lehet croissant-t vásárolni, de annak minősége olyan kritikán aluli, hogy azt az ember az ellenségének sem kívánná. Ez Japánban teljességgel elképzelhetetlen lenne, hiszen itt – ahogy már leírtam korábban – a tökéletesség a kultúrájuk szerves részét képezi, ezért semmi értelme nem lenne annak, hogy valaki kinyit egy helyet, ahol aztán silány minőségű termékeket árul. Persze itt is vannak szuvenír boltok a hülye turistáknak, de ide a japánok nagy része soha be nem tenné a lábát. Léteznek ugyanis manufaktúrák és helyi termelők, akiket nem olyan nehéz megtalálni, és sokkal nagyobb értéket képviselnek, mint egy Kínában gyártott hűtőmágnes.

Azok a helyek, ahol a tulajdonos megpróbálja átverni a vendégeit, igen gyorsan lehúzzák a rolót, mivel a japánok elég szigorúak, mondhatni kegyetlenek tudnak lenni egy-egy hely értékelésekor. Aki Japánba utazik, az feledkezzen meg a Google vagy a Tripadvisor értékeléseiről, és jegyezze meg a Tabelog nevű oldalt, ahol ugyancsak 5 csillagos értékelési rendszer létezik, és amennyiben egy hely 3 feletti értékkel rendelkezik, akkor nyugodtan mehet oda bárki. Olyan helyet én még nem láttam ezen a weboldalon, amely elérte volna a 4 csillagot, pláne az ötöt. Olyan, hogy tökéletes hely ugyanis nem létezik egy olyan társadalomban, amelynek szinte minden tagja ezt várja el a másiktól: a tökéletességet. Egy külföldi számára viszont vélhetően alacsonyabban van a léc, noha azért mindenki szeret jót enni és nem csalódni a szolgáltatásban. Olyanra viszont az utazásaim alatt igen ritkán volt példa, hogy szinte minden egyes hely, amelyet meglátogattam, olyan minőséget képviselt, amelyet az ember elvárna.

Egyetlen bártól eltekintve minden egyes étel, amelyet elfogyasztottam, kiváló minőséget képviselt. Nem találkoztam ezt az egy helyet kivéve egyetlen olyan bárral sem, amelynek tulajdonosa úgy állt volna a vendégeihez, hogy elég nekik a rosszabb minőségű étel, elvégre turistáról van szó. Miközben ezt könnyen megtapasztalhatja az ember Európában, addig Japánban szinte kizárt, hiszen mindenkivel szemben – magukkal szemben is – elvárják a tökéletességet és azt, hogy egy olyan élményt nyújtsanak a vendégeiknek, amellyel büszkévé teszik a saját országukat. Nincs semmi túlzás abban, amit állítanak magukról: a japán egy olyan nép, amelyik jobban szereti a saját hazáját, mint bárki más. Találkoztam már persze bőven olyanokkal, akik a hazaszeretetüket szinte minden elé helyezték, de ez itt egy olyan szintet ér el, amelyet én még korábban nem tapasztaltam sehol máshol. Hogy milyen szintet? Azt a következő cikkemből megtudhatják.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!