NEHAZUGGY

Mi történik, ha a rendeleti miniszterelnök esetleg elégedetlen lesz a választás eredményével?

Érteni vélem, de soha nem fogom megérteni azokat a folyamatosan enervált, hisztérikus idegállapotban lévő sziszegő szagértőket, elemzőket, a közéleti-politikai megmondológia schifferiánus-fodorgáboriánus-hontiánus irányzatának képviselőit, akik – már meg nem tudnám mondani pontosan mióta, de nagyjából azóta, hogy 15 év után először komolyabb remény mutatkozik arra, hogy az Orbán-rezsim esetleg meghaladható, és ki lehet nyitni az ablakot, hogy némi friss levegő beáramoljon, és ne arról szóljon a magyarok élete, hogy ma kit kell legjobban gyűlölni és ma ki mennyit lopott, de nem számít, mert az úgyse a mi pénzünk – minden idejüket és elvitathatatlan tehetségüket arra fordítják, hogy elmeséljék a közönségnek, miért van ez jól így, és mekkora fasz ez a selyemmajom. Milyen ember az, aki lehallgatta a feleségét aki egy idegbeteg, agresszív állat, aki ráadásul rá akarja szabadítani az országra a globalista BlackRock-féle háttérhatalmat, mindmeghalunk, bezzeg akkor nem volt semmi problémája, amikor – hogy egy igazán nagyformátumú politikust idézzünk – Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a tízfillért.

Bizonyos szempontból irigyelni is lehetne ezeket az embereket, bár számomra ismeretlen ez a lelkület, ez a mentalitás ebben a feudális putriban, ahol a tizenhat éve tartó permanens agymosás és kormányzati szabadrablás megkoronázásaként a rendeleti miniszterelnök az Ukrajnában dúló háborúra hivatkozva (és még mondja valaki, hogy ennek a gátlástalan, skizofrén hajlamú szar alak békepárti és nem érdeke, hogy a háború minél jobban elhúzódjon) beleírta egy rendeletbe, hogy akkor mostantól Budapest jogvédelme megszűnik. Ez azt jelenti, hogy az igazságtalan és jogtalan szolidaritási hozzájárulás teljesítése immár nem lehet vita tárgya, ami azt jelenti, hogy a VISSZAMENŐLEGES HATÁLYÚ intézkedés lényegében precedenst teremt arra, hogy ha fennáll az esélye annak, hogy a bíróság a kormányzat ellen ítélne egy perben, akkor utólag rendelettel ki lehet mondani, hogy lófaszt, a kormánynak van igaza, a pert meg kell szüntetni. Vagyis az ország különböző pontjain választási kampányüzemmódban bujkáló Orbán Viktor teljhatalmú uralkodó s.k. elrendelte, hogy a 2023–ban, 2024-ben, illetve 2025-ben esedékessé vált szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos folyamatban lévő pert – a főváros ugyanis jogvédelmet kért a bíróságtól – márpedig a bíróság megszünteti.

Biztosan lesz még bőven idejük ezeknek a derék figuráknak, jogászdoktoroknak, független-objektíveknek, illetve az orbánizmussal szemben rendre alulmaradt, közepesen sikertelen volt politikusoknak és jelenlegi influenszereknek kifejteni, hogy akkor ez még mindig miért nem egy féldiktatúrának kinéző konszolidált európai diktatúra, és Magyar Péter visszataszító személyisége, fideszes múltja, pojácasága, nem utolsó sorban a Tisza Párt eddig megismert jelöltjei és szakértői miért jelentenek nagyobb veszélyt Magyarországra, mint a sáskajárás és a török hódoltság együttesen, de addig is, amíg saját magukat és a kétségtelenül létező közönségüket újra meg újra meggyőzik arról, hogy igazuk van, és Orbánnál csak Orbán, a Fidesznél csak a Fidesz jobb, álljunk meg egy szóra. Főleg, hogy érzésem szerint már megint a kedvenc témámnál vagyunk. Az unortodoxul kedvenc témámnál, ami azzal függ össze, hogy minél inkább fogy az ideje a korrupció pártjának, amely idő ahhoz kellene, hogy ledolgozza a hátrányát az ellenséggel szemben, annál jobban megkeményedik az eddig is kiszámíthatóan keményedő, mindenki pénzéből kifogyott orbáni diktatúra, amely számára a bukás nem opció. Ha Oroszország ukrajnai háborújának örvén a főgonosz simán beleírhatja egy rendeletbe, hogy majd ő a bíróság helyett eldönti, hogy mi az ítélet, akkor kinek van bármilyen kételye afelől, hogy bármit megtesznek, akár az utolsó előtti pillanatban is? Kiben van még szkepszis, hogy háborús rendeletekkel, a választási törvény farigcsálásával, Moszkva segítségével mindenre képesek, hogy elkerüljék a börtönt bukást?

Rengeteg jóhiszemű kommentárt hallottam, olvastam arról, hogy mi mindent biztosan nem fog megtenni a ráutaló jelek sokasága szerint Moszkvától súlyos függőségi viszonyban lévő Orbán-kormány a választásig hátralevő bő két hónapban, hogy miért nem fogják meg se próbálni az utolsó pillanatban eltörölni mondjuk a győzteskompenzációt, ha nyilvánvalóvá válik számukra, hogy a pénisz vesztes oldalán állnak, amiből már nem lehet jól kijönni; hogy pláne nem fogják Brüsszel és Kijev irányából érkező mondvacsinált beavatkozásokra hivatkozva a választást elhalasztani, az eredményét megsemmisíteni. Elismerem, van racionalitás ezekben az érvelésekben. Csakhogy egyrészt a Fidesznél soha senki nem állt távolabb a racionalitástól, az állampárt győztes kártyája mindig a választók érzelmi lerohanása, indulati manipulálása volt, másrészt pedig van itt egy fölöttébb kínzó kérdés: ha egy európai uniós tagállamban keddről szerdára virradóra, egy másik országban zajló háború apropóján bevezetett rendkívüli jogrend (nevezzük jogrendnek) mögé bújva a rendeleti kormány hivatalosan, nyíltan meg tudja szüntetni a hatalmi ágak szétválasztását, akkor ugyan mi szabhat gátat annak, hogy a hatalom megtartása érdekében ne essenek neki baltával a választási törvénynek is, ha az már nem szolgálja az ő érdekeiket? Ha nem volt elég az, hogy bírói tapasztalattal nem rendelkező ügyészeket nevezzenek ki a bíróság élére (AB, Kúria), ha nem volt elég, hogy mocskos szájú, züllött erkölcsű propagandistákat uszítottak rá a bírókra, hogy listázzák őket, vonják kétségbe a függetlenségüket, járassák le őket; és az sem töltötte el őket elégedettséggel, hogy odaszólnak a bíróságra, hogy mi legyen az ítélet, ezzel szemben el kellett menni odáig, hogy a miniszterelnök a maga bölcsességében és mindenhatóságában kormányrendelettel szüntet meg egy olyan pert, ami számára jó eséllyel kedvezőtlen kimenetelű, akkor tényleg azt gondolhatjuk, hogy van még bármi, amitől visszariadnának?

December elején, amikor a kormányzati kivéreztetés miatti csődközeli állapot ügyében Baranyi Krisztina arra kérte, hogy legyen oly jó, és üljön le tárgyalni a főpolgármesterrel, mégse jó ez a háború, amit a kormány Budapest ellen folytat, akkor hepciáskodva kikérte magának, hogy ők háborúznának a fővárossal, a zavarba ejtő párbeszéd végén pedig lekezelően megígérte, hogy ha a főváros nem tudja abszolválni a feladatait, akkor ő majd kifizeti – egyes szám, első személy – a fővárosi alkalmazottak fizetését. Két hónappal később ez lett belőle: visszamenőleges hatályú rendeletet írt alá arról, hogy a korrupt, inkompetens kormánya által bevezetett szolidaritási hozzájárulás miatt nem lehet pert indítani, azonnali jogvédelemnek sincs helye ebben az ügyben, de még a folyamatban lévő pereket is le kell zárni. Tehát miközben az egyik fronton megy a nyomasztás, hogy az ukránok arra készülnek, hogy beleavatkoznak a magyar választásba, a másik fronton Lánczi Tamás szuverenitásvédő veri félre a harangokat, hogy külföldi (értsd: nyugati, brüsszeli) pénzből szervezik a 2026-os választási eredmény megkérdőjelezését és az utcai zavargások előkészítését (!!!), a hatalmi ágak szétválasztása pedig 2026. február 4-én hivatalosan is megszűnt egy kormányrendelettel. Szerintem nem szükséges túl gazdag fantázia annak belátásához, hogy mi történik, ha a miniszterelnök esetleg elégedetlen lesz a választás eredményével. Ugyan ki és mi tudná megakadályozni őt és a bandáját abban, hogy mivel a szomszédos országban háború dúl, a saját enyves kezével írja rendeletbe, hogy majd akkor hirdetik ki a megismételt választás eredményét, ha az olyan lesz ami neki tetszik?

Miközben Mészáros Lőrinc energiavállalatát és az állami energiacéget felmentik a rezsistop költségei alól (a távhővel fűtők pedig lófaszt kapnak a 30 százalékos rezsikedvezmény helyett), Orbán és kormánya lényegében nyílt hadüzenetet küldött a budapestieknek, a magyar polgárok általuk leginkább megvetett részének: ha nem hódolnak be, nemhogy mindent elvesznek, de már a bíróságon sem kereshetik az igazukat. Jogállam a köbön. Magyarországon a törvényeket mindenkinek be kell tartania, ez alól egyetlen kivétel van, amikor a törvények az uralkodó állampárt érdekeit sértik, mert akkor az a törvény lép életbe, hogy lófaszt kell betartani a törvényeket, ha egyszer bele is lehet írni egy rendeletbe, hogy úgyis az van, amit Orbán akar. Tényleg kurvára irigylem azokat, akik el tudják hitetni magukkal, hogy a bizonytalansággal kecsegtető kormányváltásnál jobb ez az orbáni diktatórikus mocsok.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább