NEHAZUGGY

Ha elsírják magukat, az se baj. Legfeljebb már senkit nem érdekel

Molnár Bálint | December 21, Vasárnap | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,610,754 forint, még hiányzik 1,389,246 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma, Advent negyedik vasárnapján, amikor a szeretet gyertyáját is meggyújtották azok a derék hazafiak, akik ott csápoltak tegnap a Pick Arénában, és ha Lázár gróf nem inti nyugalomra őket (hogy aztán majd ő alázhassa és kioktathassa), alighanem meg is lincselik azt a bátor embert, aki bemerészkedett/bejutott a zártkörű szeánszukra és a bálványukat, valamint az ő tettestársait arról kérdezte, hogy miért hazudtak a gyerekekről, miért nem védték meg a gyerekeket, hogy ki az a fontos ember, akinek a mocskosságait fedezik, és miért lopták el a gyerekek jövőjét, vajon tényleg elhiszik, hogy ők keresztény jó emberek, a jó oldalon állnak és jó ügyet szolgálnak?

Vajon az a Bencsik Nemmunkásőr András nevű pártpropagandista elvtárs, aki a Szőlő utcai javítóintézetben bestiálisan bántalmazott gyerekekre vonatkozó újságírói kérdésre magából kifordulva, felháborodva, már-már sértődötten hörögte bele a kamerába, mint megannyi digitális polgári harcos néni és bácsi, hogy nehogy már elsírja magát a bűnözők miatt, vajon mit gondol saját magáról, ha alkalomadtán belenéz a tükörbe és meglátja a saját becstelenségben megőszült fejét?

Vajon az a Mráz Ágoston Sámuel nevű szolgalelkű nézőpontja az állampártnak, aki a gyermekvédelmi rendszerben terrorizált és megnyomorított gyermekek Fidesz általi cserbenhagyásáról érdeklődő újságírói kérdésre annyit képes felböffenteni magából, hogy a Szőlő utcai botrányból a Tisza Pártnak nem sikerült profitálni, a Fidesznek nem ártott, tehát minden rendben van, lehet oszlásnak indulni, hogy alszik éjszakánként?

Vajon az a Sulyok Tamás, hivatalosan köztársasági elnök (valójában valami teljesen más), aki úgy gondolja (hivatalosan ő gondolja, valójában azok, akik a pórázát a kezükben tartják), hogy köztársasági elnökként feladata óvodában/iskolában ajándékokat átadni, de kurvára nem feladata kiemelten foglalkozni a gyermekvédelem ügyével, hát hiszen a Szájer~~esz~~ József által összetákolt, azóta folyamatosan fércelt és átfércelt Alapörvény sajnos ezt nem teszi lehetővé számára mit lát, amikor vasalás és borsófőzelék zabálás közben, miután felvette az asztal alá begurult pingpong labdát, belenéz a Sándor-palota nagytükrébe? Azt a derék keresztény embert látja, aki méltán bízhat abban, hogy az utókor tisztelettel őrzi majd az emlékét, mint egy olyan kiváló államférfiújét, aki a nemzet egységének kifejezése helyett nem emelt szót, amikor a honfitársai egy részét poloskának nevezte a miniszterelnök-főnöke, és akinek a gyermekvédelmi rendszerben félholtra vert, megerőszakolt, megalázott, megnyomorított gyerekek kálváriájáról az jutott eszébe, hogy a hatóságok elleni indulatok szítása hátráltatja az igazság kiderítését? Vajon?

És vajon az adventi-karácsonyi áhítattól teátrálisan megrészegülve, az elcsendesedés, egymásra figyelés, készülődés pátoszát hirdető korrupt miniszterelnök, aki a gyermekvédelemre (mint amúgy minden másra is) rendpárti hadműveletként tekint, aki számára a gyermekek megvédésének sikere kizárólag abban mérhető, hogy 2010 előtt hány pedofil volt bebörtönözve, és most hány van; aki félrecsúszott életű gyerekekként hivatkozik a javító-nevelő intézetekben lévőkre, miközben börtönnek hazudja a javító-nevelő intézeteket, és lényegében azt mondja, hogy akinek félrecsúszott az élete, annak végső soron bele lehet baszni a fejét az asztallapba és ájultra lehet rugdosni a földön, mert hol van ez a megérdemelt büntetés azoknak a félrecsúszott életéhez képest, akiket ezek a bűnözők bántalmaztak, vajon a rongyosra harapdált száján és a gonoszságtól, romlottságtól eltorzult arcberendezésen kívül mit lát a tükörben, ha belenéz?

Vajon elégedett magával, vajon tényleg elhiszi, hogy ő megvédte a gyerekeket, akiket az általa foglyul ejtett állam kutyakötelessége lett volna megvédeni az elmúlt 16 évben, de sikerült?

Vajon ugyanúgy elhiszi, mint ahogy azt is elhitte pár éve, hogy mindenkit meggyógyít, aki elkapja a koronavírust?

Vajon tényleg elhiszi ez az alak, hogy 16 év után elég annyit mondani az őt kritikus kérdésekkel provokáló polgárnak, hogy bocsesz, de nem tudom megígérni, hogy mindenki jól fog viselkedni, vagy hogy minden intézmény jól fog működni?

Válasz ez arra, hogy Tuzsonnal egy emberként hazudták, hogy a Szőlő utcában nincs kiskorú sértett?

Válasz ez arra, hogy 16 év alatt miért nem tettek semmit a gyerekekért, legyen elég annyi, hogy napi 1500 forintból etetik őket?

Válasz ez arra, ki az a fontos ember, netán kik azok a fontos emberek, akinek/akiknek a mocskát fedezték azzal, hogy az első számú háromnevű Szőlő utcai szörnyeteg, emberkereskedő és pedofil nemhogy nem bukott le, de valahogy mindig felfelé bukott és mind nagyobb hatalmat szerzett?

Válasz ez arra, hogy egyébként is kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű, önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévő gyerekek ezreitől még a jövő reményét is ellopták, nemhogy az emberhez méltó élettel kecsegtető jövőt?

Most így advent negyedik vasárnapján, amikor fennen hirdetik a nagy nyilvánosság előtt, mint semmirekellő divatkeresztények, hogy a szeretet lángja meg az egymásra figyelés, tényleg képesek megnyugtatni magukat azzal, hogy ha a Szőlő utca amúgy is egy börtön, azok a maradék méltóságukban is megalázott, félholtra vert gyerekek meg amúgy is bűnözők, nehogy már elsírjuk magukat miattuk, akkor Debrecentől Fótig, Szolnoktól Hűvösvölgyig is rendben van kettétörni gyerekek életét, mert nem mi szültük őket, nem mi hagytuk magukra őket? Belenéznek a kölkeik, unokáik szemébe és elégedetten dőlnek hátra, hogy minden rendben van, miközben néhány nap alatt kiderült, hogy az Orbán-kormány kizárólagos felelősségi körébe tartozó nevelő és javítóintézetek a gyermekek elleni bűnelkövetés melegágyaiként működtek az elmúlt tizenhat évben? Úgy értem, most is így működnek, most is rengeteg mocskot rejt a mély, és ha a magát keresztény-konzervatívnak hazudó szemforgatás kormányán múlt volna kizárólag, a magyar társadalom most sem tudna semmit ezeknek a horrorintézményeknek a működéséről.

Nem tudom, milyen betegségben kell szenvedni ahhoz, hogy bárki elhiggye, hogy a kereszténység, ami miatt naponta a földhöz verik magukat, aminek a védelmében habzó szájjal helyeslik a kiskorúak ellen elkövetett erőszakot, az olyan, amilyennek a Fidesz a falra festi tizenhat éve, de nagyobb tragédia ez bárminél. Ugyanolyan tragédia, mint az, hogy naponta derülnek ki a bántalmazásokról szóló borzalmak, napról napra világosabb, hogy itt nem egy-egy ember, egy-egy eltévelyedett baromarcú, hanem az egész rendszer bántalmaz, ver, aláz, rugdos, térdel a mellkasodon. A fő bántalmazó pedig természeténél fogva alkalmatlan bármilyen javításra. Mert furcsának tűnhet ez a digitális-analóg harcosoknak, de társadalmi kérdéseket nem lehet büntetés-végrehajtási izmozással megoldani. Orbán és bandája mondjuk soha egy pillanatra nem is akarta megoldani, most sem akarja megoldani, ezért is rohad az egész bántalmazó rendszerük.

Ezért aztán a harci néniknek és bácsiknak, Bencsikeknek, Mrázoknak, Sulyok-féle haszontalanoknak és Orbán-féle nehézsúlyú bűnözőknek azt kívánom az adventi-karácsonyi készülődés szeretetének lángjánál, hogy mielőbb kénytelenek legyenek kívülről szemlélni saját magukat, és rácsodálkozni arra, hogy micsoda vállalhatatlan, érzéketlen disznóságok hagyták el a szájukat, amikor kötelező lett volna tükörbe nézniük. Ha véletlenül elsírják magukat, még jobb. Remélem, közelít az idő, amikor a tükröt nem lehet összetörni, a múltat letagadni, a felelősséget nem vállalni. Szép, keresztényi elégtétel lenne ezeknek a bántalmazott, cserben hagyott gyerekeknek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!