NEHAZUGGY

Egyértelmű jelei ezek a demokrácia leépülésének

Lázár Gergő | Ma | 19:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 107,996 forint, még hiányzik 2,892,004 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Washington Post, a világ egyik legismertebb és legelismertebb újságja – a The New York Times mögött a második helyen áll a legtöbb megnyert Pulitzer-díjjal – hamarosan leépíti a dolgozói egyharmadát és teljes rovatok kerülnek veszélybe a Jeff Bezos által birtokolt újságnál. Emiatt sokan menekülni kezdtek a süllyedő hajóról, mivel úgy vélik, hogy halálspirálba kezdett a világ egyik legelismertebb lapja, amely már nem biztos, hogy megállítható, legalábbis úgy szinte biztosan nem, hogy Jeff Bezos marad annak élén. Ennek oka pedig nem más, mint hogy Bezos az újra megválasztott Donald Trump kegyében akar maradni továbbra is, hiszen nem szeretné, ha az általa birtokolt Blue Origin űrcég, vagy az világ egyik legjelentősebb cége, az Amazon megszenvedné Donald Trump haragját. Bezos prioritása nem az amerikai demokrácia egyik legfontosabb alapköve, a Washington Post, hanem a privát cégei, amelyek elképesztő vagyont termelnek számára.

Ez pedig tökéletes bizonyítéka annak, hogy miért nem jó ötlet az, ha egy politikailag befolyásos milliárdos kezébe ad bárki is egy neves újságot, amely amerikaiak millióihoz viszi el a híreket. Persze tudom, hogy a MAGA-fanok számára a Washington Post csak egy genderlap és hazugságokat írnak reggeltől estig – nyilván a Fox News a híroldalak csimborasszója -, de amennyiben valóban összeomlik a lap és az ott dolgozók kénytelenek lesznek szétszéledni, akkor elképesztő veszteség fogja érni az amerikai demokráciát. Sokan ugyanis nem gondolnak bele abba, hogy mennyire fontos a sajtó egy ország számára, hiszen manapság sokan már nem vásárolnak valódi lapokat, ők az internetről tájékozódnak, jelentsen is ez bármit. A Facebookon olvassák a híreket és fel sem ismerik már, ha álhírekkel találkoznak. Sokak számára a több, mint száz éves történelemmel rendelkező lapok egyenlőek a megbízhatósággal és noha mindenki tudja, hogy ezen lapok újságírói is elkövethetnek hibákat, azért nagy az esélye annak, hogy amit ott olvasnak, az nem hazugság.

Donald Trump Amerikájában viszont nem az a fontos, hogy mi igaz vagy mi nem az, hanem az, hogy az embereket meggyőzzék arról, hogy nekik van igazuk. A valódi újságírókat propagandistáknak állítják be és megpróbálnak mindig egy olyan perspektívát bemutatni, amelyen keresztül ők jönnek ki jól a helyzetből. Emlékezzünk csak az ICE által elkövetett gyilkosságokra, amelyekről ma még valódi független lapok megírták a valóságot, de könnyen lehet, hogy ezek kicsinálásával már csak azt olvashatnánk, hogy minden legális volt és a két meggyilkolt civil magának kereste a bajt. A mai amerikai demokráciában nincs szükség ellentétes hangokra, olyan újságokra, amelyek megírják a valóságot, hiszen mint tudjuk, a diktatúra egyik legnagyobb ellensége a szabad sajtó, nem véletlen, hogy Orbánék is elsők között a hazai lapoknak mentek neki, hogy ők irányíthassák a közbeszédet. Az Origo, majd az Index kinyírásával hatalmas űr marad a magyar sajtóban, noha azért még mindig akadnak olyan lapok, amelyek többé-kevésbé függetlenek és megírják a valóságot.

Azonban a Washington Post össze sem hasonlítható a Magyarországon bedarált lapokkal, hiszen mégis csak emberek százmillióit szólítják meg, pontosabban szólították meg annak idején. Azt követően ugyanis, hogy a lap, megszakítva a tradícióit nem állt ki egyik elnökjelölt mellett sem – ezzel lényegében Trump mellé állt – több százezer egykori olvasó mondta le az előfizetését tiltakozásul. Noha a mai napig jelennek meg kiváló írások, sokan látják, hogy egyre inkább meg van kötve a keze az ott dolgozóknak, ezért sokan már maguktól távoztak. Ezt követően viszont a dolgozók egyharmadának kirúgása csak rontani fog a helyzeten és az egykor nívós és óriási lapbirodalom egyre kevésbé válik majd jelentőssé, ami idővel csökkenteni fogja az elismertségét és könnyen lehet, hogy már soha nem lesz képes újra visszanyerni az olvasói bizalmát. Persze Amerikában azért akadnak hatalmas múlttal rendelkező lapok, de akkor sem szabad úgy tekinteni a mostani helyzetre, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ugyan nem tudni pontosan, hogy a Washington Post végét jelentheti-e idővel ez a döntés, de hogy azt megtanulhatjuk, hogy nem szabad egy milliárdos kezébe adni egy lapot, pláne nem olyan milliárdos kezébe, aki közvetlenül be van kötve a Fehér Házba, az egészen biztos.

Donald Trumpnak még legalább három éve van arra, hogy elérje a céljait és ha megnézzük, hogy milyen gyorsan erodálja az amerikai demokráciát, akkor tarthatunk attól, hogy az elnöksége végére egy olyan Egyesült Államokat fog átadni az utódjának – már ha nem írja át az Alapatörvényt és próbálja meg megszavaztatni magát harmadik alkalommal is amerikai elnöknek -, amelyre sokan nem fognak már ráismerni. Noha az is elmondható, hogy már most is nehéz ráismerni az egykori szabadság földjére, ahol emberek százezreit toloncolják ki, akár erőszakkal is. Az amerikai demokrácia leépülése elképesztően gyors, ezen az úton a Washington Post csak egy mérföldkő, de egészen biztosan nem az utolsó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!