VENDÉG

Hazafelé

A történet tisztán fikció

Az autó motorja halkan duruzsol, alig hallatszik be az utasfülkébe. Kint az országút, Kaposvár már rég mögöttük. A műszerfalon halvány narancssárga fény, a termoszban kávé.

Négyen ülnek a járműben, régi barátok, sok-sok közös projekttel a hátuk mögött. Egyetemi HÖOK-os évek, éjjeli szórólapozások, számtalan buli, Balaton, Tusványos… a hőskor.

Zádor vezet. Ritka név, ritka mosoly. Volt választókerületi koordinátor, most „tanácsadói státusz” az egyik minisztériumban. Természetesen szolgálati autóval. Szerette ezt a kis Skoda Superb-et. Nem feltűnő, még az Audi 8-asban terpeszkedő Lázár sem foghatja rá, hogy „luxizna”, épp csak túlcsordult a húszmillión, amikor két éve a minisztérium megvette neki. Szerény, szürke, feltűnésmentes autó, persze DCC Plus adaptív futóművel és progresszív kormányzással, többfunkciós, szellőztethető masszázsülésekkel, LED Mátrix fényszórókkal és adaptív világítással. Ennyi azért csak kijár a korlátlan használatú MOL-kártya mellé, amivel Réka, a felesége is nyugodtan tankolhat. Mellette Zétény ül, egyetemi barátja, frissen kinevezett országgyűlési képviselőjelölt-helyettes, hivatalosan „stratégiai tartalék”. Ő egy másik minisztériumban szakértősködik, igazából politikai biztosként szolgál. Figyeli a dolgozók beszélgetéseit, levelezését, sohasem lehet tudni, hol bújik meg az ellenség, ahogy viccesen mondani szokta: „Vigyáznom kell, nehogy az ellenség keze a minisztériumba is betegye a lábát!” Hátul Kund, kerületi Fidesz-elnök, őt a kerületi önkormányzat Fidesz-frakciója fizeti, illetve az egyik nagy építőipari cég fizetési listáján is szerepel, mint tanácsadó. Ne hagyjuk ki a közműcég felügyelőbizottsági pozícióját, onnan is csurran-cseppen havi néhány milliócska. Mögötte Bese, helyettes államtitkár-helyettes egy olyan területen, amit még ő sem tud röviden megfogalmazni. Csak névrokon Bese atyával, ráadásul neki ez csak a keresztneve, ám amikor a homoszexuális, gruppenező pap ügye kipattant, sok kellemetlenséget okozott neki. Ő sem panaszkodhat, felesége bent ül három nagy cég felügyelőbizottságában is, s a két gyerek nevén lévő négy kiadott budai lakásuk is szép hasznot hoz.

Most, hogy véget ért a kaposvári szeansz, ahogyan jöttek, éppúgy együtt indulnak haza, Budapestre. Jó negyedóráig nagy csend, emésztik még az élményeket, aztán Zétény felsóhajt.

– Na… hát ez se lett vidámabb, fiúk!

– Mikor volt az utoljára? – morog Zádor. – Talán amikor még a Fidelitasban azt hittük, hogy ez tényleg valamiről szól.

Kund felröhög hátul.

– Ugyan már. Akkor is ugyanerről szólt. Csak még nem volt pénz. Csak az ígérete.

Bese megigazítja a zakóját, mintha még mindig a gyűlésen ülne.

– Figyeljetek, amit ma ott láttunk… az nem stratégia volt, hanem pánikreakciók.

Zétény az ablakon kifelé bámul.

– Orbán… – mondja ki halkan. – Láttátok az arcát?

Zádor bólint.

– Össze van rogyva. Már nem csak fizikailag, hanem… belül is. Mintha már nem ő döntene, csak rábólintana arra, amit elé tesznek.

– Mint a kegyelminél – szúrja közbe Kund.

Egy pillanatra csend lesz. A szó ott marad a levegőben.

Bese sóhajt.

– Az volt az igazi politikai vakság. Engedni egy barátnő könyörgésének egy ilyen ügyben! Lévainak akkor elment az esze, nem tudom, mit képzelt?! Egy senkiházi „becsületét” védeni, s ráadásul felmentetni minden jogkövetkezmény alól! Egy személyes ügynek alárendelni az egész magyar jogszolgáltatást! Azt hitte, rutin. Mint régen. A főnök meg rábólintott. Vagy nem tudta miről van szó, vagy tudta, de ő is azt hitte, bármit megtehet. Mint régen.

– Csak közben már minden más lett. – mondja Zétény. – És a két nő vitte el az egész balhét. Belebuktak valamibe, amihez semmi közük nem volt. Igaz, Novák Katit az a félhülye „barátja” is megvezette. Balog is jobban járt volna, ha Jézus tanításaival meg az egyházával törődik.

Kund hátradől.

– Én mondtam akkor is. Mondtam, hogy ez nem fér bele. De hát… – széttárja a kezét. – Ki voltam én?

Zádor felnevet, keserűen.

– Egy volt körzeti senki. Mint mindannyian. Csak más-más szinten. Mind lentről indultunk.

Kund előrehajol.

– Nekem Varga Judit… – elhallgat. – Tudjátok, hogy az egyetemen együtt jártunk szemináriumra. Tudjátok, milyen volt? Precíz. Hideg. És aztán ez… egyetlen rossz döntés, egy aláírás, és minden felgyulladt körülötte.

Zétény legyint.

– Ugyan. Nem egy kérés volt. Egy rendszer volt, ami azt hitte, hogy soha nem kell fizetni.

Kund elvigyorodik.

– Mert eddig nem kellett.

Nevetnek. Rövid, csúnya nevetés. Aztán Zádor egy hirtelen mozdulattal feltekeri a rádiót.

– Na, halljuk, mit mondanak rólunk, barátaim! – morogja. – Hátha megnyugszunk.

A Kossuth rádió hangja betöltötte az autót. Ünnepélyes, túlkomponált a bemondó hangja:

„A miniszterelnök mai kaposvári beszédében hangsúlyozta: Magyarország nem sodródhat bele mások háborújába, mi a béke oldalán állunk, és nem engedjük, hogy idegen érdekek döntsenek helyettünk.”

Egy pillanat csend. Aztán Kund felhorkan.

– Basszátok meg! Tényleg vannak még olyan idióták, akik ezeket a sült baromságokat elhiszik? Ennyire nem nézhetjük le a szavazóinkat! „Nem sodródhat bele” – ismétli. – Mintha egy gumimatracon lebegnénk a Balatonon.

Zétény felröhög.

– Békeoldal. Mint egy szektás Facebook-csoport neve. Vagy anno, amikor Rákosi alatt ment a duma: a béketábor!

Bese a homlokát masszírozza.

– Ez már nem üzenet. Ez varázsige. Azt hiszi, ha újra és újra elmondja, akkor elmúlik a valóság.

A hírolvasó tovább beszél:

„Orbán Viktor szerint Brüsszel háborúpárti elitje veszélybe sodorja Európát, Magyarország azonban megőrzi szuverenitását.”

Zádor felnevet.

– Szuverenitás… – legyint. – Az én svájci számlám, na az nagyon is szuverén.

Nevetnek. Most hangosabban. Felszabadultan. Mindannyian a saját külföldi számláikra gondolnak. A hang a rádióban vált.

„Lázár János is megszólalt, aki a közelmúlt vitatott kijelentései után bocsánatot kért.”

Zétény felkapja a fejét.

– Na, most figyeljetek!

„Amit a balatonalmádi nyílt és világos beszédben mondtam, az volt, akit megbántott, ezért szeretnék elnézést kérni. Különösképpen szeretném megkövetni azokat a cigány-magyar honfitársaimat, akiknek fájt ez a néhány mondat, ez a gondolat. Bocsánat érte, valóban sajnálom.

Kund szinte felvisít.

– „Akit megbántott”! – röhögi. – Csak azt a hatszázezer cigányt, akiknek a döntő többsége a mi szavazónk! Akik elég tájékozatlanok ahhoz, hogy azt a sok ordas hazugságot, amiket összehordanak a főnökeink, elhiggyék! Akik a mi korántsem rejtett szavazó erőforrásaink!

Bese dühösen legyint.

– Ez az ember tényleg azért dolgozik, hogy elveszítsük a választást. Mintha direkt csinálná.

– Előbb sért, aztán bocsánatot kér, aztán újra sért – mondja Zádor. – Mint egy rossz házasságban. Biztos van benne tapasztalata, Demcsák Zsuzsát minden bizonnyal meg kellett valahogy magyarázni Zitácskának.

Zétény gúnyosan veti oda.

– Nézzük a jó oldalát! Legalább őszinte. Már nem titkolja, hogy utál mindenkit. Aki pedig azt hiszi, hogy egy cigányozós szöveg Lázártól elég ahhoz, hogy a Mi Hazánktól rasszista szavazókat szipkázzon el, az teljesen hülye!

Kund felcsattan.

– Tudjátok, mi a baj? Hogy ezt hallják vidéken is. És nem azt hallják ki belőle, amit mi.

A rádió darál. Ugyanaz a hangnem, ugyanazok a panelek. Zádor egy mozdulattal kikapcsolja.

– Ennyi mára elég volt. – mondja. – Hülye dumák, hazudozás. Unom már. Nagyon.

Csend lesz. Csak az út zaja marad.

– Lázár – kezd bele újra Zádor – tényleg tönkreteszi a pártot. Bizonyára van valami koncepciója, de én semmi értelmét nem látom az ő szemszögéből nézve sem.

– Már rég ezen mesterkedik! – vágja rá Bese. – Csak most látványos. De az okát én sem tudom.

Zétény feszeng.

– Az a stílus… mintha direkt akarna mindenkivel összeveszni. Mintha azt mondaná: ha bukunk, legalább én álljak a romok tetején. Közben miniszterként is totálisan csődöt mondott.

– Meg a hülye celebjeink – teszi hozzá Kund. – Akiket kitaláltak. Akik csak égetnek.

– Azt hitték, elég a harsányság – mondja Zádor. – Most meg minden megszólalás egy újabb pofon. Azt hittem Győzikénél már nincs lejjebb, de aztán előkerült Dopeman, aki vagy tíz éve még a főnök szobrának a fejével focizott, meg ez a silány rapper, ez a Curtis nevű, akinek a szövegeiben több a fű, meg a por, mint a rím, most meg narancsos zászlót lenget. Ki jön még?

Bese halkabban beszél.

– Négyszemközt már mindenki mondja. Hogy ha bukik… hogy ha bukik a főnök, menni kell.

Zétény felkapja a fejét.

– Amerikába?

– Vagy ahonnan nincs kiadatás – feleli Bese. – Tiborczék már tudják az útvonalat.

Kund felröhög.

– Csak ők nem így csinálták, mint mi. Ők nagyban játszottak. Mint a Matolcsy-klán.

Zádor bólint.

– Orbán, Lázár, Kósa, Rogán, Matolcsy… jó példával jártak elöl. Mi csak követtük. Kicsiben.

Zétény keserű mosollyal:

– És közben azt mondtuk magunknak, hogy ez „politikai kockázatkezelés”.

– Dubaji lakás – szólal meg Kund. – A gyerek nevére vettem, biztos befektetés, ahhoz nem fér innen hozzá senki.

– Spanyol tengerpart – mondja Bese. – Luxusapartman. „Befektetés”. Azt is elég körülményes lenne onnan kiperelni, főleg úgy, hogy a lányom a tulajdonos.

– Szingapúri, svájci bankszámlák. – teszi hozzá Zádor. – Egy kis tengerparti karibi villa, négy szobával. Tudjátok, mi a közös bennük?

Zétény ránéz.

– Hogy mindet a visszaosztott pénzekből gründoltad. Ugyanúgy, mint mi.

Csend. A motor zúgása így hangosabbnak tűnik.

– Amíg Polt volt a főügyész, nem kellett félnünk. – mondja Kund végül. – Aztán most ki tudja, mi lesz.

– Ha győzünk, akkor nem lehet baj. – szólal meg halkan Bese.

Zétény ökölbe szorítja a kezét.

– Hát, igen! Fogalmam sincs, mire számíthatunk Magyar Pétertől, ha úgy alakulna.

– Áruló! – vágja rá Zádor.

– Gulyás hülye volt! Ha ad neki pár éve egy államtitkári széket, most mind együtt röhögnénk – vet közbe Kund.

– Mint 2022-ben – teszi hozzá Bese.

– Meg előtte – mondja Zétény.

Nevetnek. Aztán elhallgatnak. Kund töri meg a csendet.

– Fiúk, még nem is mondtam! Úgysem fogjátok elhinni! Biztos emlékeztek, hogy Hubával szomszédok voltunk gyerekkorunkban, ő most Rogán mellett dolgozik a szolgálatok felügyeleténél. Szünetben dumáltunk, s azt mondta, hogy pár nap múlva Klárika be fogja jelenteni, hogy Jakab Pétert támogatja a DK Miskolcon. Még jó, hogy ültem!

– Ennyire nem lehetnek hülyék. Nem hiszem. – szólal meg Bese. – Ez politikai harakiri lenne, Klárikának ennél több esze van. De ha igaz lenne, tényleg az 1%-ért kell majd hajtaniuk!

– Én sem hiszem. – reagál Zétény, aztán hátradől, nem néz senkire. – Figyeljetek, térjünk vissza a Tiszára! Végignéztem a listát, és nekem nem Magyar Péter a probléma. Hanem az, hogy milyen emberek mondták azt, hogy köszönik, ebből elég, és átálltak hozzá, vagy egyszerűen mellé álltak. Mert az nem a sértődöttségek ligája, s persze nem is ballibsi bagázs, hiába próbáljuk ezt rájuk kenni. Az már egy másik szint. Csak a hülyék nem látják.

Kund fanyar mosollyal beszáll.

– Amiről idejövet kezdtünk el beszélni, akit reggel tett ki Magyar Péter, Orbán Anita. Hát, ő sem az a hebehurgya liba, mint mondjuk a mi Szandikánk. Még régről ismerem, újságíró volt a Heti Válasznál. Aztán elképesztő karriert futott be, utazó nagykövetünk volt, Vodafone-vezér lett. Az elmúlt években mindig ott volt a Forbes-listán, mint a legbefolyásosabb magyar nők egyike a világban. Multik, tárgyalások, valódi nemzetközi kapcsolatok, presztízs. Nem az a típus, akit be lehet hülyíteni egy powerpointtal meg egy szlogen­csomaggal. 

Zádor átveszi a szót, lassan, mintha magyarázna.

– Hát, igen! Ruszin-Szendi Romulusz sem azért volt vezérkari főnök, mert jókor volt jó helyen. NATO-struktúrákban mozgott, nem Facebook-kommentekben. Végigküzdötte a ranglétrát, megjárta a harcmezőket, tudja, mit jelent egy parancs végrehajtása, és azt is, mikor kell nemet mondani. Az ilyen ember nem hirtelen felindulásból lép. Márpedig lépett.

Bese rábólint, de tovább folytatja.

– Igen, és Kapitány István meg végképp nem politikai alkat. Sohasem politizált, Shell-alelnök volt, nem dísznek. Ott nincs lojalitási beszéd, csak számok, piacok, felelősség. Ha hibázol, nem kapsz új pozíciót, hanem repülsz. Ott nem véd meg „a mi kutyánk kölyke”! Az ilyen ember akkor áll oda valaki mellé, ha rendszerszintű bajt lát, nem személyeset. S persze, ha érzi a lehetőséget a győzelemre.

Rövid szünet. Zádor kifújja a levegőt.

– Ja. Ezek hárman nem „arcok”. Ezek életrajzok. És akkor nézzünk magunkra, jó? – mondja. – A kaszinós seggfej, aki valahogy honvédelmi miniszter lett. Aki üzletet lát mindenben, csak épp hadsereget nem. Akinek két emlékezetes „alakítása” volt eddig, átneveztette a Petőfi-laktanyát Mária Teréziára és kibaszta a Hadtörténeti Múzeumot, hogy szép kilátása legyen az irodájából. Szandi, a felesége meg ott ül a budapesti frakció élén, mint egy állandó kockázati tényező: hangos, ostoba, magabiztos, és halvány fogalma sincs arról, mikor kellene csendben maradni.

Bese sem hagyja szó nélkül.

– Nagy Márton. Gazdasági miniszter, akiről mindenki tudja, hogy még elméletben sem képes egy számot eltalálni, és gyakorlatban mindig valaki más rontja el helyette. Ja. Mindig van grafikon, de soha nincs felelős. Egy ember, aki nélkül ugyanitt lennénk. Sőt!

Kund felnevet, de nem vidáman.

– Szijjártót ki ne hagyjuk! Külügyminiszter, aki néha leereszkedik közénk, földi halandók közé. Sok kézfogás, nulla eredmény. Sértődős, hangos, lojalitásból él, de nem marad utána semmi, csak egy vagon sajtófotó.

Zétény összegezni próbálja az elhangzottakat.

– Értitek már? Magyar Péter mögött nem lojalitás alapú kinevezések vannak, hanem valódi szakemberek, akiknek van mit kockáztatniuk. S ez a jelöltjeikre is igaz. Még gyűjtik Rogánék, kit mivel lehetne lejáratni, de helyben beágyazódott, korábban országos politikával nem foglalkozó szakemberek a jelöltjeik az egyéni körzetekben. Kíváncsi leszek, talál-e a Rogán-művek elég karaktergyilkosságra alkalmas adatot, vagy ugyanúgy lehazudják a csillagot az égről, mint azt az AI-al legyártott hamis Tisza-programmal tették? Akkorát buktunk vele, mint teve a jégtáblán. Mi mögöttünk meg csak azok maradtak, akiknek sose volt saját pályájuk, ezért mindig kapaszkodnak, mert nem értenek semmihez. Ahogy mi sem, ha őszinték vagyunk magunkhoz.

Csend ül az autóra.

– Mi mindig azt hittük – mondja Zádor halkan –, hogy a lojalitás elég lesz.

Bese bólint.

– Közben meg kiderült, hogy pont az a baj, hogy nálunk soha nem volt súlya annak, aki tényleg értett valamihez. Azokat vagy elüldözték, vagy elzavarták. Ángyán József, Holoda Attila, Mellár Tamás, Pálinkás József, Bod Péter Ákos, Lengyel Imre, Chikán Attila, Jaksity György, Osztolykán Ágnes, Szalai Piroska – csak így hirtelen, mind olyan szakemberek voltak, akik a Fidesz közvetlen közeléből indultak, államtitkári, intézményvezetői vagy komoly szakpolitikai szerepben dolgoztak, majd vagy maguk álltak fel, vagy fokozatosan kiszorultak, amikor világossá vált számukra, hogy a döntések mögött már nem szakmai szempontok, hanem lojalitás, politikai érdek és klientúraépítés áll.

– Szájer – szólal meg Zádor. – Kezében az ereszcsatornával.

Kund legyint.

– Ostobaság. Az egészen más eset volt. Egyetlen fegyelmezett ember se bukik meg így.

– De bukott. – mondja Bese. – És azóta mindenki azt kérdezi: mi jöhet még?

Zétény előrehajol.

– És a Szőlő utcai förtelem?

A levegő megfagy.

– Sejtéseink vannak – mondja Kund lassan. – De biztosat senki sem tud.

– Az apparátuson belül – mondja Bese. – Valakik védik őket.

– Egyházi vonal – mondja Zádor. – Mert ugye minden út Rómába vezet.

Zétény kifújja a levegőt.

– Pedofil szörnyetegek. És mi megmagyarázzuk.

– Már nem – mondja Kund. – Már nem magyarázza senki. Próbáljuk agyonhallgatni.

Bese halkan hozzáteszi:

– Semjén… Gulyás… és persze Orbán Balázs… mintha egy másik valóságban élnének. Elhiszik a saját hazugságaikat.

– Semjén azt hiszi, még mindig elég az ájtatoskodó duma.– mondja Zádor.

– Gulyás meg kiáll, és minden héten hazudozik. – mondja Zétény. – Csak épp rosszul.

Nevetés. Cinikus, fáradt.

Az autó lassít. Budapest fényei derengenek.

– A következő gyűlésre én nem megyek – mondja Kund.

– Én se – mondja Zétény. – Beteget jelentek. Meglesznek nélkülem is.

– Családi programom lesz, ne keresetek. – mondja Bese.

Zádor bólint.

– Ugyanazokat a paneleket hallgatni újracsomagolva… nem. Ennek vége.

Egy pillanatra mind elhiszik.

Budapest tábla. Az autó beér a fővárosba. Ösztönösen megfordul a fejükben, hogy mennyi mindent elkövettek, de mégsem sikerült csődhelyzetet előállítani. Karácsony valahogy kisiklott a csapdákból, mint az angolna.

A Skoda Superb motorjának duruzsolása mintha egyre hangosabb lenne.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább