NEHAZUGGY

A ladik léket kapott, a gépezetbe homok került, a küllők közé beakadt a bot

Molnár Bálint | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 391,327 forint, még hiányzik 2,608,673 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodálatos lenne, ha egy európai uniós tagországban – legyen az akár a legcsóróbbak és legkorruptabbak közül való is – a 21. század harmadik évtizedében egy parlamenti választási kampány mégis valami olyasmiről (is) szólna, hogy akkor az X párt meg az Y párt meg a Z párt kirakja az asztalra a választási programját, minden választópolgárnak lehetősége van megismerkedni azzal, hogy az X meg az Y meg Z párt mit tenne az adórendszerrel, a nyugdíjrendszerrel, az oktatással, a munkavállalással, a környezetvédelemmel, a gyermekvédelemmel, a vasúti közlekedéssel, a családpolitikával vagy éppen érték- vagy érdekalapon szervezné a külpolitikát és akit ez érint, elmagyarázná, hogy miért nemzeti érdeke Magyarországnak Washington, Peking, Moszkva oldalán állva csörtetni a kardot és háborúban állni az európai szövetségeseivel.

Remek dolog lenne, ha minden kormányra/hatalomra készülő párt saját magával, az országot jobb hellyé tevő terveivel és ajánlatával foglalkozna (mert elméletben legalábbis ez is célja a hatalomra vagy kormányra kerülésnek, ugye), ha nem X párt hamisítana komplett választási programot Y pártnak, hogy aztán az ellenségnek tulajdonított, egyébként nem létező rémintézkedésekkel nyomassza közpénzből a populációt, mert addig is elég annyit mondani, hogy nekünk, X pártnak azért nem kell választási program, mert mindenki tudja, hogy mire készülünk: folytatni akarjuk ugyanazt. Mert izé. Mi vagyunk a biztos választás.

Hihetetlenül felszabadító lenne – legfeljebb már elképzelni se tudjuk, milyen az -, ha egy választási kampány nem életre-halálra menő véres küzdelem volna, amelyben a de legalább kormányozni tudó hírében álló, magát a nemzettel azonosító, nem mellesleg tizenhat éve kétharmaddal kormányzó X párt nem a nemzethalállal, a földönfutóvá válással, a háború frontján való elpusztulással, a mindent elveszítés apokaliptikus képével azonosítaná annak lehetőségét, hogy elbukja a választást, ha tizenhat év pöffeszkedés, nagyipari korrupció és kommunikációs kormányzás után valami mást is tudna mondani, mint hogy lehet, hogy szarul élsz, de ha egyáltalán túléled, ennél is sokkal szarabbul fogsz élni négy év múlva, ha nem én folytathatom.

Tényleg üdítő lenne, ha a választás nem azon múlna, hogy ki diszponál a korlátlan (faszt!) állami források fölött, hogy kinek a szolgálatában áll a közmédia helyén működő pöcegödör vagy éppen a lánykorukban független állami hatóságok, hogy kinek fér rá a pofájára a négy éve tartó gazdasági nemnövekedésre, a hitelekre felvett gigahitelekre, vagyis a kisebb gazdasági csődre rátromfolni a fél ország adómentességével, a minimálbér emelésével, a tizenhuszadik havi nyugdíjjal, és egyáltalán az utánunk az özönvíz történelmi felelőtlenségének megannyi lehetőségével.

Soha nem is lehettünk volna távolabb attól, hogy egy választási kampányban egyáltalán szóba lehessen hozni mondjuk az egykulcsos versus többkulcsos adó melletti/elleni érveket, esetleg a nyugdíjrendszer átalakításának lehetőségeit, hogy a soros választási kampány kizárólag valóságos problémákról, ne pedig az elmúlt tizenhat évben csapágyasra hajtott olyan riogatási célzatú álproblémákról szóljon, mint a genderveszedelem. (A Szőlő utca árnyékában ez keményebb, mint a kád széle.)

Szóval. Nekem fogalmam nincs, hogy a Fidesz kampánystábjából szivárogtatták ki A biztos választás szlogent, amivel a Fidesz berúgta szombaton a kampányát, vagy sem. Nem tudom, hogy volt, vagy nem volt üvöltözésbe hajló balhé, és ha volt, pontosan mekkora üvöltözés volt, ki üvöltözött kivel a Fidesz kampánystábjában, miután a leügynöközött, magyarságától megfosztott ellenfél kicsavarta az állampárt kezéből a biztosvalasztas.hu domain-t, amit a kormányozni ha nem is, de kampányolni állítólag mindenkinél jobban tudó Fidesz intellektuális nagyágyúi elmulasztottak lefoglalni. Nem tudom, hogy igaz-e bármi abból, amit kövérlászlóul szólva Peter Magyar, a Tisza Párt elnöke vélelmezett, miszerint sokan Orbán Balázs kampányfőnök helyett (az oroszlános kifestős győzelmi terv és a fehér zászlós gyávaság szimbóluma) vissza akarják hozni a szétcsúszott Rogán Antalt kampányfőnöknek. De teljesen mindegy, hogy mi az igazság, elég a percepció is. Legalábbis jelenleg erről szól a kampány, aminek van jelentősége ott, ahol már nem elég a hetet, a napot, de minden percet meg kell nyerni. Van annak jelentősége, hogy a tévedhetetlen, az ország háborúból való kimaradását ígérő, a magát a biztonság kizárólagos szavatolójaként pozicionáló Fidesz az amatőr, dilettáns, balfasz szerepébe kényszerült. Az ellenfél egy lépésben mattolta a digitális honfoglalást, egy nyomorult domain regisztrációval tette nevetségessé a biztos választást. A Fidesz fő kampányszlogene, a következő 90 nap csatakiáltása akkor is besült, ha doktor Bazsit nem lehet kizökkenteni, ő természetesen rajta maradt a döglött dakota lovon, és megpróbál úgy tenni, mintha lenne itt semmi látnivaló. Feltehetően ez azért lehetséges, mert a főnöke ezúttal is megőrizte a stratégiai nyugalmát, és talán két nap alatt sikerült elmagyarázni neki, mi az a domain név.

De nem akarom elviccelődni, mert van itt azért némi látnivaló akkor is, ha ez az apró tiszás győzelem aligha lesz képes ellensúlyozni a propagandamédia hazugság úthengerét, ráadásul nem a domain harcot, hanem a választást kellene megnyerni. Nem látványos győzelem ez, de belső feszültségeket okozhat bőven a Fideszben. Nem tudom, hogy pontosan mi történt a kongresszus után a kampánystábban az üvöltözés frontján, de abban majdnem biztos vagyok – nem kell hozzá három felsőfokú nyelvvizsga sem -, hogy a ladik léket kapott, a gépezetbe homok került, a küllők közé beakadt a bot. És ez teljesen független attól, hogy Magyar Péter 5 milliárdos visszautasíthatatlan ajánlatát muszáj lesz agyonhallgatniuk, csak Bencsik Andrásnak felejtettek el szólni erről. A lényeg ettől függetlenül elég világos: ilyen, amikor az ember szembejön saját magával. A Fidesz tette ilyenné a közéletet, a politikát, a választási iszapbirkózást. Mindent megtettek azért, hogy a választópolgárok a legfontosabb kérdéseikre primitív kampányüzeneteken, szalagcímeken, buta szlogeneken, indulatos csatakiáltásokon keresztül kapjanak választ, mindent annak rendeltek alá, hogy kigyomlálják a politikai aktorok közötti nyilvános párbeszédet és vitákat, a választópolgárokkal folytatott érdemi diskurzus minden lehetőségét a magyar közéletből. A Fidesz tette ilyenné a politikát, a Fidesz gondolta úgy, hogy bármi belefér, és most visszanyalt a bumeráng. A hiba persze csak akkor hiba, ha van, aki kihasználja, de most úgy látszik, az alábecsült, minden oldalról hazugságokkal vádolt ellenfél ezúttal kihasználta a hibát. Ami arra utal, hogy válságban van a tévedhetetlen, professzionális, úthengerként mindent letaroló hatalmi gépezet.

Nem nagy dolog, nem is feltétlenül látványos, nem valószínű, hogy eljut a híre a végekre, ám ha a Tisza képes volt elcsaklizni és tartalommal megtölteni a biztos választást, abból túl sok minden nem következik. Vagy az van, hogy előre tudtak mindenről (és nem szombat reggel, hanem már jóval korábban), azaz szivárog az állampárt jelenleg legfontosabb fészke körül valami, vagy az van, hogy doktor Orbán Balázsra a kampányfőnöki kabát pont olyan nagynak bizonyul, mint a hazafiság kabátja. Akárhogy is van, az évekig az olajozott, hibátlan működés érzetét keltő kommunikációs- és stratégiai tervezési gépezet átmenetileg összeomlott, és bár soha nem szabad alábecsülni egy ilyen méretű és ilyen morállal rendelkező monstrumot, amelynek olyan sok veszítenivalója van, mint a Fidesznek, egyáltalán nem zárható ki, hogy egyre többen lesznek, akik tényleg belülről fogják bomlasztani a rendszert, látva, hogy az ilyen gyengeséget mutat. És nem fog számítani, hogy igaz, vagy nem, csak az fog számítani, hogy mit érzékel ebből egyrészt a szivárogtatáson gondolkodó szolga, másrészt a választó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!