Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek!
Azt szeretném mondani legelőször is, hogy nyehehe. Emlékszik valaki a Ben-Hur híres jelenetére, amikor a harci szekerek versenyeznek egyfajta nemzeti vágta keretében, és az egyik szekér kerekein lévő – legalábbis úgy emlékszem, a kerekein volt. Ha mégsem, elnézést kérek, annyira nem lett kedvencem a film, hogy egynél többször megnézzem – tüskék ledarálták a másik szekér kerekeinek a küllőit, amitől a ledarált szekér vidáman tovább vágtatott. Ám az ármányos illető – a tüskés – fazékkal a fején tovább próbálkozott, végül már az ostorral nem a szerencsétlen lovakat csépelte, mint előtte, hanem a versenytársát. Az pedig megunva a dicsőséget kitépte a kezéből az ostort, jól pofán csapta, de csóri fazékfejű itt még nem úszta meg, mert felborult a szekere és néhány arra járó ló kissé összetaposta. Pépesre. Szóval franc tudja miért, de nekem ez a jelenet jutott eszembe Orbán Viktor kínlódásáról. Neki nincs fémtüskéje, helyette Dankó rádió jártasságija van, Gáspár Evelinje van, két orosz bombatámadás között magyar iskolákat robbantással fenyegető ukránja és a Tisza Pártból távozó sztárja – sajnos nem jegyeztem meg az illető nevét -, aki jól lerántja a leplet a pártról és Magyar Péterről. Nem tudom, ezek kitartanak-e áprilisig, vagy ki kell még találni valamit. Remélhetőleg senki nem lövi el a fülcimpáját a választások előtt.
Gondolom, az eredeti cél az lehetett a digitális szabadságharcosokkal is, hogy több profilt használva trollkodjanak az ellenzéki oldalon és dicsőítsék Orbán Viktort és a kormányt. De sajnos a jelentkezők sem okosabbak, sem az online térben jártasabbak, sem fiatalabbak nem lettek, így már nem lehetett őket kiképezni ilyen harci feladatokra. Zsebbe kellett nyúlni és fizetni olyanoknak, akik kicsit profibb módon kezelik a számítógépet mint az a néni, aki azért boldog, mert Orbán Viktor azt mondta, hogy ő boldog. Vagy valami hasonló. A gond csak az, hogy a kormánypárt és a propagandáért felelős hadosztály egyáltalán nem érti a közösségi média működését. Erőlködnek, de sok értelme nincs. A trollokat az értelmesebb emberek – és ők sokkal többen vannak – olyan rutinosan kerülik ki, hogy igazából semmi eredményt nem tudnak elérni. A tömegével alkalmazott – és lássuk be, iszonyúan silány minőséget produkáló – influenszereken is többnyire röhög mindenki. Fél évnyi ilyen vergődést Lázár János simán lenulláz három mondattal.
A kormány addóságrendezési támogatást ad egészségügyi intézményeknek – derül ki a péntek este megjelent Magyar Közlönyből.
A kormány indoklása szerint a rendelettel lehetővé válik az évközi tartozások rendezése. A működési támogatást azok a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátást nyújtó állami, önkormányzati, egyházi tulajdonú egészségügyi szolgáltatók kapják meg, akiknek 2025. december 31-én fennállt, lejárt tartozásuk volt. Rajtuk kívül támogatásra jogosult a felsőoktatási intézmény részeként működő klinikai központ. A támogatás összegét a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) állapítja meg. (Telex)
Már az elnevezés is gyanús. Eddig hitel-konszolidálásnak nevezték, mostanra támogatás lett belőle. Ez – ismerve a jogászkodó kormány esze járását és gyanítva az államkassza állapotát – alighanem azt jelenti, hogy a lejárt hitelek egy részét tudják csak rendezni belőle a kórházak. Ami megint azzal fog járni, hogy a kisebb beszállítók tönkre mennek, mások csak előrefizetés esetén hajlandóak teljesíteni a megrendelést. Így megint hiány alakulhat ki bizonyos, a gyógyításhoz elengedhetetlenül szükséges eszközökből és termékekből. Mondjuk egy rutinos magyar beteg eddig is vitt magával kórházi tartózkodás esetén pizsamát, ágyneműt, kanalat, poharat, vécépapírt, szappant, törölközőt, plédet, lázmérőt, vérnyomásmérőt, kötszert, gyógyszert, ápolónőt, orvost. A lepukkant műtőt és a rozsdás ágyat a kórház biztosította.
Kevesebb mint két év alatt 15 szakorvos hagyta ott a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet (OPAI), ezért a kórház pszichiátriai osztályain dolgozó orvosok most egy petícióban egyebek között azt is sürgetik, hogy két osztályt azonnal zárjanak be. A Belügyminisztérium alá tartozó egészségügyi államtitkárság azt írta a Telexnek, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) megkapta a petíciót, vizsgálja az észrevételeket, foglalkozik a szakmai felvetésekkel. (Telex)
A hírek szerint a szakorvosok távozásának az oka az, hogy bár több elismert szakember jelentkezett az intézmény főigazgatói posztjára, Rétvári Bence ismeretlen oknál fogva egy üzemorvost nevezett ki. Ami csak egy dolog, de az orvosok elmondása szerint semennyire nem ért az intézmény vezetéséhez, ám sikerült toxikussá tenni a légkört maga körül. És ahogy ez már lenni szokott, az ott maradó szakemberek terhelése olyan nagy mértékben megnövekedett, hogy már ez is egy ok lett a felmondásra. Gondolom, Pintér Sándor majd kivezényel néhány rendőrt, és azok interjút készítenek a betegekkel. A Szőlő utcai intézetben is nagy sikere volt a dolognak. Jó is az, amikor az adott feladathoz semennyire nem értő, ám a Párthoz hűséges figurák kerülnek vezető pozíciókba. Itt nem csak a főigazgatóra gondolok, hanem Rétvári Bencére és Pintér Sándorra is. Ebben az országban senki nem ott van, ahol lennie kellene.
Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.