NEHAZUGGY

Itt mindenki megbolondult?

Lázár Gergő | Január 7, Szerda | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 296,036 forint, még hiányzik 2,703,964 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben nyilván idehaza is történnek rendkívüli disznóságok, nagyon nehéz elmenni amellett, hogy Donald Trump és köre lassan a harmadik világháború küszöbére sodorja a világot, pedig állítólag a béke pártján áll. Lehet, hogy korábban joggal vélhették túlzásnak ezt sokan, de az igazság az, hogy ma már komolyan kell venni Trump fenyegetését. Venezuela megtámadását követően egyesek nevetgéltek a történeten, mindenféle mémek árasztották el a netet, amelyek kifigurázzák Nicolas Madurót. Hogy Maduro egy diktátor, akinek semmi keresnivalója nem lett volna a hatalomban már egy ideje? Bizony az, ezért nehéz lenne megvádolni engem azzal, hogy gaz kommunista lennék, aki támogatja a venezuelai diktátort, viszont azt igenis szóvá kell tennem, hogy semennyire nem vicces, hogy egy másik ország hadserege az éjszaka közepén megtámadja Venezuelát, és elrabolja a vezetőjét. Az egy jogos kérdés, hogy a diktátor elvtárs milyen alapon volt legitim vezetője az országnak, viszont az már nem kellene, hogy kérdés legyen, hogy az amerikai hadsereg speciális alakulata igenis elrabolta Madurót. Nem elszállította, vagy elfogta, hanem konkrétan, a szó szoros értelmében elrabolta.

Ezt követően a korábbi, Grönlanddal kapcsolatos fenyegetőzései sokkal komolyabbá váltak, és arról kell beszélnünk, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy nem fog szét hullani a NATO, hiszen ha egy NATO-tagország megtámadja a másikat, akkor az más eredménnyel igen nehezen tud zárulni. Arról nem is beszélve, ha ez megtörténik, akkor az oroszok és a kínaiak is vérszemet kaphatnak, aminek hatására Ukrajna és Tajvan is nehéz helyzetbe kerülne. Persze ez még csak feltételezés, és az is igaz, hogy nem csak ezen országok kerülnének komoly bajba, hanem lényegében a világ nagy része, hiszen ha Donald Trump komolyan gondolja, hogy ő márpedig azt az országot, vagy területet kaparintja meg, amelyik csak megtetszik neki, akkor mégis mi állítaná meg abban, hogy nekimenjen a fél világnak? Végső soron ő rendelkezik a világ legjelentősebb katonai erejével – persze kérdés, hogy a kínai hadsereg valódi fejlettsége és száma meghaladja-e azt, amit sokan jelenleg valóságosnak vélnek –, és az is jól látható, hogy az amerikai kongresszusnak és a katonai vezetőknek sincs egy büdös szavuk se ahhoz, amit Donald Trump és az ő köre művel.

Grönland megszerzése nem esne nehezére az amerikai hadseregnek, viszont amennyiben ezt valóban végrehajtaná Trump, akkor a világ egy szempillantás alatt változna meg örökre. A második világháborút követő szövetségeket ezzel azonnal felrúgná az Egyesült Államok, és kerülne szembe a fél világgal. Nagyon úgy tűnik, hogy az EU, de talán egész Európa egyetért abban (Orbánt és kormányát leszámítva), hogy közösen vagyunk a legerősebbek és nem látszik az, hogy bárki is bízhatna a különutas megoldásokban, és lenne értelme megpróbálnia élni a jelenlegi zűrzavaros helyzettel, és bejelentenie igényét más országok területeire, bár sajnos ez sem kizárható. Ha viszont semmi ilyen marhaság nem történik, akkor egy erős, összefogásra képes Európával néz majd szembe az Egyesült Államok. Persze ez most elég durván hangzik, elvégre egy harmadik világháború kitöréséről beszélünk, de messze nem én vagyok az egyetlen, aki ettől tart. Az Al Jazeera online felületén már azt pedzegetik, feszegetik, hogy melyik dél-amerikai ország mekkora haderővel rendelkezik, mert fel kell készülni arra az eshetőségre, hogy Trump támadást indítana ellenük.

Konkrétan itt tartunk és ott, hogy ugyan a megfenyegetett országok próbálnak diplomáciai úton megnyilvánulni és párbeszédre törekedni, de erre az amerikai kormány nem igazán tűnik hajlandónak. Trumpnak kell Grönland, és nem kizárt, hogy példát kíván statuálni más közép-, vagy dél-amerikai országban is. Miközben elég evidens az, hogy a venezuelai Rambó-akciót olcsón megúszta (vannak olyan venezuelaik, akik más országokban élnek és örülnek, hogy ezentúl újra szabad lehet az országuk), de egy Grönlandot érő támadás véleményem szerint teljesen más eredményt produkálna. Lehet, hogy az EU nem áll készen egy háborúra és messze nem olyan erős a hadserege, viszont az igazság az, hogy nem hagyhatja azt sem, hogy egy bully – jelenleg az Egyesült Államok vezetése – kénye-kedve szerint szuverén területekre nyújtsa be az igényét. Egyáltalán nem vagyok háborúpárti sőt, semmit sem gyűlölök jobban, mint a teljesen értelmetlen agressziót, harcot, háborút, vérontást, halált, de ahogy annak idején Ukrajna megvédése is az egyetlen lehetséges döntés volt, úgy vélhetően egy Grönland melletti európai kiállás is magától értetődő. Kérdés, hogy meg meri-e húzni azt Trump, hogy katonai erővel próbálja megszerezni a dán királyság oltalma alá tartozó autonóm tartományt, Grönlandot, vagy végül győzni fog a józan ész, és valaki szól ennek az eszementnek, hogy a világ nem úgy működik, ahogy ő azt parancsba adja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!