Az amerikai NBC újságírója arról érdeklődött, hogy felelősnek érzi-e magát az elnök a háború további áldozataiért, ha már visszautasítja Trump békejavaslatait, mire Putyin közölte: „Nem érezzük magunkat felelősöknek, mert nem mi kezdtük ezt a háborút!”
Nagyot ment a háborús bűnös Vlagyimir Putyin, aki évértékelőnek nevezett eligazítást tartott az ünnepek előtt nem sokkal. A fentiek alapján egyrészt már nem különleges katonai műveletről, hanem háborúról van szó, másrészt pedig azt nem Oroszország kezdte, amelyik támadást indított Ukrajna ellen, hanem valaki más. Nyilván az Egyesült Államok, az EU és Ukrajna felelős a háborúért, amelyet csupán a provokációt követően indított meg Oroszország, elvégre meg kellett védenie az érdekeit. Nyilván ez egy irdatlan baromság, hiszen elég egyszerű a helyzet: Oroszország megtámadta a szuverén Ukrajnát, amelynek lakóit a mai napig ész nélkül gyilkolja. Ezidáig már több mint egymillió halottja volt a vérontásnak, és ha Putyinon múlik – márpedig elsősorban rajta múlik -, akkor soha nem ér véget a háború. Addig legalábbis egészen biztosan nem, ameddig győzelmet nem aratnak, ami azt jelentené, hogy a megszerzett területeket megtarthatják és elérhetik, hogy az ukránok lényegében leszereljék a hadseregüket.
Ezen igényeit már megpróbálta valósággá formálni Donald Trumpon keresztül, de az ukrán vezetés ezt a „béketervet” nem fogadta el, minden aknamunka és bomlasztási kísérlet ellenére az európai országok nagy többsége összefogott és ahogyan csak teheti, támogatja az ukrán ellenállást. Az Egyesült Államok mindössze pénzért cserébe hajlandó ezt megtenni, de az európai országok ezért cserébe nem kérnek pénzt vagy ásványokat. Persze ez még megváltozhat a jövőben, de most elsősorban arra kell koncentrálni, hogy a háború véget érhessen, méghozzá úgy, hogy az oroszoknak egy életre elmenjen a kedve attól, hogy valaha is háborút robbantsanak ki. Persze sokak szerint most a béke a legfontosabb és lehetőleg bármi áron (könnyű ezt óbégatni annak, aki nem háborúban áll, hanem mondvacsinált háborús veszélyhelyzetben kelti a pánikot), véleményem szerint viszont fontos az, hogy milyen békét sikerül kötni, hiszen a háború lezárásának módja meg fogja határozni Oroszország külpolitikáját a jövőben.
(…) amennyiben Oroszország és az európai országok egyesítenék erőforrásaikat, a vásárlóerő-paritáson számított összesített GDP-jük meghaladná az Egyesült Államokét. Ha kiegészítenénk egymás lehetőségeit, virágoznánk, ahelyett hogy egymással háborúznánk.
Ezt üzente Putyin Európának, a Mandiner pedig büszkén böfögi, hogy itt a mondat, amit se kiköpni, se lenyelni nem tudnak majd Von der Leyenék. Nos, ez a lehetőség fennállt annak idején is, de ki kezdett háborúzni? Ki az, akinek köszönhetően a világgazdaság évek óta szenved és Európa gazdasága is lényegében arra koncentrál, hogy támogatni tudja az ukrán védekezést? Ki az, aki miatt az európai GDP stagnál már egy ideje, és akinek hála a legtöbb európai ország ahelyett, hogy a jövőbe fektetett volna be, inkább a hadserege kiépítésébe kezdett? Vlagyimir Putyin a neve annak az embernek, aki mindezeket okozta, és akinek hála, teljességgel elképzelhetetlen az, hogy az oroszok és Európa összefogjon a jövőben. Ki bízna meg egy olyan országban, ki kötne szövetséget egy olyan országgal, amelyik minden ok nélkül megtámadott egy másik országot? Oroszország már messze nem az a jelentős gazdasági és katonai hatalom, amely a Szovjetunió idején volt, ezért enyhén szólva is túloz Putyin akkor, amikor azt emeli ki, hogy mekkora Oroszország valódi súlya a világban. Nyilván rendelkeznek atomfegyverekkel, amelyek sokakat visszatartanak attól, hogy bevigyenek egy pofont az oroszoknak, de más fronton nem igazán beszélhetünk elrettentő erőről.
Putyin háborúja miatt szinte Európa egészen lassan, de biztosan leválik az orosz gázról, ami – bármit is állít – még fájni fog Putyinnak. Persze most eladják Kínába és Indiába a „fölösleges” gázt, de nem biztos, hogy kiváltható a teljes európai piac. Korábban igencsak függött Európa az orosz energiahordozóktól, ami stratégiai fegyver volt Putyin kezében, viszont a háború kirobbanását követően a helyzet igencsak megváltozott, amit csak és kizárólag saját magának köszönhet. Putyin és Trump egyidejűleg magára haragította az európai kontinenst, amely úgy tűnik, egyre inkább kezd a saját lábára állni, és ha lassan is, de idővel komoly hatalommá válhat a világban. Ahelyett tehát, hogy sikerült volna meggyengíteni Európát, azt érték el ezek a zseniális vezetők, hogy Európa kezd végre magára találni, és megindult a függetlenedés azoktól a hatalmaktól, amelyek megpróbálták kihasználni azt, hogy több dologban is tőlük függünk.
Ezek után hülye lenne Európa összefogni Oroszországgal, hiszen azzal lényegében szemet hunyna afelett, hogy több mint 1 millió embernek kellett meghalnia egy általuk kirobbantott háborúban. Putyin álmodozhat, de végső soron a vesztébe rohan, mivel az EU nemrégiben megszavazott egy jelentős pénzügyi segítséget Ukrajnának, ami idővel elfáraszthatja mindazokat Oroszországban, akik azt hitték, hogy a közeljövőben győzelemmel zárhatják a háborút. A harcok akkor fognak véget érni, ha Putyin belátja, hogy Európa nem partner többé, és sokkal több vesztenivalója van azzal, ha folytatja a háborút, mintha befejezné azt akár olyan feltételekkel is, amelyek nem kedvezőek számára. Már nemcsak a világ, de az oroszok is belefáradtak abba, hogy a gyermekeiket és unokáikat kénytelenek a frontra küldeni azért, hogy koporsóban térjenek haza. Ez a háború – mint ahogy a háborúk többsége – teljesen értelmetlen. A Szovjetunió már soha többé nem fog újra létrejönni és azt is kiverheti végre a fejéből Putyin, hogy valódi győzelmet tud aratni Ukrajna felett. Ehhez nincs meg sem a katonai, sem pedig a gazdasági ereje Oroszországnak. Addig legalábbis biztosan nem, ameddig az EU kiáll az ukránok mellett, hiszen tudja, hogy ez a saját érdeke. Márpedig itt pontosan erről van szó.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.