NEHAZUGGY

Elrettentő példa

Lázár Gergő | Ma | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,213,196 forint, még hiányzik 786,804 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben egy olyan bejegyzéssel találkoztam a Redditen, amely arra ösztönzött, hogy én is megemlékezzek a témáról, elvégre van némi rálátásom a dologra. Egy vélhetően amerikai posztoló arra a kérdésre várt választ, hogy a spanyolok miért ellenségesek az amerikaiakkal szemben? Nem érti a posztoló, hogy miért nem áll be a sorba Spanyolország és miért nem Izrael-barát, miért beszélnek az emberek negatívan az iraki háborúról és miért van ellenükre az intervenciós ideológia, amire tökéletes példa a legutóbbi venezuelai emberrablás. A posztoló persze megkapta a válaszokat amerikaiaktól és spanyoloktól egyaránt, de erre én is reagálni szeretnék, hiszen Spanyolországban élek, valamint igen sűrűn dolgozom amerikaiakkal, aki szeretik kifejteni a véleményüket sok mindenben. Sőt, akadnak amerikai barátaim is, ezért pontosan tudom, hogy ugyan az emberek többsége eltérő, de azért valóban létezik egyeseknél egy olyan amerikai felfogás, amely sokakra jellemző, függetlenül attól, hogy egyébként kit támogatnak a Fehér Házban.

A spanyoloknak nem az amerikaiakkal van baja – soha nem is volt -, hanem leginkább azzal, amit az amerikai politika képvisel, különösen mostanság. Azzal van bajuk, hogy több esetben is a spanyolok itták meg a levét annak, hogy belerángatták őket különböző konfliktusokba, amire tökéletes példa a 2004-es madridi Al-Kaida által elkövetett terrortámadás. A spanyoloknak elegük van abból, hogy az Egyesült Államok kormánya úgy viselkedik, mintha bármit megengedhetnének maguknak, hiszen annak, amit világszerte véghez visznek, következményei vannak, méghozzá mindenki életére. Viszont félreértés ne essék, egyetlen spanyolnak sincs problémája az amerikai polgárokkal, hanem azzal, amit az amerikai kormány képvisel. A spanyolok nem utálják sem a turistákat – számtalan alkalommal kaptam ezt meg én is a túráim során, miszerint a spanyolok vízipisztollyal támadják a turistákat, mert azt akarják elérni, hogy hazamenjenek -, sem pedig az amerikaiakat. De ha már itt tartunk vélhetően bármely más ország lakóját sem, hiszen semelyik polgár nem egyenlő a kormányával.

Ha ugyanis ez így lenne, akkor engem is meg lehetne köpködni külföldön azért, amit Orbán Viktor véghezvisz a politikában. De én soha nem szavaztam Orbánra és soha nem is értettem vele egyet, ezért elég nehéz lenne azzal megvádolni, hogy támogatom a politikáját. Ez igaz volt szinte minden olyan amerikaira, akikkel eddig találkoztam. Ők ugyanis számtalan alkalommal elmondták – és ez bőven a venezuelai és a grönlandi események előtt volt – hogy nem értenek egyet a kormányuk politikájával és szégyennek tartják az elnöküket. Azt viszont meg kell érteniük az amerikaiaknak, hogy egyetlen nemzet sem köteles eltűrni, pláne egyetérteni azzal, amit egy másik ország művel külpolitika címszóval. Nagyon sok európai országnak és kormányának megvan a véleménye arról, amit az Egyesült Államok kormánya művel mostanság, de félnek azt kimondani. Jelenleg Spanyolországnak olyan miniszterelnöke van, aki éppenséggel nem tart attól, hogy súlyos következményei lennének annak, hogy elmondja a véleményét arról, amit az amerikai kormány tesz világszerte.

Mint ahogy a spanyolok elmondták a véleményüket gázával kapcsolatosan is, úgy most is elmondták és elmondják a véleményüket Amerikával kapcsolatosan. Ezt nem kötelező szeretni, vagy egyetérteni vele, viszont mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy véleményt formáljon. És ugyan az igaz, hogy az amerikai kormány egyáltalán nem egyenlő az ott élő emberekkel, ezért egyetlen állampolgárt sem lehet megítélni a kormánya alapján, azért abban vélhetően sokan egyetértenek, hogy az amerikaiak egy részére jellemző egyfajta hozzáállás a világhoz és más népekhez. Nekem is van olyan barátom, akivel már számtalan alkalommal kaptam azért össze, mert úgy viselkedik, mintha az Egyesült Államok lenne a Föld legjobb országa és a mintademokrácia, amire mindenkinek szüksége van. Ezt konkrétan ki is mondta, mármint azt, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan ország sem a világon, amely jobban működne, mint az Egyesült Államok.

Egyesekben dúl a felsőbbrendűségi hajlam és komolyan hiszik, hogy mindenki amerikai akar lenni. Ezért is lepett meg sok amerikait az, hogy a grönlandiak kimondták, hogy ők nem akarnak Amerika része lenni. Nem kérnek a hadseregből és a védelmükből, mivel vagy a dán királyság része kívánnak maradni továbbra is, vagy önállósodni szeretnének, de nincs igény arra, hogy Amerika átvegye az uralmat a sziget felett. Kanada is hasonlóan reagált arra, amikor Donald Trump kijelentette, hogy sokkal jobban járnának, ha az USA ötvenegyedik államává válnának. Az ilyen gondolkodásmód nem oda vezet, hogy egy országnak még több partnere lesz, hanem inkább oda, hogy még azok is elgondolkodnak Amerika céljain, akik eddig partnerüknek tekintették őket. Egészen egyszerűen fel kell fognia az amerikai kormánynak és az őket támogatóknak is azt, hogy igen kevesen tekintenek úgy az Egyesült Államokra – de legalábbis Európában – , mint egy tökéletes államra, amelynek példáját követni kellene.

Az a nagyképű, pökhendi viselkedés, amely jelenleg jellemzi az amerikai politikát, elképesztően taszító. Pont ezért fogalmazott meg erős véleményt nem csak a spanyol kormány, de a spanyol nemzet is akkor, amikor kimondta, hogy mit is gondol a jelenlegi kormányról. A spanyolok nem tartanak a következményektől, ami különlegessé teszi őket, hiszen ameddig a britek, vagy a németek csak nagyon diplomatikus reakciókat mertek megfogalmazni Trump politikájával kapcsolatosan, addig a spanyol kormány elmondta, hogy mit is gondol a kialakult helyzetről. Nem kell persze ezzel egyetérteni, de tisztelni kell azt, hogy az emberek véleménye eltérő és azt is, hogy sokan nem úgy gondolják, hogy jelenleg az Egyesült Államok az az ország, amelynek példáját bárkinek is követnie kellene sőt, inkább ennek az ellenkezője az igaz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!