NEHAZUGGY

Beleürítettek az elvtársak a szkafanderbe

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Nem volt elkerülhető: beleléptünk a sorsdöntő évbe, immár hivatalos, hogy az Orbán-féle bűnszervezet 16 éve fosztogatja, terrorizálja, egzecíroztatja, kizsebeli, szisztematikusan hülyének nézi, hergeli (a sor folytatható) a magyar népet. Már nagyon régóta nem vicces, nagyon régóta nézzük tehetetlenül, hogy pár ember, egy dinasztia, és azok hűbéresei hogyan lopnak el minden vagyontárgyat, időt, energiát, jövőt ettől az országtól, és talán még mindig nem értjük, hogy lehet az, hogy ez az ország minden korban kitermeli a maga elnyomóját, kizsákmányolóját, történelme sötét figuráját. 

Fogalmam nincs, minek kéne itt történnie ahhoz, hogy egy nemzet legyünk újra, de. Szerintem aki végighallgatta az újévi köszöntőt – nem a szatyor bélgáz és az immár végképp narancssárga színűre sápadt Kapu Tibor, hanem az ellenzéki kihívó, Magyar Péter beszédére -, valami ilyesmire gondol, amikor megpróbálja elképzelni az oly nagyon vágyott áprilisi kormánybuktatás utáni időszakot. Nem kell ezt túlmisztifikálni meg elemezni, egész egyszerűen el kell menni szavazni, minél több embert el kell vinni szavazni a sütőtökszín ellenében. Ez a feladat egyéni szinten, kollektív szinten: felkapcsolni a lámpát azoknak a fejében, akik eddig félrenéztek, nem mentek el szavazni. Sokaktól megkaptam és kapom folyamatosan, hogy én tiszás lettem, hogy Magyar Péter a lieblingem. Bár nem tudom, mit jelent tiszásnak lenni, hiszen nem vagyok párttag se, de tény, hogy mindenben támogatni fogom a tiszás jelölteteket itt Baranyában (ami számomra nem vármegye, hanem megye) és ahol tudok, segítek nekik. Aki pedig még mindig nem érti a lényeget, ezek után sem fogja, aki szerint a biztos rossz ennyi idő után is támogatandóbb, mint a bizonytalan, azon én nem tudok segíteni. 

Akkor nézzük, mi történt az elmúlt napokban, hiszen a regnáló hatalom ámokfutásának semmi nem tud gátat szabni. Messze a legsúlyosabb: újabb több mint 400 milliárd forintnyi uniós támogatást bukott a kormány az új év kezdetével. Ez már zsinórban a 3. év, hogy uniós támogatásokat bukunk, köszönhetően a mi szuverén patriótánknak, akinek még mindig küldetése és harcolnivalója van. Sajnos nemcsak a tokás fejében lakozó démonokkal, hanem az európai szövetségi rendszerünk fővárosával is, ahogy egy moszkvai ügynöktől az elvárják a feljebbvalói. Miközben az ország elbukja a százmilliárdokat, a Forbes-listás, közpénzből milliárdos főállású stróman, Júdás páncélszekrénye, valamint az ő legfrissebb neje, a többdiplomás hírolvasóból lett gázszerelőné kimaxolták az év végét a szuperluxizás frontján. Hadházy Ákos jóvoltából derült ki – akinek nem lehet eléggé hálásnak lenni azért a kitartó, emberfeletti munkáért, amit a NER-bűnözés felgöngyölítésére fordít -, hogy a Mészáros família talpig luxusruházatban kiruccant shoppingolni Los Angelesbe. Ami az év végi rongyrázás szempontjából egyáltalán nem a végállomás volt az ifjú párnak, mint annak idején Nicolas Cage-nek. Ugyanis a világ minden táján élnek magyarok, akik elől nem lehet elbújni, ezért arra is fény derült, hogy a luxusgerlék Los Angelesből átreppentek egy hawaii üdülőhelyre, ahol egy Four Seasons szállodában zárták a számukra repülőrajtokban gazdag tavalyi évet. Az a baj, hogy ezt is megszoktuk már. Hogy miközben az ország, az állami szolgáltatások, a gazdaság lerohadt és széthullott, ezek kézen fogva romantikáznak sokmilliós szettekben, és úgy tesznek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mert nekik ez jár. Hogy miután kifosztották az országot, év végén elmennek a világ végére, és ott a magyarok zömének elképzelhetetlen pompában verik a nyálukat és verik el a közpénzből harácsolt pénzt.

Írás közben is hangosan bazdmegoltam, mert nem sikerült még mindig elfogadnom, hogy ezzel a néppel tényleg bármit meg lehet tenni. Azokra gondolok, akik könnyes szemmel, szervilis módon, magukból kikelve védelmezik, óvják ezeket a felkapaszkodott senkiket, és szállnak szembe bárkivel, aki ezeket bírálja, vagy csak szimplán felhívja a nagyérdemű figyelmét arra, hogy mit művelnek. Eleve mennyire szomorú, hogy ezt magyarázni kell. Főleg azok értik a legkevésbé, akik egyik napról a másikra élnek, akik abból az alamizsnából nyomorognak, amit kegyes ajándékként csomagol számukra ez a rablóbanda, és kiszúrja vele a szemüket. Holott nekik kellene a leghangosabban számonkérniük a nemzet aluliskolázott, éjsötét gázszerelőjén és az ő kikerázott feleségén, hogy miből, hogyan? Már csak azért is, mert közben 15 év után még mindig csak félkész az ország, képtelenek elégséges szinten üzemeltetni, de újabb nyolc évet kérnek arra, hogy beteljesítsék a küldetésüket. A nagy lófaszt. Ott sétál az ellopott vagyon, a félkész ország nyomora a hanyatló nyugaton, a tengerentúlon, a világ legdrágább városaiban, egy hawaii turista paradicsomban, ott költik a mi pénzünket, ott égetik a mi jövőnket, és még mindig van ember, akinek ráfér az arcára, hogy ezek legalább nem viszik külföldre a lopott szajrét. 

Úgyhogy miközben felkapaszkodotték habzsolják az életet, a népnek legyen elég a büdös, ótvar, mindmeghalunk Orbán-propaganda; hétköznapon, ünnepnapon, karácsonykor, szilveszterkor. Minden alkalommal, amikor kinyitja a cserepes pofáját, kimeríti a közösség elleni uszítás és a rémhírterjesztés Btk. passzusát, nem lehet eleget idézni. A rémhírterjesztést a Btk. 337. § szabályozza.

Mi minősül rémhírterjesztésnek?

Aki

• • nagy nyilvánosság előtt

• • valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy

• • valós tényt hamis színben tüntet fel, és ez alkalmas a köznyugalom megzavarására, bűncselekményt követ el.

Büntetés

• • Alapeset: vétség, legfeljebb 1 év szabadságvesztés

• • Minősített eset (pl. különleges jogrend idején – járvány, veszélyhelyzet): 1–3 év szabadságvesztés

Szerintem aki azt hazudja a híveinek, hogy az Európai Unió nemhogy a háború pártján áll, de háborúban áll és el akarja veszejteni a magyarokat, az rémhírt terjeszt. Pont. „’26-ban én arra kérek mandátumot az emberektől az előttünk álló választáson, arra kérek mandátumot a magyaroktól, hogy kimaradjunk az európai háborúból. Erre kérek fölhatalmazást tőlük. Azt szeretném tőlük kérni, hogy abban erősítsenek meg, arra hatalmazzanak fel, hogy tartsam kívül Magyarországot az európai háborús szövetségből”. Azt is hazudta, hogy 2026-ban arról kell dönteni, hogy Magyarország csatlakozik-e a háborút akaró európai úgynevezett hajlandók szövetségéhez, vagy kimarad a háborúból. Mert ha kimaradunk a háborúból, akkor nem kell átállnunk hadigazdaságra, lehet békegazdaságunk.

Ilyen és ehhez hasonló rémhírekkel zsibbasztotta a nagyérdeműt az év utolsó napján is az úgynevezett évzáró álinterjúban, ahol ironikus módon pontosan úgy ömlengett, mint egy háborúban álló ország tábornoka, aki már szó szerint háborúzik. Miközben véletlenül sem arra kért mandátumot, hogy működő, élhető európai országot építsen, hanem azzal keltette a pánikot, amivel évek óta: ha nem ő marad hatalmon, akkor itt mindennek vége. Finomkodhatunk is, de nekem nincs kedvem. Ez az ember eszelős. Ez az ember nem normális, és hiába próbálta tompítani az űrhajós meg a zacskó fing éjfél után 1 perccel az elmebajt, hogy ez a mostani tényleg egy különleges év lesz, és szeressük egymást, a helyzeten nem változtat. Idézném szó szerint a súlytalanság koronázatlan királyát, a láthatóan fideszes kádernek állt űrhajóst:

„És hogy mit hoz 2026? Tudom, hogy vannak, és kell is, hogy legyenek közéleti viták. Ez az előttünk álló hónapokban különösen így lesz. De e viták közepette is egy nemzethez tartozunk. Ne feledjük, hogy másnap mindig felkel a Nap, és ugyanabban az országban fog mindannyiunkra sütni. Sokkal több köt össze minket, mint amennyi elválaszthatna. Bánjunk egymással tisztelettel és méltósággal. Tekintsünk bizalommal és reménnyel az új esztendőre. Egynek minden nehéz, 15 millió magyarnak semmi sem lehetetlen.”

Beleürítettek az elvtársak a szkafanderbe, és most már nemcsak a tartalom bűze elviselhetetlen számukra, hanem az is, hogy mivel a súlytalanság állapotában minden lebeg, ezért a szar ott köröz a fejük körül, és bármelyik pillanatban a pofázmányukba csapódhat. Tudják ezt, ezért kellett Kapu Tibor, aki burkoltan békejobbot nyújtott a poloskáknak, hogyha felborul a kicsi kocsi és leröpül a Haragosi, akkor ne legyen din don diridongó. De tévedésben van a beszélő: itt már senki nem vitázik senkivel, itt már nincsen miről és kiről, itt sajnos sorsdöntő harcra kész a nép egyik fele a másik fele ellen. Ez az együvé tartozás és tisztelet vonat elment. Persze a Nap valóban felkelt, minden megy tovább, de nehogy azt higgye bárki, ennyivel meg lehet úszni az elmúlt 16 évet, hogy mindent meg lehet úszni annyival, amennyivel eddig: hogy mindenről más tehet, csak azok nem, akik 16 éve teljhatalommal uralkodnak és úgy tesznek, mintha kormányoznának. Kapu és Sulyok főnökének minden szava hazugság, minden tette hazaárulás, és minden egyes perccel közelebb kerül az elszámoltatáshoz. Durva évnek nézünk elébe, de őszintén remélem, csak az első négy hónap lesz az, aztán ledobhatjuk magunkról a ránk tekeredett kígyó tetemét, és fellélegezhetünk. 

Aki azzal veri félre a harangokat, hogy a csalódással kecsegtető bizonytalannál az atombiztos szar is jobb, az azért vegy figyelembe egy tisztább pillanatában, hogy így érdemes hinni ennek a szarházinak, ennek az eszelős jósnak, a nem igaza van, hanem igaza lesz koronázatlan királyának: Orbán tavaly előtt 2025-re és 2026-ra 3–6 százalékos gazdasági növekedést jósolt, többször is arról beszélt, hogy fantasztikus évet vár 2025-ben és azt is mondta, hogy a magyar gazdaság januárban repülőrajtot fog venni. Ez kurvára nem így történt, októberben már Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter is 0,5 és 1 százalék közötti növekedést prognosztizált az idei évre. Egy szerdán közzétett dokumentum szerint azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium a következő évekkel kapcsolatban már megint sokkal optimistább: 2026-ra 3,1 százalékos GDP-növekedést várnak. Na ja. Talán meg is lehet csinálni. De ehhez egyetlen dologra van szükség: hogy ez a romlott bűnbanda eltakarodjon végre. Akkor talán. 

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább