NEHAZUGGY

És csodálkoznak

Lázár Gergő | December 10, Szerda | 19:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 519,142 forint, még hiányzik 2,480,858 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem értek egyet azzal a viselkedéssel – és magam is sokszor voltam szenvedő alanya –, amikor Budapest utcáit elfoglalják a tüntetők, és a zebránál állnak meg, hogy elénekeljék a Himnuszt. Annak örülök, ha hallom a Himnuszt, de az nem a zebrára való. A nagy többséggel való kiszúrást látom az ilyen magatartásban, nem a nemzet iránti tiszteletet, és nem emelkedett lelkületet, hanem valami másféle érzületet vélek benne fölfedezni. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy „a háború az ember szívében kezdődik, ezért mindannyian felelősek vagyunk a béke megőrzéséért.”

Spányi Antal püspök szerint – aki korábban olyasmikkel hívta fel magára a figyelmet, mint hogy számára nem fontos, hogy ki kezdte az orosz-ukrán háborút, illetve számára nem politikai, hanem erkölcsi kérdés, hogy a választási kampányban fideszes jelöltet támogatott – a Himnusz nem a zebrára való, hiszen annak eléneklésével másokkal szúrnak ki. Ez a drága ember a legutóbbi, vele készített interjúban is elmondta egyébként, hogy ő békepárti és mindig azt a pártot fogja támogatni – még ha ezt hivatalosan nyilván nem is teheti meg -, amely a háború ellen szólal fel, nem pedig azt a pártot, amely a háborúért szólal fel. Mint tudjuk, ugyanis a Tisza Párt egy háborúpárti szövetség, annak ellenére is, hogy már jó pár alkalommal elmondták, hogy természetesen ők is, mint minden egészséges, normális ember vagy párt, békét szeretnének. A gond csak az, hogy nem mindegy, milyen feltételekkel születik meg a béke, hiszen az elfogadhatatlan, hogy az agresszort még ki is tüntessék a háború befejezését követően, amivel konkrétan veszélybe sodornánk Európa egészét.

Spányi Antal szerint imádkozni kell a békéért, vélhetően a templomok sötétjében, hiszen jól látható, hogy nem ért egyet azzal, ha valaki nyíltan fejezi ki a véleményét. Ezért nem tudott egyetérteni egyébként Pankotai Lili nyilatkozataival sem, hiszem számára nem az üzenet volt a fontos, hanem az, hogy a diáklány obszcén szavakat használt, ezért leginkább amiatt aggódott, hogy merre tart így a magyar közbeszéd. Az nem számít, hogy a kormány legismertebb propagandistái és provokátorai olyan mondatokat engednek meg maguknak szinte napi rendszerességgel, amelytől minden jóérzésű ember elhatárolódna. Erről viszont semmiféle elítélő, felháborodott állásfoglalásuk nem szokott megjelenni sem az egyházaknak, sem pedig az egyházi vezetőknek, hiszen mégis csak arról van szó, hogy elképesztő pénzeket kapnak a különböző egyházmegyék, amelyektől nem kívánnak elesni. A rendszerváltás óta ugyanis soha nem érte ekkora pénzeső a magyar egyházakat, ezért most szépen összegereblyézik a milliárdokat, és befogják a szájukat.

A hazai egyházaknak és vezetőiknek már egyébként is egyre kevesebb követőjük van, hiszen egyre többeknek van elegük az ájtatosságból, szemforgatásból és abból, hogy benyelik az állami támogatásokat, miközben gyermekek molesztálásához és megerőszakolásához asszisztálnak a néma, cinkos hallgatásukkal. Miközben elképesztő pénzeket költenek arra, hogy lényegében újra államvallássá tegyék a kereszténységet, addig attól többen fordulnak el, mint bármikor korábban. Fel sem fogják, hogy már nem a középkorban élünk és visszatetsző az, hogy milliárdokat kap csak úgy egyik-másik egyházmegye azért, hogy mondjuk stadiont építsen, miközben esik szét az ország. Ha tényleg olyan fontos lenne ezeknek az egyházaknak az elesettek megsegítése és a keresztényi szeretet átadása, akkor Spányi Antal most a Szőlő utcai gyalázat miatt követelné a felelősök felelősségre vonását, akkor az egyház nem kunyerálna állandóan pénzt arra, hogy például ételt osszanak karácsony idején, hanem a magyar adófizetőktől kapott – és abból egy forint adót be nem fizető – pénzből oldanák ezt meg. Valahogy mindig van forrás arra, hogy új aranyszobrocskát vegyenek, vagy kegyhelyet újítsanak/építsenek fel, ami aztán szépen csillog a napfényben, de arra már nincs, hogy a leginkább bajbajutottakon segítsenek.

Lehet itt rengeteg mindenről prédikálni, de jól láthatóan sok nem vallásos, akár ateista ember is többet tesz a bajbajutott és elesett honfitársaiért, mint a katolikus egyház. Ez is tökéletesen mutatja azt, hogy nem kell papíron vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki emberséges legyen és törődjön a másikkal. Az viszont, aki döngeti a mellét, hogy ő mekkora keresztény és mennyire nagylelkű, annak érdemes tanulmányozni a valódi cselekedeteit, hiszen sok alkalommal kiderül, hogy ennek inkább az ellenkezője igaz rá. A szóban forgó püspökkel kapcsolatban mondjuk ilyen még nem merült fel, viszont a mondanivalójából azért kivehető, hogy szívesen fogadja el a kormány támogatását, és nem mellékesen – gondolom ennek szoros következményeként – az értékei is egybevágnak azzal, amit mondjuk Orbán Viktor vagy Semjén Zsolt képvisel. Nem meglepő tehát az, hogy egyre kevesebb olyan egyházi vezető van, aki mögött sokan képesek egy emberként kiállni, ma már inkább az a jellemző, hogy egy katolikus vezető az állami támogatásokért cserébe nyíltan is kiáll az állampárt mellett. Ezt követően viszont ne csodálkozzanak, ha a jövőben esetleg búcsút kell mondaniuk bizonyos állami támogatásoknak, azzal ugyanis jól láthatóan nem megfelelően gazdálkodtak. Van ugyanis jobb helye annak a sok száz, ha nem ezermilliárd forint közpénznek, amely ezekhez a szervezetekhez került.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!