NEHAZUGGY

Ha következetesek lennének, Szijjártónak már szét kellett volna fejelnie az amerikai nagykövetség főbejáratát

Akkor folytassam szépen onnan ahol tegnap abbahagytam, nevezetesen az ordas nagy, szemrebbenés nélküli hazudozásainál a megfáradt Kádár-imitátornak. Tudom, hogy a permanens hazudozás nem büntetőjogi, hanem erkölcsi kategória, egy független bíróság sem ítélheti el azért, mert képtelen igazat mondani, mert az erkölcsöt teljesen kikukázta a rendeleti működéséből, viszont a megszámlálhatatlan bűncselekmény-gyanús cselekedetét dokumentáló listát azért így is meg lehet támasztani az öblös hazugságairól szóló dokumentációval. Hogy egy nemzetközi sajtótájékoztatót ma már csak úgy tud abszolválni, hogy nincs egy igaz szava, ami mégis annak tűnik, azzal csak egy korábbi hazugságát leplezi le, az szépen mutatja, hol is tartunk. 

Itt van erre egy klasszikus példa. A Times újságírója azzal szembesítette, hogy nemrég azt mondta, az orosz-ukrán háborúban nem világos, hogy ki kit támadott meg, erre kért magyarázatot. Hát ez tényleg nem volt olyan régen, decemberben történt Brüsszelben, ahol nem nemzetközi, hanem beltenyészeti sajtótájékoztatót tartott az oda (is) magával hurcolt propagandistáknak és közpénzzabáló szakmunkásoknak. Előállította ugyanazt a mesterséges helyzetet, amit 16 éve folyamatosan, hogy csak a csontig benyaló, érdemi kérdésekre nem vetemedő biodíszletek előre megbeszélt álkérdéseire válaszolgat. És sajnos ez nem A tanú című film végtelenített változata, hanem a rögvalóság immáron másfél évtizede. Tegyük ide szóról szóra, már csak azért is mert olyan szinten játszotta a hülyét, meg szerencsétlenkedett megint a tolmács fülhallgatóval, hogy rossz volt nézni. Decemberben még ez volt a mantra: 

„Nyugodtan reggeliznek otthon, isszák a kávéjukat, és azt gondolják, hogy erkölcsileg milyen helyes dolog, egy kis országot, amelyiket megtámadtak, persze nem is olyan kicsi, meg nem is világos, hogy ki támadott meg kit, mindenesetre egy erőszak alá vont országot mi most megsegítünk, és ez nekünk nem kerül semmibe. De a végén ők fognak fizetni”. 

Ez ugye abban kontextusban hangzott el, amelyben azt magyarázta, hogy a háborúpárti brüsszeliek a zárolt orosz vagyonból akarják támogatni Ukrajnát. Holott nem is biztos, hogy a szovjetek jóvátételt fognak fizetni az ukránoknak (hát hiszen győzni fognak), vagyis Ukrajna a büdös életben nem fogja tudni törleszteni. Hétfőn, amikor már nem december volt, hanem január újra belenézett bután a kamerába és már másképp emlékezett arra, hogy ki támadott meg kit. Szerinte egyértelmű (hétfőn még az volt, ma már szerda van, ki tudja, ma mi a helyzet), hogy 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, ez nyilvánvaló (!) Az 56-osok arra vártak, hogy megjöjjenek az amerikaiak. Amerika békét akar, nincs szó ideológiáról, ők nincsenek egy ideológiai platformon az oroszokkal. Amerika le akarja zárni a háborút – magyarázta, miközben azon forgatta a szemét, hogy nem is érti, mire kérdezett rá az újságíró. Nézni is rossz volt, és bár ezt a szemenszedett hazudozást itthon elő lehet adni a saját hülyéinek vagy a parlamentben vagy a digitális analóg polgári cirkuszban, de a nemzetközi sajtó színe előtt vállalhatatlanul kínos. Egyébként többször is elmondta a riporter, hogy nem a kérdésre válaszol, hát üdvözlöm a klubban! Mi ebben élünk 2010 óta megszakítás nélkül. Igaz, ha a neki alkalomadtán feltett érdemi kérdésekre válaszolna, akkor valószínűleg már régen nem miniszterelnök lenne, hanem mondjuk elítélt Sopronkőhidán.

Egy másik undorító disznóság Trump venezuelai akciója kapcsán hangzott el az arcából. A nemzetközi jognak vége, néhány erős állam diktálja a tempót. „Minden narkóállam bukása örömhír”, az a jó, ha mindegyiket letakarítják, „takarítsa le az, akinek kézre esik, aki a közelében van.” Ezt tehát a parókás haverja katonai akciójával összefüggésben bírta kipréselni magából az, aki 16 éve azon dohog, hörög, háborog, hogy Brüsszel így, Brüsszel úgy. Az a Brüsszel, amelynek tagjai vagyunk. Már leírni is fárasztó ezt a populista-szuverenista hisztériájával összefüggő, sehova nem vezető, az országnak csak veszteségeket okozó konfrontálódó picsogását a saját szövetségi rendszerünkkel kapcsolatban, amit úgy ad elő, mintha ő kívülálló lenne. Most is, amikor az EU megint miatta nem tudott közös állásfoglalást kiadni Venezuelával kapcsolatosan se. Megint 26-an egy irányba néztek, ő egyedül most is okosabb volt. Megpróbálta ezt is kimagyarázni: bár az EU megpróbált kialakítani közös európai uniós álláspontot, „ezt Magyarország megvétózta, vagyis nem a vétó a jó szó, mi ebben nem vettünk részt”. Azért, mert nem akarunk közös külpolitikát. Számos kérdésben nem értünk egyet, nem értünk egyet Venezuela ügyében, az orosz-ukrán háború ügyében, a közel-keleti ügyben. Tehát a békepárti szarkának nem fért bele aláírni egy olyan nyilatkozatot, amelyben az EU az eszkaláció elkerülése érdekében minden érintett felet nyugalomra és visszafogottságra szólított fel, remélve, hogy BÉKÉS megoldást találnak majd a válságra, nem utolsó sorban emlékeztette a feleket arra, hogy a nemzetközi jogot és az ENSZ alapokmányában szereplő előírásokat mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Egyébként amikor 2019-ben a narkóbáró Madurót beiktatták, nem volt gond: az EU közös nyilatkozatban közölte, hogy nem ismeri el a választást és az abból eredő elnöki mandátumot, ehhez csatlakoztak. (Az ennek tükrében nem világos, hogy 2023-ban mi a lófaszt keresett Szijjártó Caracasban.) Viszont 2019. január 28-án, amikor az EU külügyminiszterei közös nyilatkozatban ismerték el Juan Guaidót, a venezuelai nemzetgyűlés elnöknek, az volt a kifogás és a botok küllők közé dugásának fedősztorija, hogy az EU-nak nem feladata belpolitikai szereplők elismerése. Ez volt a formális, jogi érv, az EU-egység helyett, az „óvatosságot” preferálták. Ez mondjuk összhangban is állt az Orbán-kormány egyik legfontosabb propagandaszólamával, az oly gyakran hangoztatott „nem beavatkozás más államok belügyeibe” elvvel. És pont ez a probléma. Hogy ezt az elvet soha nem róják fel sem a CCCP-nek, sem az USA-nak. Miközben a demokratikus, európai szövetségeseiket nyíltan sértegetik, rágalmazzák, és követelik tőlük a tiszteletet meg a korrupt belügyeikbe való be nem avatkozást, amikor ezek a nagyhatalmak avatkoznak be akár fegyverekkel is más országok belügyeibe, akkor kussolnak vagy hajlonganak a szőnyeg szélén. Pedig ha legalább ebben az egy dologban következetesek lennének, Szijjártónak már szét kellett volna fejelnie az amerikai nagykövetség főbejáratát. Semmi ilyesmi nem történt. Mert akik nem tartanak tükröt nekik, akik nem teszik szóvá a disznóságaikat, azok bármit megtehetnek. Képzeljük el, mi lenne most, ha a Biden-adminisztráció hajtotta volna végre a venezuelai hadműveletet. Olyan cirkusz meg paláver lenne, hogy azt még Kapu Tibor is látná, hallaná az űrből.

Világos a helyzet: Júdás Viktor kormánya tudatosan, belpolitikai okokból, a saját hívei hergelése és lázban tartása miatt különutas, elvtelen külpolitikát folytat, amelynek jegyében tudatosan jó kapcsolatokat keres olyan ótvar, barbár rezsimekkel, amelyeket a Nyugat, vagyis az EU joggal bírál. Ez illeszkedik abba a mintázatba, miszerint Orbán Magyarországa egy latorállam, amelyik szabotálja azt a szövetséget, amelynek tagja, miközben folyamatosan orosz és egyéb ellenséges hatalmak érdekei szerint cselekszik. Ezért vétózták meg egyedüliként (nevezzék bárhogy is) az USA venezuelai szerepét érintő EU-s nyilatkozatot, ami így az EU újabb gyengeségének bizonyítékaként nem válhatott hivatalos uniós állásponttá. Ennyi. Mindezt arra hivatkozva, hogy az unió sem tartja be a nemzetközi jogot (!!!), mert ugye azzal minket, pontosabban őt, a mi felcsúti Madurónkat próbálják jobb belátásra bírni. De sikerült? Nem sikerült. És mivel nála van egy olyan bekattanás, amit szerintem a rohadó nyugaton még mindig nem értenek, mégpedig az, hogy a végén úgyis meghosszabbítja Bicskéig, így nem is tudhatják, hogy milyen beteges, eszelős, megvadult elmével állnak szemben. Illetve halványan remélem, hogy sejtik, és mindent el is követnek annak érdekében, hogy takarékra tegyék. Már túl azon, hogy természetesen nekünk kell egyszer és mindenkorra takarékra tennünk, ha jót akarunk magunknak. 

Summa summarum: az a címlapon látható, fülig érő debil vigyor, amit a külgazdasági külügyminiszter 2023 márciusában lenyomott a buszsofőrből lett narkóállam diktátorával pózolva-parolázva, felejthetetlen kórdokumentum. Egyébként ez Tóth Gabinak lehet inspirációs forrás, hogy lám, milyen sokra lehet vinni nyolc általánossal is. Elég ha gátlástalan, cinikus, lelkiismeretlen, gonosz, kegyetlen ember vagy. 

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább