Január 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A szegények kiáltását elnyomja a kevés gazdag lármája

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,037,406 forint, még hiányzik 962,594 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
„Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.”/ Részlet Ady Endre: Álmodik a nyomor című verséből./     
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete 2011-óta minden hónap utolsó vasárnapján meleg étellel várja a nehéz körülmények között élő debrecenieket. Így volt ez, ma is.
A címválasztás nem véletlen. A debreceni „elit” tegnap a város bálján rázta a rongyot, valószínűleg  ők vasárnap reggel még a dáridó fáradalmait pihenték ki. Az „urak” teszik mindezt – ők mondták – jótékonyságból. Nevetnénk, ha nem láttuk volna a hosszú sort a mai és minden eddigi debreceni ételosztásunkon. Az ingyenes ételosztásokon sorban állók egyike sem lakott még jól a „gondoskodó város” üres, semmitmondó szlogentől. Pedig lépten-nyomon puffogtatja a város vezetése. A tegnapi mulatság belépője valószínűleg sokuknak egy havi megélhetésre is elég lenne. Talán a város szociális területért felelős / ???/ alpolgármestere is  jobban átérezné a társadalom peremén élők helyzetét, ha elfogadta volna úgy fél évvel ezelőtti meghívásunkat, és az egyik  ételosztás alatti fogadóórán meghallotta volna a sorban állók panaszáradatát. Nos, erre nem került sor, sőt még nem is válaszolt a tisztelettudó megkeresésünkre. Nem akarunk semmit sem belemagyarázni, de úgy véljük ez nekünk, civileknek szólt, miért okoskodunk, miért keltjük rossz hírét Debrecennek. Jó lenne, ha tévednénk és csak elkeveredett a meghívó levelünk.
Míg az urak, asszonyságok a másik oldalukra fordultak, a  Petőfi téren már reggel 09.00-óra előtt gyülekeztek a meleg ebédre várók. A kezdésre közel 150 vendég várta, hogy töltött káposztát, péksüteményt, friss kenyeret kapjon. A gyerekek csokit és pizzát is kaptak. Egyik kedves debreceni pedig forró teát hozott a tére, tudván, a szegény ember is vágyik egy kis melegségre.
Tessék belegondolni: közel 150 magyar ember, akik csak akkor  lakhatnak jól a 21. században, Európa közepén, ha sorban állnak a civilek ételosztásán. Úgy gondoljuk, nagyon nincs ez rendben, sajnos a társadalom peremére szorultak segítségkérését azok, akik tehetnének valami érdemlegeset, nem akarják meghallani. Meddig lehet még homokba dugni a fejüket? A nyomor már nemcsak kopogtat az ajtón, itt van az országban, része a mindennapoknak. Ez lehet életcél egy európai országban? Ez lenne a „biztos választás”?
Debrecenben a helyzet változatlan. Most is sok kisnyugdíjas, többgyermekes család várta, hogy sorra kerüljön. Gyermekek, akik élete már a születéskor eldőlt. Pedig ők igazán nem tehetnek arról, hova hozta őket a gólya. Az ő kis életükben természetes, hogy a hétvége azzal telik, a szülők keresik, hol lakhat jól a család. Mindezt egy magát család-, és gyermekbarátnak mondó kormányzat alatt. Ezek a családok, gyermekek megtapasztalják, mit is jelent a mindennapok során, az: „mindenki annyit ér, amennyije van”. Nagyon nincs ez rendjén.
Nem szoktunk erről külön írni – miért is tennénk -, most kivételt teszünk. Az ételosztásainkon sok kisgyermekes cigány család is a sorban állt. Gyerekek, akik még nem tudják, számukra nem az az életcél, hogy művelt, okos felnőttek legyenek, hanem várja őket a vasúti wc tisztítása.
Milyen ország az, ahol ezt egy miniszter következmények nélkül, a maga teljes cinizmusában tudatja az érintettekkel? Egy normális országban ilyen kijelentést követően, egy órán belül a kormányfő elzavarja a miniszterét. Nálunk nem így történt. Arra nem is merünk gondolni, azért, mert a magyar kormány mindezzel egyetért. Bocsánatot kért – mondják. Vannak olyan bűnök, amelyekre nincs bocsánat. És ez, szerintünk megbocsáthatatlan.
Tisztelettel köszönjük mindenkinek a támogatását. Külön  köszönjük a Szováti Kemencés Pékség -Hajdúszoboszló segítségét, illetve annak a debreceni hölgynek a felajánlását, aki minden hónapban a térre hozza ajándékát a gyermekeknek. Köszönjük az ismeretlen debreceni családnak a támogatását, akik rendszeresen pizzát hoznak a gyermekeknek. Köszönjük a forró teát is.
 Az egyesület legközelebb 2026. február 22.-én várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS élelmiszert  gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.
Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963Átutalással:

Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:

Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802

A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2026

Aki teheti, adója egy százalékával is támogassa az egyesületet.

Adószámunk: 18994766–1–09

Hisszük, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében.
Egy kis melegségre és emberségre minden felebarátunknak szüksége van.
Egy debreceni költő soraival zárjuk a közleményünket:
„Nem egy húron pendülünk, uraim, nem!
Hogy’ üljek egy asztalhoz véletek,
Kik azt sem tudjátok, hogy árva népem
Milyen nyomorult és milyen beteg.” /Oláh Gábor: Nem egy húron pendülünk/   
Debrecen, 2026. január 25.
Tisztelettel:
Tukoráné Kádár Ibolya 
az egyesület vezetője 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.