NEHAZUGGY

Európa elrablása – vagy nem

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,181,465 forint, még hiányzik 818,535 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A bevándorlás és az európai kultúra jövőjének kérdése az elmúlt évtizedben a kontinens egyik legmeghatározóbb politikai és társadalmi vitájává vált. A kritikus hangok szerint a tömeges migráció nem csupán demográfiai kihívás, hanem mélyreható kulturális átalakulást is magával hoz. Ennek a lassú, “csendes” nyugati társadalmak kohézióját aláásó folyamatnak a hangos kivetülése a palesztin kérdés európai problémává transzformálása.

A bevándoroltatással felduzzadt muszlim közösségek önálló politikai közösségként való megjelenésével a “palesztin kérdés exportálása” nem csupán külpolitikai kihívás, hanem Európa számára belbiztonsági és kulturális identitásbeli krízissé vált, amely próbára teszi a kontinens hagyományos békefenntartó intézményeit és jelentős nyomást helyez a mindennapokra.

Az „Európa elrablása” metafora ma már nemcsak a mítosznak, hanem a kontinens sorsáért aggódóknak fontos hivatkozási pont, jelezve a félelmet egy olyan jövőtől, ahol a földrész elveszítheti eredeti kulturális arculatát, életmódja gyökeresen átalakul és közel -keleti konfliktus zóna vonásokat vesz fel.

A megoldás végtelenül egyszerű (lenne) ám a globális pénzügyi és gazdasági elit profitéhsége, a neomarxista kulturális elit Európa és annak szakrális-kulturális alapját képező kereszténység ellenessége nem teszi lehetővé, hogy az EU véget vessen a tömeges, ellenőrizetlen migracionak. Mi magyarok a legtöbb, amit a figyelmeztetés mellett tehetünk, ha kimaradunk ebből az önsorsrontó politikából, ám ezt csak akkor tudjuk véghez vinni, ha patrióta kormányunk marad, aki, ahogy eddig is, határozottan nemet mond erre az öngyilkos politikára!

Nagyon sokszor, nagyon sok helyen beszéltek már az emberek arról, hogy milyen hatásai vannak az európai életre a bevándorlásnak. Pontosabban az Afrikából és Közel-Keletről érkező bevándorlásnak, mivel ne legyünk naivak, az európai polgárok egy részének nem a kontinensen belüli vándorlással van gondja, hanem a más területekről érkezőkkel. Ennek oka – többek között – az eltérő kultúra, amely sokszor a muzulmán valláson alapszik. Ez valóban egy eltérő kultúra sokak számára, viszont az igazság az, hogy a legtöbb európai országnak nem nagyon van más választása, hiszen a jelenlegi állás szerint éveken, vagy évtizedeken belül egészen egyszerűen nem lesz elég dolgozó korú lakos, akik elő tudják teremteni a nyugdíjakhoz szükséges befizetéseket. Hiszen a legtöbb nemzet folyamatosan öregszik, amelynek eredményeként az egyre csökkenő létszámú fiataloknak kell majd előteremteni az egyre több nyugdíjasnak a befizetéseket.

Az ugyanis nem úgy van, hogy amit az ember befizet a nyugdíjalapba, azt a kormány szépen elteszi és amint nyugdíjba vonul az ember, kifizeti havi juttatások formájában. Ezeket a befizetéseket a kormányok felhasználják, hiszen nem lenne értelme a pénzt egyszerűen ott hagyni, jobb helye van a gazdaságban. Ezek a pénzek tehát – ha úgy tetszik – elköltsére kerülnek, tehát ezek előteremtése a fiatalabb, dolgozóképes korúak feladata, akiknek a száma egyre csökken. Erre nem talált még megoldást senki, hiszen lehet próbálkozni a családok támogatásával – ezzel próbálkozik Magyarország és annak idején Lengyelország is -, de ez ezidáig nem vezetett sikerre. A szemmel is látható különbséget ezidáig a migránsok befogadása okozta, hiszen ezek a többségében fiatalabb egyének sokszor letelepedésüket követően családot alapítanak, illetve maguk is befizetnek a közösbe, amivel hirtelen megnövekedik az elkölthető pénz, amelyet a nyugdíjak kifizetésére is lehet fordítani. Emiatt lódult meg például a spanyol gazdaság is, amely az elmúlt években több millió külföldi polgárt fogadott be és adott lehetőséget arra, hogy a munkaerőpiac részesei legyenek.

De ugyanez igaz a németekre, vagy a franciákra is, akik a migránsok nélkül vélhetően már jó ideje vagy stagnálnának, vagy konkrétan csökkenne a gazdaságuk. Hogy a befogadott bevándorlók egyes országokban problémákat okoztak? Ez így igaz, viszont erre nem az a megoldás, hogy egy az egyben megtagadjuk minden ide érkezni kívánó ember belépését, hanem az, hogy megfelelő eszközökkel korlátozzuk az érkezésüket. Persze a magyar kormány azt állítja, hogy ők pontosan ezt teszik, de az igazság az, hogy a muzulmán bevándorlókat egészen egyszerűen nem engedik be az országba, miközben vendégmunkások tízezreivel árasztották el a munkaerőpiacot. Ez ugyan lehet, hogy segít némileg a gazdaságon, de egy fenntarthatatlan állapotot hoz létre, amely hosszútávon egészen biztosan nem kínál semmiféle megoldást. A magyar gyermekek ugyanis nem születnek olyan ütemben, mint ahogy azt sokan szeretnék, annak ellenére sem, hogy a kormány szerint ők ott segítenek a családokon, ahol csak tudnak.

Nem állítom, hogy csak és kizárólag a nyugati módszer válhat be, de hogy a magyar nem működik, az egészen biztos. Az igaz, hogy nincsenek terrorista merényletek Budapest utcáin, de ugyanez igaz Spanyolországra, vagy Olaszországra is. A németeknél és a franciáknál valóban vannak problémák, ez nem vitás – vagy épp a svédeknél -, de ha az előbbi mediterrán országokban erre nem igazán van példa, akkor nem lehet, hogy nem magával a bevándorlással van a probléma, hanem inkább annak kezelésével? Nem lehet, hogy a megfelelő szabályokat követve a migránsok konkrétan még akár a jövőnket is megalapozhatják? Elvégre szükség van munkaképes egyénekre, akiknek igencsak híján van több fejlett nyugati ország is. Tehát vagy megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat ezzel kapcsolatosan, vagy elfogadjuk, hogy ugyan nincsenek muszlimok az országunkban, de pénz sem lesz majd arra, hogy a nyugdíjakat legyen miből kifizetni. Lehet persze vádolni a kormányt – és kell is, hiszen amilyen bűn csak létezik, azt ők elkövették -, de még a jól működő kormányok is küzdenek ezzel a problémával.

Viszont azt, hogy Orbán bukásával egy migráns korszak következne be, igen nehéz lenne elképzelni, hiszen Magyar Péter ezt soha meg sem említett. Persze nyilvánvaló okok miatt – azzal borzasztó sok szavazatot veszített volna -, de ez még nem változtat a tényeken. Magyarország vélhetően soha nem lesz olyan ország, amely otthont ad majd bevándorlók millióinak, hiszen egészen egyszerűen nem olyan a történelmünk, viszont azon el kellene gondolkoznunk, hogy mégis miképpen tudjuk megmenteni az ország jövőjét, hiszen a jelenlegi állás szerint lassan, de fogyunk. Azzal pedig, hogy egyre kevesebb magyar van az országban, az ország sorsát is megpecsételjük. Viszont ennek megváltoztatásához az kellene, hogy ne egy keleti diktatúra uralkodjon az országban, hanem egy olyan kormány, amely számára az állampolgárai a legfontosabbak, nem pedig az, hogy mennyi pénzt lehet még ellopni a közösből.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!