A két vezető közötti jó, baráti viszony ugyanakkor nem magától értetődő. Mint ahogyan minden más kapcsolaton, ezen is sokat kellett dolgozni és az elmúlt 10 év következetes munkájának, Trump melletti kiállásának a következménye az a bizalmi kapcsolat, amelyet most látunk. Annak, hogy Orbán Viktort nemcsak a diplomáciát érti, hanem az emberi kapcsolatok működését is. És ez az, amit nagyon sok európai vezető és a hazai ellenzék újdonsült üdvöskéje is elfelejt. A politikát ugyanis emberek csinálják. És amíg ez így van, addig súlya lesz az adott szónak, a következetes kiállásnak, ahogyan a saját politikai közösségünk elárulásának is.
És nemcsak országon belül, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is annak szavaznak bizalmat, aki tartja magát a megbeszéltekhez és kivetik maguk közül azokat, akik elárulták azt, amiért korábban küzdöttek.
Orbán Viktor tehát megdolgozott azért, hogy ma a világ bármely pontján, Washingtontól Isztambulon és Moszkván át Pekingig szívesen látott vendég az európai szövetségi rendszer tagjaként is. (vasarnap.hu)
Kár, hogy egy helyen nem szívesen látott vendég Orbán Viktor: Brüsszelben. Pont az EU „fővárosában”, ahol a közösségünk megbeszéléseket szokott tartani, nem szívesen látott vendég Orbán Viktor, hiszen évek óta árulója az európai értékeknek és konkrétan az oroszok mellé állt egy olyan háborúban, amelynek egyértelműen ők az agresszorai. Orbán valóban megdolgozott azért, hogy Trump és Putyin is szinte pincsijeként tartja, hiszen évek óta tesz tanúbizonyságot a gerinctelenségéről. Miközben elárulta az EU-t – számtalan alkalommal -, addig azért szurkolt, hogy Donald Trump újra a Fehér Ház lakója legyen, hiszen Joe Biden elnöksége alatt igen nehéz helyzetbe került a magyar kormány. A két állam közötti kapcsolatok nem voltak túlzottan rózsásnak nevezhetőek és számtalan olyan döntés született, amelyeknek értelmében bizonyos „üzletemberek” nem utazhattak be Amerikába.
Minden megváltozott viszont akkor, amikor Donald Trumpot sikerült újraválasztania az amerikai népnek, hiszen Trump újra gond nélkül megvendégelhette Orbánt, sőt, újonnan arról is beszélt, hogy még az is lehet, hogy első EU-s útja Magyarországra fog vezetni, ahol őt majd Orbán Viktor láthatja vendégül. Hogy ez annyira lesz-e majd igaz, mint az, hogy Budapesten tárgyalják meg az orosz-ukrán békeszerződést, azt nem tudni, mindenesetre még ha el is utazik Budapestre – vagy Felcsútra, ki tudja ugye – Donald Trump, akkor sem szabad elfelejteni azt, hogy jelenleg az EU elég kevés országában látnák szívesen azt az embert, aki éppen Grönland lerohanásáról beszélt és megfenyegetett számos országot, miközben elraboltatta Venezuela diktátorát a saját otthonából. Trump jelenleg nem szívesen látott vendég Európa nagy részén, de ezt a lehetőséget kihasználva természetesen arról van szó, hogy talán hozzánk érkezik ez a sokak által veszélyesnek tekintett vezető.
Erre kellene olyan büszkének lenni? Tapsikolnunk kellene, mert egy olyan ember jöhet kicsiny hazánkba, aki egy harmadik világháború szélére sodorta a világot? Egy olyan ember miatt tapsikoljunk, aki veszélybe sodorta a transzatlanti szövetséget, amely a világbéke megalapozója volt a második világháború befejezése óta? Persze jó az, ha egy ország kormánya jó kapcsolatot ápol minden ország vezetőjével -, de legalábbis erre törekszik -, de Orbán Viktor már régen túllépte ezt a határt, hiszen konkrétan behódolt mind Vlagyimir Putyinnak, mind pedig Donald Trumpnak. A mai napig kevesen mertek valódi véleményt megfogalmazni arról, amit Donald Trump művelt az elmúlt hetekben és hónapokban, de egyesekben legalább volt annyi, hogy kiálljanak az európai értékekért és azért, hogy nem lehet csak úgy lerohanni egy másik országot, mert nem tetszik az, amit ott folyik. Az EU egységesen kiállt – mi persze nem tartozunk ehhez a csoporthoz – Grönlandért és azért, hogy minden állam állampolgára saját maga dönthesse el, hogy hova akar tartozni. De mi még az ilyen időkben is amiatt tapsikolunk, mert a drága elnök úr elgondolkodott azon, hogy netalántán Magyarországra utazzon.
Én nem tudom, hogy önök hogy vannak vele, de én jobban örülnék, ha a francia, az olasz vagy a német miniszterelnök, vagy államfő jönne kicsiny hazánkba. Ha Orbán Viktor nem diktátorokat és diktátorrá válókat látogatna meg, vagy invitálna meg Magyarországra, hanem olyan vezetőket, akik az egységért, a békéért és az európai jogokért állnak ki. Donald Trump mindent megtestesít, csak nem az itt felsoroltakat. Most jött el az az idő, amikor az a legfontosabb, hogy az európai kontinens összefogjon és önálló közösségként mondja el a véleményét azzal kapcsolatosan, amit az Egyesült Államok elnöke meg mer engedni magának. Azzal ugyanis, hogy hagyjuk, hogy tényleg azt tegyen, amit csak akar – pláne, ha ezért még vállon is veregetjük -, vérszemet fog kapni és könnyen lehet, hogy jóval veszélyesebb diktátorává változik a világnak, mint Vlagyimir Putyin. Elvégre a Putyin rendelkezésére álló hadsereg messze nem képes a fél világ leigázására, ellentétben Trumppal. Egy ilyen emberrel közeli barátságot ápolni tehát nem biztos, hogy annyira megsüvegelendő.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.