NEHAZUGGY

Határok, korlátok, vörös vonalak

Lázár Gergő | Január 31, Szombat | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,181,465 forint, még hiányzik 818,535 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanság egyáltalán nem minden ok nélkül lényegében Donald Trump dominálja a híradásokat, mivel az újév kezdete óta annyi bejelentést tett, amennyit szerintem egyetlen elnök sem tett a négyéves elnöksége alatt. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, hiszen annyi fronton harcol egyszerre ez a békepárti ember – az újévre az volt a kívánsága, hogy legyen világbéke, majd két nappal később elraboltatta Nicolas Madurót és feleségét -, hogy követni is nehéz. Viszont azt lehet látni, hogy már a sajátjai is azon a véleményen vannak, hogy egyszerűen nem normális, amit tesz. Persze még kis számban vannak ezek az emberek, viszont azt se felejtsük el, hogy még három éve van hátra az elnökségéből, feltéve, hogy nem írja át az alaptörvényt és próbál harmadszorra is amerikai elnök lenni. Sokan azt sem gondolták volna, hogy Grönlanddal kapcsolatosan nem viccel – emlékszem, még az én ismerőseim is nevetgéltek a fenyegetésén -, hogy aztán rádöbbenjenek arra, hogy komolyan beszél.

Többször leírtam már, hogy kedvenc olvasmányom a brit jobboldali lap, a DailyMail, amelynek követői – legalábbis azok, akik előszeretettel kommentelnek a cikkek alá – kemény Donald Trump-fanatikusok, viszont az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy már ezek az emberek is úgy vélik, hogy Trumpnak kezdenek elmenni otthonról. Elrabolta Madurót és feleségét, megfenyegette büntetővámokkal mindazokat, akik nem értenek egyet azzal, hogy Grönlandra szüksége van Amerikának, majd átvette a Nobel-békedíjat a nála szánalmasan kapaszkodó venezuelai ellenzéki vezetőtől. Egyre többek szerint egész egyszerűen kiszámíthatatlan, amit művel, és noha voltak azért rossz elnökei az Egyesült Államoknak, ennyire kiszámíthatatlan, öntelt és nárcisztikus elnöke talán még soha. Ez persze lehetne egy ország belügye, de mivel az Egyesült Államok szereti a világ vezetőjét és rendfenntartóját játszani, ezért egy amerikai elnök döntései kihatással vannak szinte az egész világra.

Én lennék a legboldogabb, ha nem kellene erről napi szinten cikkezni, de nehéz kikerülni ezt a témát, hiszen ma már szinte mindannyiunk életét befolyásolja az, hogy egy elmebeteg elnöke van az Egyesült Államoknak. Hogy az amerikai kormány ellenséges az EU-val szemben és ők próbálják megmondani nekünk, hogy itt miként kellene élnünk az életünket. Miközben a saját belügyeiket is képtelenek megoldani, amire tökéletes példa, hogy már a hadsereg bevetésén agyal Trump az ország területén. Véleményem szerint az Egyesült Államok jobban tenné, ha a saját belügyeivel foglalkozna, noha kétségtelen, hogy ahhoz, hogy továbbra is dominálni tudja a világot az kell, hogy rátegye a kezét a külföldi olajra és nyersanyagokra, amelyek által olcsón tudja működtetni az iparát. Trump tart attól, hogy Kína olyan kapcsolatokat alakít ki más országokkal, amelyek aláássák az amerikai dominanciát, ami alapja annak, hogy dollárban mérjék a világgazdaságot és mindenki tartson attól, hogy Amerika a hadseregével leváltja a kormányát, vagy átveszi az irányítást egy földrész felett.

Trump egyfajta bullyként próbál uralkodni és mindenki tudtára akarja adni, hogy az van és lesz, amit ő eldönt. Már nem is az amerikai kormány, hanem ő maga. Orbánhoz hasonlóan hiszi, hogy tőle rettegnek az országok és az ő döntéseitől mindazok, akik próbálnak diplomatikus válaszokat adni Trump ötleteire, nem pedig az amerikai hadseregtől, vagy a gazdasági gépezetüktől. Trump elfelejti, hogy az amerikai dominanciát nem ő építette kit a két dolgos kezével, hanem az őt megelőző amerikai kormányok. Az Egyesült Államok a múltjának és az akkor hozott döntéseinek hála nevezhető ma is a világ domináns gazdaságának és katonai erejének, viszont ezzel kevesen éltek vissza olyan szemmel láthatóan, mint Trump. Persze puccsokat korábban is elkövettek amerikai kormányok, viszont azt ritkán dörgölték mások orra alá, viszont azzal, hogy egy ilyen helyzetet teremtett, Trump azt is elérte, hogy a korábban ezt a dominanciát elfogadó országok, akik partnerei voltak az Egyesült Államoknak ma már elgondolkodnak azon, hogy a jövőben kivel is üzleteljenek.

Trump tehát azzal, hogy ilyen módon viselkedik az elviekben partnereivel, könnyen elérheti, hogy az amerikai dominancia az ő ideje alatt halványul majd el. Nyilván ez nem egy, vagy két év alatt fog semmissé válni, de ha esze van a nagyhatalmaknak, akkor tanulnak ebből az elnökségből és új szövetségeket kötnek, hiszen képtelenség egy olyan nagyhatalomban bízni, amely felrúg szinte minden írott és íratlan szabályt, valamint veszélybe sodorja a világ békéjét. Jelenleg Grönlandról van leginkább szó, de az igazság az hogy megemlítette többek között Kubát és Kolumbiát is Trump. Jól láthatóan Venezuelát még elnézte neki a világ – noha nem értem miért, de ez talán ma már nem is fontos – és vélhetően eléri, hogy egy baráti (báb)kormány vegye ott át a hatalmat, akiknek köszönhetően majd ömölhet az olcsó olaj, valamint ritkafémek az országba, de kérdés, hogy azt a bizonyos húrt meddig lehet feszíteni?

Kolumbia vagy Kuba lerohanását is mindenféle valódi ellenállás nélkül véghez tudja majd vinni? Nem fognak teljesen elfordulni tőle a korábbi partnerei, ha bebizonyítja, hogy szinte bármire képes? Amikor már a saját szavazói is úgy vélik, hogy túlment minden határon, akkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy talán még az ő erejének is vannak korlátai. Venezuelát tehát megúszta, de semmi garancia nincs arra, hogy más országok esetében is hasonló módon reagál majd a nemzetközi közösség. Elvégre mindennek van határa, még az amerikai, pontosabban a trumpista felsőbbrendűségnek is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!