NEHAZUGGY

Padlógázzal a zsákutcában

Miután Donald bácsi, a közel 80 éves vénember testébe zárt sértett óvodás agyában bóklászó ingatlannepper és köztörvényes bűnöző – aki olyannyira békepárti, hogy miután több mint nyolc háborút megállított, beleértve a Kambodzsa és Örményország közötti nem létezőt is – megsértődött, mivel ennek ellenére sem kapta meg Norvégiától a Nobel-békedíjat, így levelet írt Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnöknek (akinek mi köze van ehhez? semmi), amelyben elsírta az ő vonatkozó bánatát, és leszögezte, hogy többé nem érzi kötelességének, hogy kizárólag a békére törekedjen, a békére törekedjen, logikusnak találtam volna, hogy az ő legnagyobb rajongói és alászolgái a Felcsút-Dunakeszi-Hatvanpuszta-Karmelita sokszögben szintén megsértődjenek, mert ugye kurvára nem erről volt szó. Nem ezt ígérte a legmagasabb világi hely élére visszakapaszkodott hobbigolfozó pénzember, akit saját magán és a pénzen kívül semmi más nem érdekel.

Ezért aztán 2026. január 20-án, kereken egy évvel ennek a borzalmasan összerakott, a hatalmas egójától, valamint a mérhetetlen hiúságától a fejéből ki nem látó, az Egyesült Államokat és az egész világot nem a racionalitás és kiszámíthatóság, hanem az érzelmi inkontinencia inkonzisztencia és a személyes sérelmek/indulatok alapján vezetni és igába hajtani óhajtó alaknak a második eljövetele után különösen érdemes hangsúlyozni, hogy nagyjából semmi nem jött be Európa legkorruptabb kormányának hozzá fűzött reményeiből. Nemhogy 24 óra alatt, nemhogy 100 nap alatt, nemhogy egy év alatt nem lett béke Ukrajnában, de e kivételesen őszinte levél tanúsága szerint Donaldunk már nem is óhajt a békére gondolni se. Átesett egy másik csődör másik oldalára: most inkább felforgatna, neki Grönland kell, kuss legyen.

És akkor ebben a csalfa reményben gyökerező szuverén mimagyar békeköltségvetésről meg a békerepülőrajtról nem is beszéltünk (totális beégés), amelyekből kinőtt egy olyan amerikai védőpajzs, amiről a szokásos pongyola összevissza beszélés jegyében ugyan, de kénytelen volt a soha nem hazudó Orbán is elismerni, hogy tulajdonképpen nem létezik. Úgy elintézte, hogy nincs is. De majd lesz, dolgoznak rajta. Hogy most ugyan nem kell, de majd ha kell esetleg, akkor jön a segítség üstöllést. Orbán Balázs ajánlásával. Fehér zászló, szív, feltett kéz, hóvirágpóz, ne lőjetek. Erre a kínos beismerő vallomásra – minő fájdalom, a sors micsoda fintora és iróniája – azért kényszerült a fideszesek miniszterelnöke, mert az ő tengerentúli kebelbarátja, akit saját magán és a pénzen kívül semmi más nem érdekel, hülyét csinált belőle, leleplezte a hazugságát, pedig a jó öreg Donald is elég durván hadilábon áll az igazmondással. Ezen a jeles évfordulón szeretném ezt is feleleveníteni, méghozzá az elhangzottakhoz hűen. Tehát miután Orbán és népes delegációja tavaly novemberben szétrázta a rongyot Washingtonban, elindultak hazafelé, és még repülőmagasságban voltak, amikor azzal kezdték el teleszemetelni és óbégatni a nyilvánosságot, hogy a nagyszerű Donald, a béke elnöke pénzügyi védőpajzsot kínált Magyarországnak, ezzel Brüsszel szopóágra került. Pechükre december 9-én Trump hosszú interjút adott a Politicónak, amelyben pechükre ez a téma is szóba került:

– Orbán Viktor – azon túl, hogy ön a támogatásáról biztosította -, nemrég azt mondta, hogy ön 20 milliárd dollárig terjedő pénzügyi védőpajzsot ígért meg neki. Igaz ez?

– Nem, nem ígértem meg neki, de tényleg kérte.

Tehát nem arról van szó, hogy pont olyan méretű és összetételű pajzs nem volt, amilyet kért a kelet-európai szegényházi miniszterelnök, hanem kért, de nem kapott semmit, és nem is ígértek neki semmit. Úgyhogy ilyen a béke. Vagy izé. Így járt a nem eléggé (?) dörzsölt lókupec, akit saját magán, a hatalmán és a pénzen kívül semmi más nem érdekel: se béke, se gazdasági repülőrajt, se védőpajzs, csak a duma. Ehhez képest két napja Orbán és Szijjártó egymás társaságában a Facebookon próbálták beadni a magyaroknak, hogy a béke pártján pávatáncoló miniszterek patrióta elnöke valamiféle exkluzív meghívót kapott a Trump által gründolt Béketanácsba, holott ebbe a gittegyletbe amúgy a fél világot, legalább további hatvan vezetőt meginvitáltak. Igen, a háborúpártinak csúfolt Ursula von der Leyent is, sőtpláne a békéért háborúzó Vlagyimir Vlagyimirovicsot is, vagyis igen, ébren vagyunk, nem álmodjuk ezt az elmehábort. Szóval úgy tettek, mintha valami kivételes elismerése lenne ez a békepártiságnak (bicepsz emoji), ám mint tudjuk, semmiféle elismerésről nincs itt szó, Donald nagyokat mond, építi magának a világpolitikai piedesztált és üzletel szemérmetlenül, pofátlanul. Összegányol jó pénzért egy elsősorban ENSZ-ellenes klubot, aminek ő az örökös elnöke, és amiben három év ingyenes pofázás után egymilliárd dollárért (vagy az örökös elnök úr nagyvonalú javaslatára) lehet benn maradni és tovább pofázni a békéről, mindenféle érdemi megállapodás és érdemi következmények nélkül. Vagyis az egész egy sokadik biznisz- és kirakatpolitizálási lehetőség a világ önjelölt urának.

Csak éppen béke, biztonság, kiszámíthatóság nem lesz belőle. Mitől lenne, hát nem azt mondta a másik szájával, hogy ha nincs Nobel-békedíj, akkor ő szarik a békére? Akkor minek gázai béketanács, bármilyen béketanács? Az egónak, a nárcisznak, a megsebzett hiúságnak. És ahelyett, hogy az Orbán-horda bármit is belátott volna abból, hogy megint a sötét lóra tettek, és alulmaradtak, és hogy Trumpnak nem haverjai, hanem pontosan ugyanolyan személyes, mocskos érdekei vannak, mint minden elbaszott, sérült/sértett énképpel rendelkező, jellemtorzult politikai vezetőnek a történelemben, a trumpista kijáróember, Orbán Balázs az Index címlapos interjújában tolta tovább a Trump-talicskát. Mintha az elmúlt egy év meg sem történt volna, mintha Rogán Antal korrupciós szégyenlistáról való lekerülése mellett (amiből esetleg maga Rogán profitált, az ország semmit a világon), bármi bejött volna azokból a veretes ígéretekből, amely gazdasági aranykorról és a magyarok pénztárcájának térfogatváltozásáról szóltak. Doktor Orbán kampányfőnök, aki legalább olyan sikeresnek tűnik ebben a szerepkörben, mint Nagy Márton a gazdaságirányítás élén, arról lelkendezett, hogy ő annak annak örülne a legjobban, ha Donald Trump kétszer is jönne Budapestre (egyszer a békecsúcs, egyszer pedig kétoldalú látogatás miatt), hogy aztán az összes létező bűzös propagandaszlogent felsorakoztató beszélgetésből még az se derüljön ki egyértelműen, se kétértelműen, hogy akár egyszer is Budapestre eszi a fene ezt a remek embert, hogy még a választások előtt jól megtolja Orbán Viktor rozzant választási kampányszekerét. Kétszer is jönne, mert már egyszer is jött volna, de nem jött.

Arról már szó se essék (de!), hogy miután Szijjártó a minap lecseszte az uniós tagállamok magyarországi nagyköveteit, hogy ha jót akarnak maguknak, eszükbe ne jusson beledumálni, beleokoskodni a szuverén mimagyar választási kampányba, Donald Trump milyen elferdült logika szerint és milyen alapon áll ki Orbán mellett a választási kampányban, és avatkozik bele a magyar belügyekbe? Hát hiszen már eleve attól a képmutatástól és padlógázzal a zsákutcában típusú külpolitikai rövidlátástól és képmutatástól felháborodik az ember gyomra, hogy miközben minden hullámhosszon és hangmagasságban csomagban gyalázzák Brüsszelt és Kijevet Magyar Péterrel, nincs egy olyan megnyikkanásuk, amiben ne nyalnának be alázatosan tövig, csontig, a meleg szarig Donald Trumpnak. (Lásd Szijjártó Lavrov Pétert, aki szerint NEM az EU ÜGYE (!!!), hogy Trump el akarja venni Grönlandot az uniós tagország Dániától, ezért nem tartja se szükségesnek, se lehetségesnek egy közös EU-s nyilatkozat kiadását.) Annak a Trumpnak csókolgatják a lába nyomát, aki már többször bizonyította, hogy akármekkora a kameráknak szóló barátság, neki nem Orbán hatalma és szabadlába, hanem kizárólag saját maga a fontos.

2026. január 20-án némi öröm az ürömben, hogy ha egy év elnökség alatt ilyen módon ejtette pofára őket, de Orbán és Orbán így is Trump budapesti látogatásától reméli, hogy megtolja a vénülő és kivénhedt, sosem volt demokraták kampányát, hogy doktor Orbán Balázsnak igaza lehessen abban, hogy nem irreális az újabb kétharmados Fidesz-győzelem, akkor talán nem olyan reménytelen a helyzet azok számára, akiknek se az Orbánokkal, se Szijjártóval, se Trumppal nincsenek közös érdekeik. Látva, hogy most már ott tart a hadvezér, hogy a fideszes szülők a felelősek azért, mert a kölkeik szembefordultak a Fidesszel, hogy a fideszes polgármesterek lesznek a felelősek, ha a Fidesz elveszíti a választást, egyrészt érzek némi ellentmondás Bazsi és a főnöke lamentálása között, másrészt nehogy a végén, ha mégse úgy állnak a számok, ahogy a Benézőpont Intézet állítja, Donald Trumpra is mutogatni kelljen a választási vereség miatt. Jó, nem mondom, hogy nem szórakoztatna rendkívüli módon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább