NEHAZUGGY

A társadalmak fejlődnek, az egyház nem

Lázár Gergő | Ma | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 321,645 forint, még hiányzik 2,678,355 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egyháznak óriási társadalomalakító hatása, kötelességei és feladata is van. Kiemelném, hogy az egyház nem politikai, hatalmi értelemben befolyásol, hanem erkölcsi és lelki értelemben formálja a társadalmat. Ez az alakítás különösen termékeny ott, ahol a társadalom nyitott a keresztény értékekre, de az egyház küldetése minden társadalmi közegben fennáll. (vasarnap.hu)

Sztankó Attila, Dunaharaszti plébános ekképpen fogalmazta meg, hogy milyen szerepe van ma a katolikus egyháznak Magyarországon. Azt viszont valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy a társadalom ugyan valóban nyitott a keresztény értékekre (ezt onnan is lehet tudni, hogy sokan kiállnak a rezsim által meghurcolt Iványi Gábor keresztény ember mellett), az egyházakból viszont kezd nagyon elege lenni. Nem véletlen az, hogy 10 év alatt egymilliónál is több hívet veszítettek el, hiszen a kormány és a katolikus egyház összefonódása sokaknál kiverte a biztosítékot. Ezt viszont az egyházon belül kevesen ismerik be, pláne a nyilvánosság előtt, és inkább arról beszélnek, hogy támadás éri őket azért, mert jobbá szeretnék tenni a világot. Keresztényellenességről, keresztényüldözésről beszélnek és arról, hogy ma meghurcolják azokat, akik felvállalják a hitüket, miközben egyes országokat kivéve ez egyáltalán nem igaz. Magyarországon aztán pláne. Nem igaz, hogy Európában bárhol is azért üldöznének valakit, mert keresztény. Vannak kirívó esetek, de hogy általános keresztényellenességről lenne szó, az véleményem szerint hazugság.

Az embereknek abból van / lett elege, hogy az egyház képtelen beismerni a hibáit, viszont minden gond nélkül elfogadja az adófizetők milliárdjait, miközben messze nem tesznek annyi jót a közért, mint amennyi pénzt kapnak. Nem vitás, hogy vannak olyan általuk fenntartott kórházak, oktatási intézmények, esetleg szociális intézmények, amelyek valóban komoly feladatokat látnak el, komoly segítséget nyújtanak, viszont az sem mellékes, hogy a kormánytól lényegében ajándékként megkapták a magyar közoktatás egy jelentős részét. Ráadásul ez akkor történt, amikor már világos volt, hogy a magyarok zöme nem hívő katolikus, tehát elképzelhető, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a gyermeke katolikus óvodába vagy iskolába járna. Keveseknek van viszont valódi választási lehetőségük, hiszen az egyházi oktatási intézmények sok esetben több pénzt kapnak, mint az államiak, ezért a körülmények nyilván jobbak egy ilyen iskolában. Akkor tehát a szülő kezében van a döntés, hogy kiáll amellett, hogy nem íratja vallásos iskolába a gyermekét, még annak árán is, hogy a gyermeke lehetőségei csökkennek, vagy kvázi megadja magát, és egy olyan oktatási intézménybe adja be a gyermekét, amely ugyan egyházi, viszont több forrással, sokkal megfelelőbb körülményekkel rendelkezik.

Az egyházak vélhetően soha nem fognak eltűnni, de úgy vélem, hogy az idő múlásával az emberek többsége rádöbben arra, hogy sokkal kisebb szükség van a modern társadalmakban arra, hogy egyházi személyek döntsenek arról, hogy milyen irányba haladjon a világ. Elvégre évszázadokon keresztül határozta meg a katolikus egyház, hogy mi a helyes és mi a helytelen, viszont az állam és az egyház szétválasztásával ezeknek az időknek búcsút inthetünk. Pontosabban ez kellett volna, hogy történjen, de a Fidesz-kormány véd- és dacszövetséget kötött az egyházakkal és újra komoly szintre emelte a társadalmi befolyásukat, amit lényegében a politika irányít. Lehet, hogy nem tudnak olyan mértékben hatással lenni, nyomást gyakorolni az egyszerű emberek életét, mint évszázadokkal korábban, de véleményem szerint bármiféle befolyásolás is sok. Persze ha valakinek igénye van az egyház véleményére és iránymutatására, annak legyen lehetősége arra, hogy ezt igénybe vegye –végső soron ezt jelenti a vallás szabadsága -, de ne kötelezzenek erre senkit.

Magyarok millió élnek úgy a nagyvilágban, hogy nem tekintik magukat vallásosnak, nem a vallásuk képezi az identitásuk meghatározó részét, viszont ettől még erkölcsileg elfogadható életet élnek. Nem kötelező kereszténynek lenni ahhoz, hogy valaki jó ember legyen, sőt. Sok esetben a leghangosabb keresztények azok, akik olyan életet élnek, amely teljességgel elfogadhatatlan. Erre tökéletes példa a jelenlegi kormány, amelynek tagjai szeretik kihangsúlyozni, hogy ők mekkora nagy keresztények, miközben folyamatosan olyan törvénytelen(nek látszó) tetteket követnek el, amelyekre nem lehet büszkének lenni. Sok esetben a csendben, keresztény melldöngetés nélkül erkölcsös életét élők azok, akik valódi iránymutatást jelenthetnek sokunknak, nem pedig a Semjén-félék, akik minden platformon azt hirdetik, hogy náluk nagyobb keresztények nincsenek is. Az egyháznak lehet szerepe, legyen szerepe bizonyos társadalmi szinteken, de azt el kellene fogadni, hogy ezen szerepek száma a világ, a civilizáció fejlődésével párhuzamosan csökken. Sokan ma már pszichológushoz mennek, ha valamilyen problémával néznek szembe, nem pedig a paphoz, lelkészhez. Ez egy természetes folyamat része, amelyet nem kellene letagadni, vagy úgy beállítani, mintha ez valójában az emberek szembemenése lenne az egyházzal. Nem az.

Ahogy fejlődnek a demokráciák (még ha sok helyen éppen visszafejlődnek is), úgy csökken az egyházak szerepe, és úgy kénytelenek templomokat átalakítani vagy papokat elbocsátani. Ez egy természetes folyamat, amelyet nem a libsik vagy a kommunisták indítottak el, hanem az emberek jelző nélküli többsége, akik búcsút kívánnak inteni az egyház több száz éves uralmának. Nem kötelező ennek örülni – pláne papként, egyházi emberként -, de attól még illene elfogadni, hogy ebbe az irányba tart az emberiség. Az egyház szerepe egyre csökken világszinten, amely folyamat vélhetően el fog majd jutni a csúcspontjára, ahol megáll ez a csökkenés. Ettől alighanem még messze vagyunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!